Rainbow Rowell neve egyaránt ismerősen csenghet a YA rajongók és képregényesek körében: olyan nagysikerű regényeket köszönhetünk neki, mint az Eleanor és Park, a Fangirl és a hamarosan magyarul is érkező Csak így tovább (Carry On), emellett pedig 2017-ben Kris Ankával rebootolta a Marvel Runawayst, és szintén együtt viszik a Pumpkinheads című képregényt. Szerteágazó írói tevékenysége Sam Maggs (író) és Gabi Nam (rajzoló) mangájában, a Fangirlben találkozik. Képregénykritika az első kötetről.
Ahogyan a címéből sejteni lehet, az amerikai manga Rowell 2013-as ifjúsági regényét, a Fangirlt adaptálja. A négyrészesere tervezett képregény első kötete 2020 októberében jelent meg a mangák amerikai otthonának is nevezhető VIZ Mediánál. Itthon a Fumax kiadónál a Csak így tovább c. regény előtt, de azt kísérendő jelent meg, ami tartalmilag teljesen indokolt. Ugyanis az itthon is nagyon várt varázslós regény tulajdonképpen a Fangirl könyv/manga Cath nevű főszereplőjének a fanfictionje. Persze Rowell szerint nem teljesen ez a helyzet, ő a Csak így továbbot teljesen önálló könyvként értelmezi (és az is, hiszen tartalmilag nincs közük egymáshoz), de az alapokat a Fangirlben fektette le. Ez alapján a történet egy meta szinten működő PR fogásnak hangozhat, vagy egy fiataloknak szánt posztmodern húzásnak. Azonban sokkal inkább az Y-generációt nagyban meghatározó Harry Potter és más fandomok erejéről, az ezt jelentő biztonságos burokról szól, és ennek fokozatos lebontásáról egyetlen, írni vágyó lány felnövéstörténetén keresztül.
A manga hűen követi a regény cselekményét. Cath és Wren ikertestvérek, akik mindent közösen csináltak. Középiskolás éveik nagy közös projektje a Fangirl-beli fiktív varázslóuniverzum, a Simon Snow sorozat volt, amiért nemcsak egyszerűen rajonganak, hanem identitásuknak is fontos része. Aktívan részt vesznek a Simon Snow rajongói közösségében és a létező univerzumot fanfictionökkel, azaz rajongói írásokkal bővítik. Az ikrek aztán ugyanarra egyetemre kerülnek, ahol megszakadni látszanak a korábbi szokások. Wren inkább az egyetemi élet kalandjaiba veti bele magát, és fokozatosan építi le Cath-et, aki nem érti az egészet. Mi a baj Simon Snowékkal és a fanfiction írással? Mi a baj ővele? De amúgy mit kezdhet egyedül a Simon Snowékon kívüli, való világgal?
Cath magányosnak és ijesztőnek tűnő helyzetét fokozatosan bontja ki a manga; panelről panelre haladva derül ki a történet alaphelyzete és főszereplőnk érzései.
Cath narrációja itt nem jelenik meg direktben, szemben a regénnyel, ami kölcsönöz egyfajta titokzatosságot a cselekménynek, és némi feszültséget is csempész a képsorok közé. Cath és Wren családi hátterének fokozatos bemutatása például pont ilyen elem, amelytől az olvasó mindig várja, hogy valami új, súlyos részlet derüljön ki.
Ez még jócskán várat magára az első kötetben, a hangsúly a sztori elején ugyanis az új élethelyzeten, az első felnőtt élet-élménynek számító egyetem megélésén van. Cath hol frusztráltságon, hol pedig elveszettségen keresztül vezető útjából a mangákra jellemző erőteljes érzelemábrázolások hoznak át sokat, szinte kilépnek a képregény oldalairól.
Maga a manga stílusjegyei tökéletes választásnak bizonyult a Fangirl történetéhez. Egyrészt szubkulturálisan is illeszkedik a központi témához, a fanfiction jelenségéhez. Ha visszaemlékszünk a Harry Potter folytatását váró rajongókra és a saját alternatív befejezéseikre a különböző fanfiction gyűjtőoldalakon (angolul a FanFiction.Net, itthon a Merengő), akkor nagyjából sejtjük, milyen közegről szól a Fangirl. Egy olyan, a rajongói fantáziákról és kreatív energiákról szóló közösségről, ahol a Harry Potter és animék boldogan megférnek egymás mellett, és az eredeti művek minden sejtetett vagy pusztán kihagyott ziccerét tovább lehet gondolni – főleg az érzelmi, karakterkapcsolati vonatkozásokat.
A manga formátum csak ezt a nagy közösségérzetet hozza tető alá és teszi ismerőssé is. Ehhez sokat teszi hozzá Gabi Nam rajzoló eléggé mangás, de azért karakter designban az amerikai rajzfilmekhez kötődő stílusa. Másrészt, a rajongás és a fandomokhoz való tartozás érzelmi vetületét – izgulni a kedvenc szereplők sorsáért vagy a rajongótábort megosztó kérdéseken pörögni – is képes úgy megjeleníti, ahogyan azt egy ilyen típusú rajongó megélheti: az érzelem ábrázolás kiemelt szerepet kap, nagy a hangsúly a szereplők közötti kapcsolatok sokatmondó mondatain, arckifejezésein és apró mozdulatain. Ami viszont furcsa lehet mangaolvasóként, hogy ezúttal ezt a kötetet nem jobbról balra, hanem a nyugati módon, balról jobbra kell olvasni.
Az eredeti regényhez hasonlóan az adaptációban is megjelenik Cath fanfictionje, a Csak így tovább. A könyvhöz képest csak darabokban ismerjük meg a készülődő művet, viszont sokkal látványosabban kapcsolódik a lány mindennapjaihoz: Wren távolmaradásának feldolgozásában vagy az egyetemi közeg idegenségéhez mindig van egy pont oda passzoló Simon Snow jelenet, párhuzam. Ez az ábrázolás szépen rímel arra a jelenségre, hogy irodalmi művek mennyire jó eszközök valós problémák feldolgozására.
Továbbá Cath bizalmatlanságának alapját is segít megértetni: a fanfiction a való világgal szemben egy olyan közeget testesít meg, ami érzelmi biztonságot nyújt, továbbá egy olyan hely, amit kontroll alatt lehet tartani, ahol minden pontosan úgy történik, ahogyan azt Cath szeretné.
A fanfiction jelenségét nemcsak a rajongás, hanem az irodalomtudomány oldaláról is bemutatja a képregény. A plágium és szerzői jogok kapcsán válik vitatémává: Van-e egyáltalán létjogosultsága a fan fictionnek az irodalomban? Vagy tudjuk le annyival, hogy kiváló terep az írói ambíciók gyakorlására és kész? A kérdés eldöntését pedig az olvasóra hagyja, de a fangirl Cath felnövéstörténetébe tökéletesen belesimul ezen problémák feltevése, hiszen a fenti kérdéskör fontos mérföldkévé válik Cath saját identitásának átértékelésében is.
A 216 oldalas első rész bár cliffhangerrel ér véget, egy jelentős utat átfog Cath felnőttéválásából. A fanfiction kontrollált világából fokozatosan kilépő lányét, aki lassan, de biztosan rátalál a saját, önálló életére.
A kötet viszonylag gyorsan olvasható, könnyed olvasmány egy könnyen azonosulható főhőssel, aki minden furcsasága ellenére nagyon is földhöz ragadt problémákat él át.
Az eredeti regény ismerete nélkül is bőven élvezhető manga, amit mindenki bátran olvashat, aki legalább egyszer felnézett a Merengőhöz hasonló oldalakra HP fanfictionöket olvasni, míg várta a 7. kötet megjelenését.
Már követed a Roboraptort, de mégis lemaradsz a legfrissebb kritikákról, hírekről? A Roboraptor hírlevél segít ebben! Hetente a postafiókodba küldi cikkeinket, hogy Te döntsd el, mit akarsz olvasni, ne a gépek.
