Ahogy egyre inkább hűvössebbé, hosszabbá válnak az éjszakák, és közeleg mindenszentek, a halottak napja, samhain, halloween, megszaporodnak a jelmezes partik és sokan szeretnek felkészülni az időszak hangulatára. Több lesz a horrorfilm a streaming szolgáltatóknál és a tévékben, tematikus hétvégét tartanak a mozik, előkerülnek a narancssárga-feketébe csomagolt, rémfigurákat idéző édességek, és bizony lekerülnek a polcról a félelmetes olvasmányok is. Az Agave Könyvek kiadó még nyáron jelentkezett két olyan friss horror irománnyal, amiket bátor szívvel tudunk ajánlani azoknak, akik már unják Stephen Kinget, esetleg ismerik az összes klasszikust, vagy éppen nincs idejük és kedvük elmerülni hosszú olvasmányokban. Jasper DeWitt egy fiatal pszichiáter kálváriáját meséli el A beteg című regényében, Tade Thompson pedig egy lány vériszamos felnövéstörténetébe vezeti be olvasóit a Molly Southbourne ezer halálában. Spoilermentes ajánlók következnek.
Jasper DeWitt: A beteg
Amikor a pályakezdő pszichiáter, Parker elhelyezkedik új munkahelyén, egy olyan üggyel szembesül, amit nála tapasztaltabb orvosok sem tudnak megoldani már idestova negyven éve. A pszichiátrián kezelt egyik beteg, Joe egy eddig diagnosztizálatlan mentális betegségben szenved, és az őt kezelő személyzet állományában is magas a fluktuáció. Joe körül mindenki megőrül, vagy öngyilkosságba hajszolja magát, ugyanis a gyerekkorát is az intézetben töltő beteg félelmetes érzékkel tapint rá áldozatai legérzékenyebb pontjára. Parker pedig bizonyítási vágytól fűtve elhatározza, hogy márpedig ő lesz az, aki felgöngyölíti a Joe állapota mögött húzódó rejtélyeket.
DeWitt könyvének legnagyobb érdekessége, hogy a levél-, vagy naplóregény egy modernizált verzióját nyújtva, blogbejegyzésekként tálalva meséli el Parker és Joe történetét. Az ötlet persze önmagában véve nem teljesen eredeti, hiszen hasonlót láttunk már többek közt Veres Attilától és Karin Tidbecktől is. A klasszikus, lovecrafti hagyományokat is megidéző rémtörténet-mesélési technika modernizált verziója azonban DeWittnél is különösen hatásosnak bizonyul. Parker egyes szám első személyű narrációja bevonja a történetbe a bejegyzések fiktív olvasóit is, ezzel nagyobb hatást gyakorolva a sorok valódi olvasóira is. A beteg sokáig jól egyensúlyoz a pszichológiai thriller és a természetfeletti horror határmezsgyéjén, és viszonylagos rövidsége ellenére sem kapkod, megfelelően építi a feszültséget. Bár egyáltalán nem válik unalmassá, a terjedelméhez képest mégis némileg lassabb sodrásúnak, esetleg dagályosnak tűnhet néhány mellékszál beemelése miatt. Mintha az író és a szerkesztők úgy érezték volna, hogy az eredetileg Redditen közölt történet könyvvé duzzasztva csak úgy állhatja meg a helyét, ha az amúgy szögegyenesen haladó sztori kap némi személyes kitérőt. A végjátékra pedig így egészen későn fordulunk rá, az ott érkező őrületes felfedezéseket pedig szinte sokkoló sebességgel és megdöbbentő (bár jó előre belebegtetett) fordulatokkal hozza el DeWitt.
Jasper DeWitt könyve egy könnyen fogyasztható, a félelmetes atmoszférát jól kezelő horror/thriller, amit a zsánerrel nem túl szoros barátságot ápoló olvasók is nyugodtan a kezükbe vehetnek. Rövid, egyszerű történet mentális betegségekről, és a velünk, vagy éppen bennünk élő szörnyetegekről. Épp úgy átvitt, mint szó szerinti értelemben.
Tade Thompson: Molly Southbourne ezer halála
Molly közel sem nevezhető hétköznapi lánynak. Akárhányszor megsérül, véréből egy új molly sarjad. A hasonmásai persze nem maradhatnak életben: a szülei már korán megtanítják neki, hogyan teheti el láb alól a doppelgängereket, és mit tehet a megjelenésük ellen. Molly életét végigkíséri ez a különös állapot. A családi farmon elszigetelten töltött gyerekkora pedig jócskán rányomja bélyegét a szocializációjára is, ami persze megnehezíti a lázadó, kalandkereső kamaszéveit, majd az egyetemi társas kapcsolatait is. A tragédia szinte kódolva van a lány természetébe, de vajon elég talpraesettnek bizonyul-e ahhoz, hogy kezébe vegye a sorsa irányítását, és kiderítse, miért is olyan ő, amilyen?
Tade Thompson kisregénye egy karakternyit sem teketóriázik. Nem csupán azonnal az események sűrűjébe dobja az olvasóit, de szikár, lényegretörő prózájával egy igazán adrenalindús, sodró cselekményvilágot vet papírra, miközben mondandójának lényegi részei is szépen rétegezve bújnak meg a véres akciójelenetek mögött. Időhúzásra persze nincs is nagyon lehetősége: az alig 128 oldalnyi könyvecskében úgy kell izgalmi állapotban tartania olvasóit, hogy mégis egy kerek, önmagában is élvezetes történet váljon Molly Southbourne sztorijából. A novellánál alig hosszabb kisregény persze így joggal kelt olyan érzetet, mint egy sorozat pilotepizódja, és minden bizonnyal ez is volt a célja. Lefektetni az alapokat, majd végig izgalomban tartani, és kiéheztetni a folytatásra az olvasókat. Eközben pedig nem rest a sorok között egy lány véres felnövéstörténetét, egy érdekes összetételű család drámáját, és egy több irányba kanyarítható, science fiction koncepciót is elbújtatni. DeWitt könyvével pedig annyiban rokonítható, hogy a “coming of age” sztori mellett a mentális betegségek természetéről nyújt parabolát. Hiszen Molly példája is bizonyítja, hogy mindenki önmaga legnagyobb ellensége, a magunkkal történő összecsapásokból pedig rendre egy új énünk születik. Ezzel a helyzettel pedig nem egyszerű, de meg kell tanulni együtt élni. Ki így, ki úgy – Molly például hidegvérrel, tűzzel és fertőtlenítővel.
Már követed a Roboraptort, de mégis lemaradsz a legfrissebb kritikákról, hírekről? A Roboraptor hírlevél segít ebben! Hetente a postafiókodba küldi cikkeinket, hogy Te döntsd el, mit akarsz olvasni, ne a gépek.
