Korábbi cikkeinkben megpróbáltunk pozitívan, a sorozat erényeire koncentrálva beszélni a Servant eddigi évadairól. Ám amiket sokan már az előzőekben is nehezményeztek, azok most, a harmadik felvonáshoz érkezve már hatványozottabban jelentkeznek. A vallásos hangulatban tobzódó rejtélyközpontú thriller úgy vált céltalan semmitmondóságba, hogy még a legelhivatottabb nézők türelmét is kikezdi. Mert a belassulás megkérdőjelezhetetlen. Spoilermentes Servant 3. évad bébikritika.
Nem lehet hibáztatni senkit azért, ha már az elején kaszálta a Servantet. A családi drámát vallásos misztikummal ötvöző természetfeletti thrillert ugyanis nem könnyű befogadni. Szokatlan kompozíciókat és kameramozgásokat használ a furcsa szögből rögzített képeihez. Az egyensúlyából kibillent látványhoz pedig a szédülést és zavart fokozó klausztrofóbiás érzet is társul. A színészi játék pedig úgy tűnik következetlennek, hogy a kontextust figyelembe véve mégis jól értelmezhető, és a történetmesélést is segíti.
A cselekményvilág azonban a helyszínek szűkössége miatt is lagymatag, amit a készítők egyértelműen az atmoszférával kívánnak kiegyensúlyozni. Ez az alacsonyan tartott intenzitásfok pedig a sorra bedobált red herringek és öncélú rejtélyfokozásnak köszönhetően könnyedén kizökkenthetik a türelmetlenebbeket. Nos, van egy rossz hírünk. A harmadik évadához érkező sorozat nemhogy megtartani, vagy újra bevonni szeretné a korábbi nézőket. De talán még azokat is képes elidegeníteni, akik kitartottak a széria mellett.
Egy kisebb időbeli ugrás történik az előző szezonhoz képest. A korábban függőségekkel és egészségügyi problémákkal küzdő Julian (Rupert Grint) jelentősen változtatott életmódján, amire folyamatosan reflektálnak a szereplők az évad során. Eközben a többiek vajmi keveset fejlődtek, úgy belsőleg, mint egymás közti dinamikájukban. A Leanne-t (Nell Tiger Free) övező misztikum azonban továbbra is rányomja bélyegét a család működésére. Különösen igaz ez a Dorothy-val (Lauren Ambrose) ápolt kapcsolatára. A korábban elnyomó, konzervatív vallásos közegben nevelkedett lány viszont még tovább indul az előző évadban megkezdett felszabadulása útján. Ebben pedig segítségére van egy spontán szerveződő csavargóközösség is, aminek akaratlanul is a bálványává válik. De Leanne még körülöttük sincs teljesen biztonságban. Mint ahogy az őt befogadó család kisfia, Jericho sem.
Sorozatok kapcsán sokszor olvashatjuk a “filler episode”, azaz helykitöltö, időhúzó epizód kifejezést. Nos, ha ennek létezik évad verziója, akkor a Servant 3. évada tökéletesen megtestesíti ezt. Nagyjából mindent tud, amit az elődök. Az erős látványvilág megmaradt. A szűk helyen játszódó, bezárt, fullasztó atmoszféra most is működik. A Servant világa azonban kicsit jobban kinyílik. A külvilágot már nemcsak híradóbejátszásokban, és almás termékek képernyőjén követhetjük. A kamera már ténylegesen, hosszabb távon is kilép a philadelphiai lakás belsőjéből, egyenesen a szomszédos parkba. Leanne zavarodottságát, félelmét kezdetben jól adják vissza a szűkreszabott képkivágások a fülsiketítő zajokkal együtt. Ami pedig látványban korábban működött, az ezúttal is szépen segíti a történetmesélést. Ugyanez igaz a színészekre is.
Rupert Grint akkor is képes elvinni a showt, ha semmi különöset nem csinál. Toby Kebbell Sean-ja viszont kisebb súlyt kap az eddig megszokottnál. Lauren Ambrose sokkal jobb Dorothy, mint eddig volt (az az utolsó rész!), viszont Nell Tiger Free még mindig hullámzó. Kérdés, hogy ez mennyire lehet a karakter megírásából, a rendezésből, vagy a színésznő képességeiből fakadó probléma. Összhatásban azonban még mindig egy jó értelemben vett furcsa sorozatról van szó.
Ez azonban nem menti fel a tény alól, hogy a második évad részleges válaszai és hatásos rejtélyfokozása után egy helyben toporog. Vagy legalábbis tyúklépésben halad. A korábbi misztikus mozaikdarabkák nem magyarázódnak tovább. Ami nem is lenne baj, ha legalább a karakterek viszonyrendszere jobban felbolydulna. De ilyesmi itt alig történik. A történet pedig így nem lép előrébb sem a Jerichót, sem a Leanne-t övező rejtélyek feloldása felé. Nagyobb dinamikai váltás az évad felénél történik, vagy még inkább az utolsó három részben. Ez viszont vajmi kevés.
Az eddigi évadok potenciálja így akár simán beleférne, két, szigorúbban mérve másfél évadba. Ha pedig figyelembe vesszük azt is, hogy a kezdetben hat szezonra, azaz hatvan epizódra tervezett sorozatot megpróbálják negyven részben letudni, nem fest túl fényes képet a későbbiekre nézve.
Vagy nagyon kapkodós, vagy pedig nagyon lyukas lesz így a lezárás. Pedig arányosabb és dinamikusabb is lehetett volna a stagnáló önismétlés helyett. Aki viszont a hangulata miatt tartott ki eddig is a sorozat mellett, az most is hasonló élményben részesülhet, mint korábban. Csak ne számítson hatalmas előrehaladásra.
Kedves Raptoriánusok! Elindult Facebook csoportunk, a Raptorsimogató! Várunk téged is. FB csoport elérése itt.
Már követed a Roboraptort, de mégis lemaradsz a legfrissebb kritikákról, hírekről? A Roboraptor hírlevél segít ebben! Hetente a postafiókodba küldi cikkeinket, hogy Te döntsd el, mit akarsz olvasni, ne a gépek.
