Amikor az év elején a filmforgalmazók rendre halasztani kényszerültek legnagyobb címeiket, vagy alternatív terjesztési módok után néztek, a Netflix a filmipar egyik abszolút győzteseként tetszeleghetett. Minden addiginál bővebb kínálattal csábította előfizetésre a cinefileket, és ígéretük szerint minden pénteken egy vadiúj filmpremierrel is készültek. Már a szolgáltató korai kedvcsinálóiban is nagy szerep jutott a Gal Gadot, Dwayne Johnson és Ryan Reynolds főszereplésével készült Különösen veszélyes bűnözőknek (Red Notice), ami a mozibemutató helyett érkezett egyenesen a streamóriás felületére. A Netflix rekordköltségvetésből, mintegy 200 millió dollárból készült akció-komédiája azonban összességében nem tud felnőni az A-listás színészeinek hírnevéhez. A kalandfilmes kliséket kifigurázó paródiaként kezelve viszont nem is teljesen értékelhetetlen. Kritika.
John Hartley műkincstolvajokra specializálódott profilalkotó különleges ügynök (Dwayne Johnson) a hírhedt tolvaj, Nolan Booth (Ryan Reynolds) kézrekerítésén ügyködik Rómában. Booth célja, hogy összegyűjtse a Kleopátra legendákból ismert három tojást, de ebben nem csak Hartley és csapata akarja megakadályozni. A profilozó a Futó (Gal Gadot) fedőnevű rejtélyes tolvajtól kapja a fülest Booth lekapcsolásához – aki persze nem puszta jófejségből dobta fel a pasit. A felbecsülhetetlen értékű kincsekért jó pénzt fizet egy gazdag egyiptomi, ha valaki leszállítja neki a lánya esküvőjére. Helyszín helyszínt, fordulat fordulatot követ a tojások utáni hajszában, a cselekmény folyamán pedig a trió útjai a legkülönbözőbb módokon és dinamikai váltásokkal keresztezik egymást. A tétek súlya, a karakterek kidolgozottsága és a poénok minősége azonban jóformán egyenletes, de ez itt most nem pozitívum.
Rawson Marshall Thurber egy akció-thriller (Felhőkarcoló) és egy rövid Youtube exkluzív sorozatos kitérő (Ryan Hansen Solves Crime on Television) után tért vissza a Családi üzelmekben és a Központi hírszerzésben megismert akció-vígjátékos stílusához. Ám magasabb szintre még úgy sem sikerült lépnie, hogy legújabb rendezésében egyik kedvenc színésze, a The Rock mellé még két másik sztárt és egy hatalmas büdzsét is kapott. A Különösen veszélyes bűnözők egy eredeti, önálló filmként vizsgálva túl sok sebből vérzik. Kezdve a sok helyen logikátlan, lyukas cselekménnyel, a valódi izgalmakat csak nyomokban rejtő történeten át, egészen a költségvetéshez képest gyatra CGI-ig. Viszont egy kicsit jobban szemügyre véve a klisékben és rajzfilmes, képregényszerű túlzásokban tobzódó cselekményvilágot csak gyanús lesz, hogy egy szándékos zsánerkarikatúráról van szó. Reynolds szerepeltetése, és a túlságosan is önazonos karaktere is ezt az értelmezést erősíti. Mint ahogy a következők is:
- hogy Johnson és Gadot tőlük kissé szokatlan, karakteridegen figurákat hoznak
- az irreális verekedések
- a nevetségessé váló fordulathalmozások
- a véletlenül szétlőtt bilincs, ami egy másik fordulatban is szerepet kap
- a bikaviadal kellős közepére nyíló csapóajtó
- az X, ami szokás szerint azt a bizonyos helyet jelöli
- a mémmé vált Wilhelm Scream és Beastie Boys sláger beemelése
- a majd’ nyolcvan éves csendespihenő után pöccre induló náci Merci.
A teljesség igénye nélkül ezek mind-mind olyan elemei a filmnek, amik nemhogy önparódiába hajlítják, de szándékosan karikírozzák a kaland- és heistfilmek kliséit. Ezen a szemüvegen keresztül vizsgálva a film tehát közel sem mentes a szórakoztatófaktortól. Gyakran önreflexív módon, de a negyedik falat át nem törve összekacsint a nézőjével, miközben a szituációs poénok és a fizikai humor jó része is működőképes marad.
Kevésbé működik azonban a harcjelenetek koreográfiája és szerkesztése. Például a film vége felé érkező autósüldözésnél a vágás olyannyira kaotikussá válik, hogy egy enyhe agyérgörcs előidézésére is alkalmas. A Thurber által jegyzett forgatókönyv pedig időről időre elfelejti, hogy a néző maga is képes összerakni egy alapvetően egyszerű filmkirakóst, ha jól helyezi el a megfelelő elemeket. Nem szükséges verbálisan is elismételni, amit pár perccel korábban világosan megmutatott. Az pedig képes kínossá válni még egy puha zsánerparódiánál is, ha olyan mozzanatokat kezd el túlmagyarázni, amiről semmilyen morzsát nem hintett el korábban.
Mindent összevetve, a Különösen veszélyes bűnözők mindaddig egy működőképes kalandfilm karikatúra, amíg el tudjuk fogadni a rajzfilmszerű túlzásokban rejlő poénfaktort, valamint az ön- és zsánerreflexív hangulatát. Nem annyira nyilvánvaló és harsány paródia, mint a Horrorra akadva, vagy a Nagy durranás filmek, és nem is annyira kifinomult klisékiforgató zsánerdarab, mint a Tőrbe ejtve. Azzal viszont nehéz vitatkozni, hogy egy ekkora büdzséből és ilyen sztárenergiából sokkal emlékezetesebb, technikai szempontból is figyelemreméltóbb filmet is ki lehetett volna hozni.
Már követed a Roboraptort, de mégis lemaradsz a legfrissebb kritikákról, hírekről? A Roboraptor hírlevél segít ebben! Hetente a postafiókodba küldi cikkeinket, hogy Te döntsd el, mit akarsz olvasni, ne a gépek.
