A számos novellával és tizenegy regénnyel büszkélkedhető Joe Hart Obscura című regényét idén adta ki az Agave Könyvek. Jogos lehetne a kérdés, hogy ki akar a koronavírus járvány kellős közepén egy betegség sújtotta társadalomról olvasni? Joe Hart regényére azonban jóval több dologról kíván szólni: környezetvédelemről, lélekről, emlékezetről, emberségről, függőségről és tudományról. Mindezt egy jó kis űrthrillerbe oltva. Kritika
Az Obscura eredetileg 2018-ban jelent meg a Thomas & Mercer gondozásában, amikor még senki nem sejtette, hogy egy világjárvány kapujában áll az emberiség. Bár a regény jelenkori cselekménye 2028-ra esik, a Losian- kór már 2020-ban felütötte fejét és férkőzött be főszereplőnk, Dr.Gillian Ryan életébe is. Az Alzheimerre hajazó betegség, ám annál sokkal súlyosabb és gyorsabb lefolyású, ezáltal igencsak megfekteti a neurológusok eddigi szaktudását.
A neuroradiológus Gillian a járvány kitörésének kezdetén, traumák közepette, a betegség következtében veszíti el férjét. Évekkel később pedig kislányán is jelentkeznek a korai tünetek, melyek egyre csak súlyosbodnak. A gyógyszerfüggővé vált doktornő megszállottan kutatja a gyógymódot, miközben magánéleti problémái mellett a laborban is felüti fejét a politikai hadviselés. A lehető legrosszabbkor készülnek megvonni a kísérletekre fordított pénzösszeget. Svéd munkatársa és egyben barátja Birk, a végsőkig kitart orvosi elhivatottságuk mellett. Még akkor is, amikor Gillian a NASA-tól kapott különös állásajánlatra kínkeserves őrlődés után igent mond, és hagyja fellőni magukat az űrbe.
Tök jó lehetőség egy titkos űrállomáson kutatni a Losian- kórral megbetegedett legénységet, arra viszont egyikük sem számít, hogy a valódi áttörés mellett egy nagy adag véres fekáliát is kapnak a nyakukba. Igen gyorsan kiderül, hogy bizony itt senki nem indul tiszta lappal, egyre több titok és furcsaság üti fel a fejét, és mire Gillian észbe kap, már egy hullával a fedélzeten tartanak a Marsra.
Joe Hart úgy alkotta meg ezt a science fictionbe ültetett thrillert, hogy az olvasónak kétségei sem támadhatnak afelől, hogy ez a regény bizony írástechnikai szempontból rohadtul ott van a szeren. A történetvezetés zseniálisan csepegtet, a múlt és a jelen váltakozásával fokozatosan vonja be az olvasót az eseményekbe. Mindezt pedig nagyon ötletes módon kiegészíti, szemlézik sajtókonferenciából, a Discovery VI katasztrófájához tartozó hanganyagokból, interjúval és rendőrségi jelentéssel tűzdeli meg a szöveget, ezektől pedig baromi jól működik a szöveg.
Miközben a történet szépen lassan kibontakozik , egyre valószínűbbé válik, hogy ez a NASA-s kiruccanás már nem csak a rejtélyes kór kutatásáról szól, hanem egyenesen szembeköp minket a valósággal: a Föld menthetetlen. A tudományos felfedezések, pedig messze meghaladták azt a bizonyos határt, amelyet eddig sejtszintek képtelenek voltak átlépni. Lehetségessé vált ugyanis a teleportálás, melyet hétpecsétes titokként őrizgetnek, ezért nyilván az űrben kell további teszteknek alávetni, hogy még véletlenül se.
Gillian karaktere kiválóan megformált, mély karakterisztikával rendelkező karakterként kerül a könyvben. Kapunk egy olyan orvost, aki a végsőkig hajlandó elmenni a céljai érdekében. A neurológiai kutatások iránti kimeríthetetlen szenvedélye mellett előtérbe kerül az esendő szülői én. Az anyaság teszi Gilliant igazán élethűvé. Megismerjük a lelkében megbúvó legnagyobb félelmeket, bőrünk alá kúszik az eltökéltsége és teljesen beszippantanak minket a tévképzetei. Mindemellett a szerző hátborzongatóan jól vezeti végig a függőség témakörét az egész regényen. Az Obscura pikantériáját adja az az ábrázolásmód, ahogy Hart a gyógyszerfüggőség legmélyebb pontján vergődő nő napjait bemutatja. Elképesztően jól visszaadja azokat a pillanatokat, amikor elmosódik a határ valóság és képzelet között. Hiába sejti az olvasó, hogy itt bizony nem minden hallucináció, mégis hagyja magát sodródni a bizonytalanságban. Gillian folytonos érzelmi labilitása adja meg a történet azon pikantériáját, melytől már szinte valóban élőnek képzeljük főszereplőnket. Ezért is inkább egy űrben játszódó lélektani thrillernek mondható az Obscura.
Rajta kívül talán egyetlen emberhez tud még igazán közel kerülni érzelmileg az olvasó, ez pedig a nagydarab Birk. Mivel őt is a doktornő szűrőjén keresztül látjuk, egyszerűen lehetetlenség nem kedvelni. Olyan, mint Batmannek Robin, vagy Bud Spencernek Terence Hill. Gillian labilis személyisége mellé szükség volt egy ilyen stabil és megbízható támaszt alkotni, aki ebben az egész agymenésben biztos pontot jelenthet a karakternek. Talán még az olvasóban is kelt egy kis biztonságérzetet a jelenléte.
Bár egy idő után már nem olyan nehéz összerakni a rejtély kulcsát, Joe Hart egészen a legvégsőkig húzogatja a mézesmadzagot az olvasó orra előtt. Amikor azt érezzük, hogy az események kissé megpihenni látszanak, a szerző rögtön betesz valami csavart vagy nyomot, amely miatt nem is akarjuk letenni a könyvet a következő fejezet végén.
A regény legnagyobb varázsa – a tudományos fantasztikus elemeken túl – magában a lélektani részben rejlik. Pontosan azért, mert egy olyan területet ragad ki, amely az orvostudomány és a agyunk számára is felfoghatatlan, ingoványos terület. A tudat, a lélek, az emlékezés egy olyan megfoghatatlan terület egy tudományos-fantasztikus művön belül is, melyet a való életben sem érthető meg teljesen. A nem kézzelfogható dolgok pedig mindig is a legnagyobb misztikum alapjai lesznek, amíg világ a világ.
Talán a lélektani rész súlyának köszönhető, hogy a természet szétcseszésének fajsúlya a történet előrehaladtával sajnos elenyészik a többi probléma mellett. Ez kábé arra volt elegendő, hogy még jobban tudatosítsa az olvasóban mennyire menthetetlenül tönkretettük a Földet, aminek garantáltan beláthatatlan következményei lesznek.
De mindent összevetve az Obscura egy frappánsan megírt thriller, amelyet jó szívvel ajánlunk olyan olvasóknak, akik szeretnének belekóstolni a science fiction világába, de nem akarnak egyből valami hard core sztorival kezdeni. Mivel elég kemény drogos víziók, véres jelenetek és elmeháborodott szereplők vannak benne, leginkább felnőtt olvasóknak ajánlott. Aki egy klassz kikapcsolódásra vágyik, és fontos neki, hogy írástechnikailag egy kiváló művet kapjon a kezébe, akkor az Obscurában nem fog csalódni. Mi biztosan fogunk még a szerzőtől olvasni:
Gyere, Joe Hart!
Már követed a Roboraptort, de mégis lemaradsz a legfrissebb kritikákról, hírekről? A Roboraptor hírlevél segít ebben! Hetente a postafiókodba küldi cikkeinket, hogy Te döntsd el, mit akarsz olvasni, ne a gépek.
