A háborúból visszatérő katonák társadalomba való visszailleszkedéséről és annak nehézségeiről nem először forgatnak filmet, klasszikusok közül a Forrest Gump, a Taxisofőr és a Rambo is foglalkozott a témával, sőt Spike Lee legutóbbi filmje, Az 5 bajtárs is felveti a problémát. Erre tesz próbát a Marvel Filmes Univerzum ismert rendezőpárosa, a Russo testvérek is a legújabb, Tom Holland főszereplésével készített filmjükben, amelyben mindemellett a drogfüggőség is kiemelésre kerül. A film azonban nem tud elég mélyre merülni a témáiban. Kritika.
Joe és Anthony Russo neve a legtöbbeknek egyértelműen a Marvel sikerfilmjeinek, a Bosszúállók: Végjáték és Végtelen Háború, az Amerika Kapitány: A tél katonája, vagy épp a Polgárháború rendezőjeként lehet ismerős, azonban a testvérpár karrierje során már megmutatta, nem csak a szuperhős-filmek világában mozognak otthonosan. A hat évadot megélt Community (magyarul borzasztó módon Balfékek címet kapó) sorozatban Dan Harmonnal (Rick és Morty) az elmúlt évtized egyik legemlékezetesebb vígjátékszériáját készítették el, és csak ezután mélyültek el a képregények világában. A Marvel legnagyobb sikert arató filmjei mellett producerként az Orgyilkos osztály címet viselő, szintén képregényből adaptált sorozat készítésében is részt vettek.
Miután lezárult a Marvel első nagy korszaka, a Végtelen-saga, nem szakadtak el teljesen annak szereplőitől, ugyanis először Chris Hemsworth főszereplésével készítették el a Netflixre a Tyler Rake – A kimenekítés című brutál kegyetlen akciófilmet – amihez már készítik is a folytatást -, majd ezt követően az MFU Pókemberével, Tom Hollanddal kezdték el forgatni a Cherry: Az elveszett ártatlanság című mozit. A film Nico Walker életrajzi könyve alapján készült el, amelyben egy névtelen narrátor (igazából maga a szerző) mutatja be egy háborús veterán életútját, amint a háborúból hazatérve először a drogokhoz nyúl, majd bankrablásokból kezdi el fenntartani magát. A rendezők nem sokat változtattak a könyv történetén, ugyanis az alapanyag éppen elég fordulatot tartogatott a nézők számára.
A főszereplőt még középiskolai évei alatt ismerjük meg, amint összetalálkozik egy fiatal lánnyal, akivel lényegében rögtön egymásba szeretnek, majd tinédzser-szerelem lévén folyamatosan kételyekkel küzdenek szerelmükkel kapcsolatban. Egy vita után a névtelen főszereplő (a stáblistán Cherry-ként hivatkoznak rá) úgy határoz, belép a seregbe, majd ezt követően hamarosan Irakban találja magát. Az ott tapasztalt borzalmak láttán összeomlás közeli állapotba került, hazatérését követően pedig képtelen a társadalomba történő visszailleszkedésre. A férfi ugyanis PTSD-szindrómával küzd, melynek orvoslására drogozni kezd, függőséget fedezendő pedig a helyi bankok rablásába kezd.
A könyv szerzőjét, Nico Walkert többen is felkeresték még a kötet megjelenése előtt 2018. nyarán, hogy filmet készítenének a történetéből, azonban a szerző ekkor már börtönbüntetését töltötte a fent említett vádak miatt, ami nem könnyítette meg a stúdiókkal való tárgyalási folyamatot.
A megjelenés után néhány nappal azonban kiderült, a Russo-tesók egymillió dollárért megvásárolták a könyv opciós jogait,
a forgatás pedig 2019 októberében meg is kezdődött Cleavelandben, januárra pedig le is zajlott. A disztribúciós jogokért a Netflix volt először versenyben, végül azonban az Apple streaming-szolgáltatója tudhatta magáénak a forgalmazást. A Russo-testvérek megtartották a könyv tagolását, így a filmben hat külön fejezetre bontották a történéseket, ami az alkotás tempójának szempontjából nem volt épp a legjobb választás. A döntés nem minden esetben érthető, ugyanis célszerűen akkor szokták ezt a metódust alkalmazni, amikor nagyobb időbeli ugrást szeretnének érzékeltetni – ebben az esetben azonban sokszor homályban tartják a nézőt a pontos dátumokkal kapcsolatban, és érezhetően csak a túlstilizálás miatt került bele a filmbe.
A tempó hullámzása alapvetően nem is lenne baj, hiszen a nagyon hasonló felépítéssel operáló filmklasszikus, a Forrest Gump esetében sem volt történés szerint egyenletes a ritmus. A legnagyobb probléma azonban, hogy míg a Tom Hanks főszereplésével készült filmben az életrajz bemutatása mellett egy folyamatosan jelen lévő életfilozófiát, valamint annak alakulását is bemutatták, a Cherry minden ilyet nélkülöz. A filmnek tehát nem annyira története, inkább csak cselekménye van.
Az Emily (Ciara Bravo) és Cherry (Tom Holland) kapcsolatát bemutató első fejezetben számos olyan konfliktus alakul ki, ami felnőtt fejjel nézve, minimális párbeszéddel orvosolható lenne. A színészi munka kiváló, a viták feloldását azonban a nézők jogosan érezhetik logikai bukfenceknek, de jobban belegondolva, tizenéves gyerekek esetében a döntések nem lehetnek és nem is lesznek mindig megalapozottak. Mégis, a páros apró mosolyszüneteiből adódó döntések alapozzák majd meg a későbbi történet oroszlánrészét, ennek tekintetében pedig az egész film kicsit gyenge alapokon nyugszik. Cherry ugyanis egyik vitájuk után hirtelen úgy dönt, csatlakozik a hadsereghez, ahonnan hamarosan kiképzésre, majd nem sokkal később Irakba küldik.
Az ott tapasztalt események pedig megpecsételik az életét. A megrázó – és nem utolsó sorban rendkívül hatásos képsorokkal szemléltetett – háborúból hazatérve a főszereplő ugyanis képtelen lesz a társadalomba történő visszailleszkedésre. Inszomniában szenved, folyamatos dühkitörések, és általános ingerlékenység jellemzik a mindennapjait, amelynek kezelésére először a gyógyszerekhez, később pedig a drogokhoz nyúl. A függőség gyorsan el is harapózik rajta és a közvetlen környezetét is megfertőzi. Emily-vel ezután intravénásan kezdik el magukba juttatni a leglehetetlenebb anyagokat, amelyet folyamatos rosszullétek követnek – így élik az életüket napról-napra.
Az ilyen és ehhez hasonló jeleneteket bemutató képsorok drogprevenciós előadások darabjaiként is megállnák a helyüket.
Russóék tényleg mindent beleadnak annak érdekében, hogy elvegyék a kedved a drogozástól. Az elvonási tünetek miatt fellépő és a túladagolást követő reakciók mind-mind bemutatásra kerülnek, és azt is körbejárják, hogy a rendszeres fogyasztás hatására hogyan veszi át az addikció az irányítást az emberi test és elme felett. Innentől kezdve ugyanis nem logikus, vagy humánus érzelmi alapokon hoznak döntéseket főszereplőink – minden a droghoz való hozzájutás kérdése körül forog. A film jó munkát végez a függősek bemutatásának ezen szegmensében is, azonban ha valaki komolyabban is szeretne elmélyedni a kérdéskörben, annak inkább A csodálatos fiút vagy a Rekviem egy álomért ajánlanám.
A Cherry közel két és fél órás játékidejének háromnegyedéhez érve már egészen konkrétan émelyítő lesz nézni azt, ami a képernyőn történik, de hát na, vannak ilyen drámák. A film igyekszik a legeslegvégéig empátiát éreztetni a nézőkkel, még ha a főbb szereplők szinte minden cselekedete mélységesen elítélendő – így van ez a bankrablásokat bemutató fejezettel is. Itt már teljesen elveszíti a józan ész határait a főszereplő, és egyre kevésbé tesz eleget saját morális értékrendjének az emberélet értékével kapcsolatban. Az út, amin főszereplőnk eljut a bankrablásokig nem lett túl gondosan kifejtve, pedig egy közel két és fél órás játékidőből bőven futotta volna erre. A veteránoknak járó csekkét visszautasítják, indokolatlanul vonnak le tőle különböző költségeket, miközben egy díler tartozásai miatt vegzálja, és körülbelül tíz perc leforgása alatt már ott tartunk, hogy fegyvert lóbálva ront be a helyi bankba.
A film nem fogalmaz meg konkrét állításokat az amerikai veteránok helyzetéről, ahogyan a bankrendszer hibáiról sem, ezeket leginkább csak érzékelteti. Utóbbihoz furcsa eszközt használ, ugyanis a bankrablások során nem létező bankok cégéreit mutatják, hanem olyan „frappáns” neveket dobnak be, mint a Shitty Bank, vagy éppen a The Bank.
Narratív szempontból a már korábban megemlített fejezetekre való tagolás hibái mellett a narráció is számos hibát rejt magában. Ezt a fajta történetmesélést ugyanis alapból olyan esetekben szokás alkalmazni, amikor egyes történéseket nehéz lenne vizualizálni. Ebben az esetben viszont inkább az a cél, hogy mindent a néző szájába rágjanak. Tom Holland nem először fut bele egy, a narrációt túlhasználó filmbe, a netflixes Mindig az ördöggellel is éppen ez volt a fő problémám.
Az viszont eltagadhatatlan, hogy a színészi munka közel tökéletes a Cherry-ben. Tom Holland számára nagy lehetőséget kínált a film, amihez ugyan maga az alkotás nem tudott felnőni, Holland viszont nagyon is. Tulajdonképpen egyedül viszi a vállán a filmet, igaz Ciara Bravo is kihozta azt, ami a karakterében volt. Holland alaposan felkészült a szerepre: amikor katonát kellett játszania, kipattintotta magát, amikor pedig lecsúszott drogosra volt szüksége a készítőknek, jól lefogyott. A zárás kedvéért még bajszot is növesztett magának, pedig számos interjújában elmondta már, hogy képtelen arcszőrzetet növeszteni.
A Cherry nem egy könnyen emészthető darab, amit a rendkívül hosszúnak mondható játékidő sem könnyít meg, a végére érve mégis teljesnek érezhetjük a történetet. Az viszont kissé problémássá tette a fogyasztását, hogy ugyan a drogfogyasztás témáját nagyjából kivesézi, életfilozófiát, tanulságot nem igazán képes megfogalmazni.
Már követed a Roboraptort, de mégis lemaradsz a legfrissebb kritikákról, hírekről? A Roboraptor hírlevél segít ebben! Hetente a postafiókodba küldi cikkeinket, hogy Te döntsd el, mit akarsz olvasni, ne a gépek.
