Tizennégy évvel a Maffiózók befejezése után most itt van a kultsorozat előzményfilmje, a The Many Saints of Newark, amelyben fiatalon látjuk viszont a jól ismert karaktereket, és bár új főszereplőt kapunk, az ő személye is nagyon ismerős lehet.
A Maffiózókban többször emlegetik a főszereplő, Tony Soprano egykori mentorát, Dickie Moltisantit, azonban nagyon keveset tudunk meg róla. Az viszont egyértelműnek tűnik az elhangzottakból, hogy protezsáltja életében kifejezetten fontos szerepet játszott. Emiatt teljesen logikus választás volt a sorozat előzményfilmjében – amely azt volt hivatott bemutatni, hogy Tony honnan indult – éppen Dickie személyét helyezni a középpontba. A The Many Saints of Newarkból pedig valóban ki is derül, milyen ember volt Dickie, és hogy milyen viszonya volt a fiatal Sopranóval, akit – noha ténylegesen nem voltak rokonok – az „unokaöccsének” nevezett.
Mivel a néző már tisztában van vele, hogyan végződik Dickie sztorija, rajongóként inkább arra kíváncsi az ember, hogy milyen ember is volt ő, és hogyan alakult a viszonya Tonyval. A film válasza az előbbi kérdésre az, hogy a főszereplője sok szempontból olyan, mint amilyennek a Maffiózók központi karakterét is megismertük – míg az utóbbi kérdést nem igazán boncolgatja.A The Many Saints of Newark lényegében olyan, mintha szimbolikusan másfél órába sűrítették volna Tony Soprano sztoriját: adott egy megnyerő maffiózó, aki egyik oldalról, az alvilági közegben sikeres és hatékony, miközben magánemberként a személyes problémáival, gyengeségeivel nem tud mit kezdeni. Még a terápia is megjelenik egy allegorikus formában: Dickie ugyan nem jár pszichiáterhez, de rendszeresen látogatja egy börtönben ülő rokonát, hogy valakinek elmesélhesse, mi történik vele, és adott esetben tanácsot kérjen. Az ugyanakkor nincs bemutatva, hogyan és miért alakult ki szoros viszony közte és a fiatal Tony között. Ez pedig nem csak rajongóként csalódáskeltő, de a film szempontjából is zavaró hiányosság, mivel a történet arra fut ki, hogy a srác felvállalja a „nagybácsi” örökségét, márpedig ez igazán akkor lenne érthető, ha tudnánk, miért is nézett fel annyira Moltisantira.
Az újszerűség, filmbeli fordulatok vagy a részletesebb karakterrajz helyett a film máshogy igyekszik kompenzálni azt, hogy nagyjából tudjuk, mi lesz a vége: egyrészt ad egy olyan riválist Dickie-nek, aki új karakter, így nem tudjuk, mi lesz a sorsa, hogyan végződik a leszámolásuk; másrészt csavar egyet a befejezésen, hogy azért mégis legyen benne egy nagy meglepetés.
Viszont éppen ez a végső csavar a The Many Saints of Newark nagy gyengéje is, mivel nincs kellően megalapozva, és így elég kényszeredettnek hat.De míg a Dickie-vel kapcsolatos meglepetés nem működik igazán, van egy másik mozzanat, ami mégis nagyon erőssé és hatásossá teszi a befejezést: a film felvillantja annak lehetőségét, hogy Tony-t kihagyják a maffia ügyeiből, így egy másik úton induljon el. Tudva azt, kivé válik később a fiatal Soprano és mi minden történik vele, kifejezetten tragikus azt látni, hogyan kapott esélyt fiatalon egy másik életre és végül miért nem ragadta meg ezt a lehetőséget.
Persze nem ez az egyetlen momentum, amely a néző előzetes tudására épít: a film tele van olyan dolgokkal, amelyeknek igazából azért van jelentősége, mert felidéznek valamit a Maffiózókból. Így például a sorozat jó néhány ikonikus helyszíne feltűnik, de mind csak éppen egy rövid időre, ezért a rajongók emlékeinek felidézésén túl nem igazán van funkciójuk. De hasonlóképpen működik az is, amikor az egyik maffiózó parókát kezd hordani: önmagában semmi jelentősége, de a karakter ismeretében hatalmas belső poén. Vagy ott van például Tony és az anyja viszonya, ami itt nincs igazán kibontva, így csak a sorozatból származó tudásunk segít, hogy megértsük, mi a jelentősége a kevés közös jelenetüknek.
Nyilván az ember rajongóként hajlamos megbocsátani egy ilyen filmnek azt, hogy ennyire a fan service-ről szól – különösen, mivel egy ekkora kultsorozat előzményfilmjéről van szó – valahol mégis csalódáskeltő a dolog. Annyi év után végre visszatérünk a Maffiózók világába, de egy fordulatos eredetsztori vagy érdekes új karakterrajzok helyett egy nagy halom easter egget kapunk.
Ami azt illeti, egy rajongónak valószínűleg nagyobb csalódás ez film, mint annak, aki nem azért ül le megnézni, mert a sorozat fanja, hanem egyszerűen csak szeretne egy jó kis gengszterdrámát látni. A The Many Saints of Newark pedig, ha nem is hibátlan, de egy korrekt maffiafilm, ami minden bizonnyal sokkal élvezetesebb, ha minden előzetes elvárás nélkül nézzük végig.
Már követed a Roboraptort, de mégis lemaradsz a legfrissebb kritikákról, hírekről? A Roboraptor hírlevél segít ebben! Hetente a postafiókodba küldi cikkeinket, hogy Te döntsd el, mit akarsz olvasni, ne a gépek.
