A Jóbarátok: Újra együtt olyan, mint Rachel hálaadási trifle-je; jó a dzsem, jó a sodó, jó a hús és a bab. A másfél órás osztálytalálkozó pedig, bármilyen furcsa műfaji hibrid, minden szegmense jó és szerethető. Erre pedig igazán szükség volt a 2020-as év után.
25 éve kezdődött, és 17 éve ért véget minden idők egyik legmeghatározóbb sitcomja, a Jóbarátok. Popkulturális hatásairól már sokan, sokszor értekeztek. Mai napig kitartó, töretlen népszerűsége – ami köszönhető többek között a streaming-generációnak – mellett viszont nem lehetett elmenni. Évek óta követelik a rajongók, hogy valamilyen úton-módon, de folytatódjon a sorozat. A folytatások, remake-ek, rebootok korában szinte magától értetődő lenne, hogy külön sorozatban gördítsék tovább a cselekményt (Szex és New York, Dexter), vagy filmként (Downtown Abbey). Szerencsére mind a készítők, mind a színészek teljes mértékben elzárkóznak attól, hogy visszabontsák az elmúlt tizenhét évet, és meséljenek valami nagyon erőltetettet és életszerűtlent. Mégis, annyira meghatározó a Jóbarátok, hogy az évfordulókra valamilyen eseményt össze kellett hozni. Így született meg a műfaji trifle-torta, az Újra együtt.
A Reunion egyszerre farewell kulisszák mögötti show, epizód remake, interjú és homage.
Ez a kívánságkosár pedig a lehető legjobb döntés volt, hisz a történet elvarrt fonalának újra bontása akár tönkre is tehette volna azt az időkapszulát, amit a Jóbarátok jelent. Az esszenciáját, hisz ez a sorozat azt a családmodellt mutatta be, amelyet mind magunkénak érzünk, amikor a barátok jelentik a családot. Ez az időszak valóban körülbelül egy évtizedet tesz ki. De az igazi barátságok nem szakadnak meg.
A nyitó szegmens éppen ezért olyan megható, ahogyan a most már középkorú szereplők az ikonikus helyszínre belépve megfiatalodnak, hála a közös emlékeknek. A Jóbarátok azért tudott olyan sikeres lenni, mert a színészeken valóban érződött a kötődés, az egymás közti kémia. Persze be lehetne mindezt tudni a marketing-gépezetnek és a színészetnek, de az elmúlt években is többször voltak apróbb találkozások, ahogyan ők maguk is elmondják, a kapcsolattartás nem szakadt meg. De most volt először, hogy a régi díszletek között, az alkotókkal együtt, mind a hatan egyszerre találkozzanak. A kémia pedig ugyanúgy érződik, mintha csak egy osztálytalálkozóra invitáltak volna minket, rajongókat is. A másfélórás műsor bemelegedésével – ahogyan a forgatás alatt a színészek is – visszalépnek az időbe, újra átlényegülnek a karaktereikké, hogy freudi elszólásként még akkor is a szerepeik szerint szólítsák egymást, amikor önmagukról beszélnek.
A megható újraegyesülést több szegmens követi, megfelelő ritmusú felosztásban. Az interjú részt James Corden vezeti, aki inkább funkcionál fanboyként, mint porondmesterként. A rajongói kérdéseket követően itt találkozunk több vendégszereplővel is, akik között igazi meglepetések is vannak.
Érződik, hogy a producerek szerették volna kiszolgálni a rajongókat, de ennek ellnére se csap át a különkiadás direkt, izzadságszagú fanservice-be.
Hasonló módon törekszenek az epizódokra való visszaemlékezések, kulisszatitkok arra, hogy valami újat meséljenek. A különböző részek felújítása igazi nosztalgia-vasút. Míg a kvízkérdésekkel szeretettel emlékeznek vissza a szereplők a sorozat meghatározó pillanataira, addig az olvasópróbán átszellemülnek egykori karaktereikké. Jó döntés volt nem a legismertebb részeket újrajátszani, hanem azokat, amelyek narratív szempontból relevánsak. Így láttuk többek között újrázással a lakáscserét, Ross és Rachel első csókját és a finálét is.
Az egyetlen kissé irreveláns és kilógó szál a sztár-cameók, amelyek csupán narrációs eszközként szolgálnak, hogy egy-egy karakterre helyezzék a fókuszt, és ritimuksságot kölcsönözzenek a műsornak. A Jóbarátokban mindig voltak hatalmas sztárok, akik vendégszerepeltek, hol elvesztett fogadásból (Bruce Willis), hol kapcsolati szál miatt (Julia Roberts, Brad Pitt), de ezúttal nem volt indokolt, hogy Kit Harington, David Beckham vagy egyébként Lady Gaga tiszteletét tegye a barátok között- közülük az utóbbi legalább hozzátett valamit a különkiadáshoz.
A rajongói élménybeszámolók szegmensei pedig, bár hathatnak pátoszosan, majdhogynem giccsesen, mégis tökéletesen megmutatják miért ennyire szerethető sorozat a mai napig a Jóbarátok.
Az Újra együtt lehetett volna dokumentumfilm a készítésről, vagy arról, miért lehet az, hogy a hat főszereplő közül csupán egy tudott sztárrá válni, vagy arról, milyen árnyoldalai vannak a hihetetlen népszerűségnek. Akár reagálhattak volna az unfair kritikákra, amik mai szemmel vizsgálják az egyébként az akkori korszellemben abszolút újító sorozatot, karaktereket.
A találkozó éppen azt mutatja be, mennyit jelent ez a hat szereplő és a fiktív életük a rajongóknak – azoknak, akik nem hiszik el, hogy a 20-as, 30-as éveik hétköznapjain, munkaidőben töltött kávézásokkal telnek el és mindenki megtalálja a boldogságot. Azt viszont tudják, mennyit köszönhetnek ennek az álnaiv, de csupaszív sorozatnak. Cinikusan lehetne ezt hype-nak nevezni, de felülírja ezt a megközelítést az a tény, hogy a megtekintése után többedmagammal arról beszélgettünk, kinek mit adott a Jóbarátok. Van, akinek családi köteléket erősített meg a közös élménnyel, míg másnak valóban a depressziós tüneteket enyhítette.
Lehetett volna egészen más ez a találkozó, de Lisa Kudrow szavaival élve, nem kell, hogy bárkitől is elvegyék a boldog befejezést.
Már követed a Roboraptort, de mégis lemaradsz a legfrissebb kritikákról, hírekről? A Roboraptor hírlevél segít ebben! Hetente a postafiókodba küldi cikkeinket, hogy Te döntsd el, mit akarsz olvasni, ne a gépek.
