Több mint 25 éve jelent meg a Sikoly, amely hamarosan ugyanolyan terebélyes horrorfranchise-zá nőtte ki magát, mint társai (Halloween, Péntek 13), ám azoktól eltérően nem félt kiteregetni társai és saját szennyesét, és pont ez kellett ahhoz, hogy felrázza a zsáner állóvizét. Visszatekintő.
“A horrort a folytatások nyírták ki”
A Sikoly érkeztét megelőzően nagyjából pont olyan hullaszag honolt a műfajban, mint pár évvel ezelőtt, a sokak által “poszt-horror”-nak nevezett, pszichológilag érettebb, komplexebb, nem (kizárólag) a belezést szem előtt tartó darabok (Tűnj el!, Az örökség) eljövetele előtt. A ‘80-as évtized nagy horrorikonjainak (Freddy Krueger, Michael Myers, Jason Vorhees) sokadik visszatérésére már csak egy fáradt sóhajjal lehetett reagálni, a zsáner az elhasznált kliséken vegetált. Akadt persze még így is pár jól eltalált mű (elég csak az Oscar-díjas A bárányok hallgatnakra gondolni), de ezek inkább csak szabályt erősítő kivételek voltak. A műfaj tehát újdonságért kiáltott, a jajveszékelést pedig egy kezdő, fiatal forgatókönyvíró hallotta meg.
“Az egész kezd olyan lenni, mint valami Wes Carpenter film!”
Kevin Williamson, a későbbi Dawson és a haverok kiötlője még valamikor 1995 elején kezdte el írni a Sikolyt. A film alapját egy floridai középiskolai lövöldözés adta. Williamson rettegett attól, hogy hasonlóan beteg alakok akár még az ő házába is simán betörhetnek, ha találnak egy nyitott ablakot. Így aztán elkészített egy sztorivázlatot egy fiatal lányról, aki egyedül van egy házban, telefonon beszélget egy rejtélyes alakkal, majd egy maszkos megtámadja (ebből lett később a nyitójelenet).
A tervezet egy ideig csak egy rövid sztori maradt, mert Williamsont éppen más projektek kötötték le, de mivel pénzügyi gondjai akadtak, elvonult Kalifornia egy félreeső vidékére, hogy kibővítse a történetet. Williamsonnak csupán pár nap kellett, hogy az egész estés szkriptet megalkossa. Egy későbbi interjú során elmondta: azért tudott ennyire koncentrált lenni , mert ez volt az a film, amelyet már nagyon régóta látni akart, de senki nem csinálta meg.
Tulajdonképpen a horror nagy visszatérését kívánta előkészíteni, de nemcsak egy új utat akart adni, hanem egy nagy, átfogó és nem utolsó sorban őszinte visszatekintést is. Egy referenciákkal teli, reflektív és öniróniával átszőtt horrort álmodott meg, amely olyan nagy címekből merített, mint a Halloween, a Rémálom az Elm utcában, vagy az Ismeretlen hívás.
A kultikus maszk
Bár a gyilkosok kiléte filmről filmre változik, a híres maszk kinézete nagyjából állandó. Az ábrázat egy halloweeni jelmezeket gyártó cég, a Fun World terméke volt. A filmesek és a Fun World nem tudtak megegyezni a licensz kérdésében, mert a jelmezkészítő cég igen komoly összeget szeretett volna a filmesektől. Így Cravenék fogták magukat, és pont annyit módosítottak a maszkon, hogy a Fun World ne köthessen bele, amikor használják, aztán szépen leforgatták a híres nyitányt Drew Barrymore-ral.
Egyszóval a készítők úgymond jelezték a Fun Worldnek, hogy akár a másik maszkkal is megcsinálják a filmet, és így ők teljesen ki lesznek hagyva a buliból. Ugyanakkor a jelmezesek is tudták, hogy Craven inkább a változtatások nélküli Szellempofát használná. Nem sokkal később, láss csodát, megegyeztek: aláírták a szerződést, így Craven a film többi jelenetében már az eredeti Ghostface-maszkot használta.
A sztorira – megérezvén a nagy lehetőséget – több nagy hollywoodi héja is le akart csapni, többek között a Paramount, a Universal és a Morgan Creek is tett ajánlatot. A végső licitálók között állítólag még Oliver Stone (A szakasz, Született gyilkosok) is tiszteletét tette, de a forgatókönyv végül a Dimension Filmsé lett. A Dimension főnöke, Bob Weinstein egyetlen nevet tudott elképzelni a direktori pozícióba: Wes Cravent.
És hogy miért? Úgy vélte, Craven korábbi művei remekül vegyítették a humort és a borzongást. És valóban: elég csak a folyton folyvást vihogó, áldozataival előszeretettel játszadozó Freddy Kruegerre gondolni. Craven azonban más miatt is a képbe kívánkozott. A kikacsintgatást a kulisszák mögül, a metaszemléletet korábban már ő is használta, legjobb példa erre A rémálom az Elm utcában hetedik installációja, Az új rémálom, amelyben Freddy Krueger a róla szóló film forgatásán szedi áldozatait, a sorozat korábbi színészei pedig saját magukat játsszák. A direktor azonban első ízben nemet mondott, más munkák kötötték le, és kissé megcsömörlött a horrortól – amiben valószínűleg Az új rémálom lanyha box office-mutatója is közrejátszott. A rendezői székre ezután többen is esélyesek voltak (Robert Rodriguez, Danny Boyle, George A. Romero, Sam Raimi), Craven azonban végül mégis elvállalta a munkát – legfőképpen Drew Barrymore miatt.
Barrymore, a színészgárda legismertebb tagja volt az, aki meggyőzte Cravent, hogy ez a horror el fog térni az eddigi zsánerdaraboktól. Drew szereplése nem mellesleg kifejezetten kalandosnak bizonyult: főszereplőnek jelentkezett, és meg is kapta Sidney Prescottot, de a forgatás kezdete előtt kiderült, hogy előre nem látható okok miatt mégsem tudja vállalni a final girl szerepét. Arra kérte az alkotókat, hogy adjanak neki egy kisebb figurát – így ő lett Casey Becker, Sidney barátnője, akit már a kezdőjelenetben megölnek.
“Mi a kedvenc horrorfilmed?”
Már ez a mozzanat is szépen jelezte, hogy itt tényleg valami mással lesz dolga a nézőnek, mint eddig. A Sikoly szépen felmondja a horrorfilmek bevett formuláit, majd zseniálisan reflektál rájuk. A cselekmény egy tipikus horrorfilmes helyszínen, egy álmos amerikai kisvárosban bontakozik ki, ahol a karakterek úgy értelmezik a történéseket, mintha azok egy horrorfilmben játszódnának le, és megvannak a tipikus horrorszereplők is. A Sikoly egyik legjobb jelenete egy geek gyorstalpaló a horrorfilmek reguláiról.
1. Ne szexelj, és túléled!
2. Ne piálj (mondja ezt sörösüveggel a kezében), ne drogozz, és akkor túléled!
3. Sose mondd, hogy „Mindjárt visszajövök!”, mert akkor soha többé nem fogsz visszajönni!
De a tipikus ribi karakter könyörgése („Ne ölj meg, Gyilkos úr, benne akarok lenni a folytatásban!”) és a hülye horrorfinálék kiröhögése (“Most jön az a rész, amikor a gyilkos felkel, hogy jól beszarj!”) is emlékezetes.
A temérdek szórakoztató utalás és műfaji játék mellett a Sikoly további nagy erénye, hogy rendes horrorfilmként is működik: dolgozik a suspense, a haláljelenetek kreatívak, Cravenék pedig a műfajban oly fontos társadalomkritikát sem felejtették ki, ugyanis az egész gyilkolászós kálvária során lesújtó ítéletet mondanak a magukra hagyott, unatkozó fiatalokról és a szenzációhajhász médiaiparról. Nem mellékesen pedig hosszú idő után egy olyan horrort nézhetett az ember, ahol tud szurkolni a főszereplőkért. Különösen a Neve Campbell által szimpatikusan alakított, nehéz sorsú Sidney telitalálat. Persze egy elég archetipikus karakter, a gyilkossal utoljára szembenéző final girl szerepe az övé, de a figura – mint sokan mások a filmben – valódi karakterrel, felépítettséggel rendelkezik.
“Ne baszakodj az eredetivel!”
A nagy siker miatt természetesen a Sikoly sem kerülhette el, hogy folytatás készüljön hozzá. Az alkotók azonban – nagyon helyesen – a továbbiakban is megtartották az eredeti film önreflexióját (ellentétben a film hatására szárba szökkenő, de meglehetősen kérészéletű új tinihorror-hullám további képviselőivel). A Sikoly 2 a folytatásokba (ahol természetesen több a vér, az áldozat és az ostoba fordulat) döfte a kését, a harmadik, 1999-es rész pedig a trilógiazárókat szedte ízekre. A negyedik etapra több mint tíz évet kellett várni, de ennyi idő pont kellet ahhoz, hogy valóban legyen miről filmet készíteni. A szintén az eredeti alkotógárdával elkészült Sikoly 4 egyszerre folytatás és remake, amely az elharapódzó feldolgozáshullámot állította pellengérre.
A brand azóta megért egy kevésbé jól sikerült tévésorozatot is, miközben a koncepció egy átlag keddé avanzsált. Odáig jutottunk, hogy Hollywoodban ma már minden második produkció (hol kissé, hol nagyon) kikacsint a nézőre, élcelődik magán vagy társain, így aztán kíváncsiak vagyunk, hogy az új alkotógárdával, az Aki bújttal berobbanó Matt Bettinelli-Olpin – Tyler Gillett párossal készített ötödik rész mit tartogat számunkra – ugyanazt előadni már minden bizonnyal kevés lesz.
Már követed a Roboraptort, de mégis lemaradsz a legfrissebb kritikákról, hírekről? A Roboraptor hírlevél segít ebben! Hetente a postafiókodba küldi cikkeinket, hogy Te döntsd el, mit akarsz olvasni, ne a gépek.
