Rendkívül döcögős, a saját szabályai alatt összedőlő, öncélú kezdés után A szolgálólány meséje az évad második felére összeszedte magát. Beváltotta az ígéreteit, de talán egy kicsit későn. A szolgálólány meséje 4. évad, enyhén spoileres kritika.
Külön kritikában tárgyaltam ki, mennyire életszerűtlenné vált A szolgálólány meséje. A negyedik évad első öt része újraismétli az előző két évad toposzait, amik éppen azért nem működnek, mert a sorozat világában felállított szabályok nem teszik lehetővé bizonyos karakterek szabadságát. Újrajártuk az ismert köröket; a rebellis szolgálólányok szökése megtorlással zárul, June visszakerül a nénik kezei közé, miközben mindent és mindenkit veszélyeztet, de ő maga sérthetetlenné válik, holott Gileád törvényei szerint évek óta a Falon lógna. Öt epizód alatt szinte a legunszimpatikusabb karakterré avanzsált, pedig ő a néző azonosulási pontja, akinek az ellenállás fejévé kell válnia. Önző döntései miatt szeretett szereplőket írtak ki a sorozatból, az életszerűtlenség pedig még fiktív történethez képest is égbekiáltó volt, ismerve a szabályrendszerét a sorozatnak.
A készítők viszont nem terelgethették tovább őt Gileád határain belül, éppen ezért meg kellett oldaniuk, amit már évadokkal ezelőtt; kijuttatni Kanadába. A tündérmesébe illő menekülés után felcsillant a remény, mert évad felénél visszatért a lélek és a mondanivaló a cselekménybe.
Természetesen nem változna meg minden egy csapásra, ahogy Gileád határain kívülre kerül, nem dőlnek le a rezsim falai, nem szabadítanak fel mindenkit. De Kanadában June nincs kitéve közvetlen veszélynek, ami által nem kell, hogy védje a plot armor. Egy első generációs szolgálólány szökött meg, aki több, vezető Parancsnok politikai ügyleteibe is belelátott, amellett első kézből tapasztalta meg a rendszer felépülését. Nagyon erős emberi motívumot hozott a karakterívébe a környezetváltozás. Hét év után szabadult és újraegyesül a férjével, akiről az utolsó emléke az, hogy fegyverrel és kutyákkal vadásztak rájuk. Az elmúlt években, annak ellenére, hogy a szabadság egyetlen megélésének indult, szerelembe esett Nickkel, aki az egyetlen valódi támasza volt, akihez kötődni tudott. Most Nicktől elszakadva, a közös gyerekükkel kell foglalkoznia, miközben képtelen feléleszteni érzelmeit férje iránt. Eközben poszttraumás-stresszel küszködik, ami egyrészt tehetetlenné másrészt könyörtelenné teszi.
Kanadában nem ő az egyetlen gileádi menekült. Végre szembekerülhet életének megnyomorítóival, Serena Joy és Fred Waterforddal, akik elé úgy tud odaállni, hogy nem gátolja a kasztrendszer és nem fenyegeti semmi, ha rájuk zúdítja minden dühét. Narrációs eszközül, nagyon okosan és beszédesen a készítők az első évad jeleneteit játszatják újra, csak most szerepcserével. June jelenlétével veszélybe kerül Waterfordék minden terve, hisz hús-vér bizonyítéka minden mocskos és aljas tettüknek, Nicole szülőanyja, ahogyan Hannáé is, akinek immár mindkét szülője Gileád határain kívül van, ezért nettó emberrablás a kislány Gileádban tartása. Az igazán megrázó fordulópont viszont éppen az, hogy ő, mint szolgálólány, politikailag kevesebbet ér Kanadában is egy alapító Parancsnoknál, aki vádalkuért cserébe hajlandó kiszivárogtatni Gileád hierarchiáját. Döbbenetesen életszerű, ahogy akár meg is úszhatja egy háborús bűnös, információkért cserébe.
De nem Waterfordék az egyetlenek, akik meg szeretnék úszni a következményeket. Az egyik legjobban megírt karakter, Emily is kénytelen szembenézni traumáival egy emigrált néni személyében, aki közvetve okozója volt megcsonkításának és gileádi szeretőjének kivégzésének. Emily karakterívében fogalmazódik meg a legerősebb üzenete az évadnak. A traumafeldolgozásnak nem az az egyetlen módja, hogy elengedjék a fájdalmat és megbocsássanak, hanem a zabolázatlan düh és felgyülemlett feszültség fókuszba helyezésével és a megtorlással. Mindezzel megszületik az évad ígérete is: az ellenállás.
Az ellenállás, aminek akarva-akaratlanul is, de June válik a mozgatórugójává. Kanadában sem tud megszabadulni gileádi béklyóitól, ezért felhasználja befolyását és kapcsolatait, hogy elkezdje építeni az összeköttetést a két ország között, aminek reményében amellett, hogy többek életét is megmentheti, elkezdheti a rezsim módszeres, politikai támadását is, miközben újra felcsillan a remény, hogy visszaszerezheti Hannaht.
Az évad második felében, mintha visszatért volna belé az az erő, ami miatt ő a központi figura. Azzal, hogy újraegyesült a családjával felülemelkedik saját érdekein is, hogy valóban vezetővé váljon, aki többek sorsáért akar tenni.
Kissé kihagyott ziccernek tűnik, hogy a poltika a személyes történeteken kívül nem kap még akkora szerepet. De talán beszédes is, mennyire hazug, saját valóságában létező intézmény Gileád, aminek nem a népességnövekedés és a gazdasági fellendülés a célja. Hisz Kanadában és Európában is létezik a demokrácia.
Míg a főszereplők határokon kívül vannak, Gileádban is maradtak érdekes karakterek és ígéretes történetszálak. Lydia néni kegyvesztetté és hiteltelenné vált, miután a felügyelete alatt álló, első generációs szolgálólányok az ellenállás részévé váltak és egy kivételével kikerültek a kezei alól. Az események opportunizmusát nem változtatták meg, még mindig nem gondolkodik saját felelősségén, de végre arcul csapja őt is rendszer, aminek kiszolgálója. Hogy hatalmát megtartsa, tudja hova nyúlhat, kit zsarolhat, ami előrevetíti, hogy lassan, de biztosan, karakterének el kell érkeznie a Testamentumokban olvasottakhoz. De fog kelleni egy olyan megrázó esemény, aminek következtében morálisan meg kell magát kérdőjeleznie.
Olvasóbarát kémregény lett A szolgálólány meséjenek folytatása
Ehhez talán majd Janine szolgáltat okot. Bár ő Gileádban maradt, rengeteg potenciál van a szerepkörében, hihetetlen bátorságát és ravaszságát nem ismerik fel a nénik, így két út is állhat előtte. Vagy ő lesz a gileádi összeköttetése June-nak vagy maga is nénivé válik és inkább választja a hatalmat.
Mindez a jövő zenéje, mert folytatni fogják a sorozatot, de az évad második felében látott eseménysorok tükrében végre mindennek van is értelme. Kár, hogy másfél évaddal mindezek előtt is meg lehetett volna lépni ezeket a döntéseket.
Már követed a Roboraptort, de mégis lemaradsz a legfrissebb kritikákról, hírekről? A Roboraptor hírlevél segít ebben! Hetente a postafiókodba küldi cikkeinket, hogy Te döntsd el, mit akarsz olvasni, ne a gépek.
