A Netflix új sorozata nem vízionál túl pozitív jövőt, már megint itt a nyakunkon a világ vége.Te hogyan képzelnéd el világunkat, illetve mindennapjainkat úgy, hogy az elektromosság és az ezzel járó kényelem lényegében megszűnt létezni? Te milyen sorsot adnál a nemzeteknek és az őket összefogó államoknak, ha olyan mértékben felborulna addigi életünk, hogy azt már a megszokott módon nem lehet megszervezni? Ha eddig nem is foglalkoztál ezekkel a kérdésekkel, úgy tűnik volt aki ezt megtette helyetted, hiszen a Netflix legújabb sci-fi sorozata pont ezekre, illetve az ehhez hasonló felvetésekre keresi a választ és mutatja be saját, kreatív elképzeléseit. Európa a jövőben spoilermentes sorozatkritika.
Az embernek számos okból kelti fel a kíváncsiságát afelől, hogy vajon a jelenlegi civilizációnkat vagy egy, a jelenünket, életünket meghatározó tényező elvesztését követően hogyan fog alakulni az emberiség sorsa. A kedvezőtlen irányba haladó társadalmi, gazdasági folyamatokra is reflektáló posztapokaliptikus jövőképek kidolgozása már hosszú ideje felkapott témának számít a közgondolkodásban, illetve az irodalmi és filmes világban egyaránt. Elég például csak a Mad Max-filmekre vagy éppen a The Walking Dead sorozatra gondolnunk. Ezúttal viszont a Netflixen nagy népszerűségnek örvendő Sötétség (Dark) producereivel reklámozott Európa a jövőben indul el hasonló úton, csak éppen az elektromosság megszűnésének a beépítésével.
Ennek, a ma nélkülözhetetlennek tűnő eszköznek a hiánya pedig egy olyan kézenfekvő alap egy ilyen történet számára, hogy már nemegyszer találkozhattunk vele más művekben is.
A 2012 és 2014 között futó, csak két évadot megélő Revolutiont lehetne megemlíteni példaként. Hiszen amellett, hogy ugyancsak egy elektromosság nélküli jövőben játszódik, még a minőségét tekintve is egy hasonló és kézenfekvő összevetési alapként szolgálhat a most tárgyalt sorozatunkhoz.
A Dark producereinek ezúttal is egy nagyrészt németek által készített szériába fektettek bizalmat és a kiválasztott főbb szereplőket is leginkább csak hazai alkotásokból ismerhették korábban a nézők. Az író és a rendező szerepét is betöltő Philip Kochnak a rendelkezésére álló színészek közül így például csak pont a Sötétségben Ulrich Nielsent játszó Oliver Masucci vagy épp a Trónok harcában, mellékszereplőként, Randyll Tarlyt megformáló James Faulkner lehetett az, akikre többen is ráismerhettek. De nincs okunk panaszra, sőt egy-két jó alakítás láttán kifejezetten pozitív, hogy számos kevésbé ismert, de tehetséges európai színész bemutatásának is teret enged a sorozat.
A történet szerint Európában 2074-re rejtélyesek események hatására a lakosság nagyrésze elektromosság és fejlett technológia nélkül marad. Tehát modern köntösben, de középkorias körülmények közöt élik a kontinensen élők az életüket. Pár magányos, vándorló életmódot választó egyénen túl kisebb-nagyobb törzsek jöttek létre és vadászattal, gyűjtögetéssel, szerencsésebb esetben egymással való kereskedéssel igyekeznek túlélni és fenntartani magukat. De mellettük megismerkedhetünk két nagyobb közösséggel is. Az események hátterében, az egyértelműen a rossz/gonosz oldalt megtestesítő, mindenki által csak Varjaknak nevezett törzs, illetve a jó, vagy legalábbis a jobbik oldal szerepét betöltő, magukat az Európai Unió utódszervezetének tartó katonai csoportosulás, a Crimsonok állnak. Mindkettő alapvetően Európa egyesítésén ügyködik saját céljaik és eszközeik szerint. A történet viszont a kis, magát a küzdelmek alól kivonó erdei Origine törzzsel és azon belül is három testvér, Elja, Liv és Kiano által veszi fel az események fonalát, az ő szemszögükből fogjuk megismerni a különböző történetszálakat. Miután együtt megtalálnak egy látszólag meglepően fejlett technológiát használó, másik törzstől származó lezuhant légi járművet és egy hozzá tartozó, rendkívül értékes, de rejtélyes kockát, el kell szakadniuk egymástól. Ezt követően pedig velük nyerünk betekintést a sorozat posztapokaliptikus világába.
A régmúlt körülményeit idéző helyzet tárul elénk, amit egy kellően részletes és kreatív kidolgozással akár egy nagyon is érdekes világ megteremtésére lehetett volna használni. Ha kicsit a mélyére ásunk a látottaknak az erdei, békés, törzsfő által irányított apró közösségek, a kereskedéssel foglalkozó kisvárosok vagy a keletről érkező veszedelem – ami akár a pestis járványra is utalhat -, mind a középkorra célozgató elemekként is értelmezhetőek. Míg az őket, illetve leginkább a területeket összefogni készülő katonai csoportosulások a korábbi, egymás között is viaskodó hatalmakat szándékozhatnak megjeleníteni; erre utalnak a modernebb már-már államszerű vonások.
De egyelőre, talán az évad történetet felvezető jellegéből még csak hiányérzetet keltő módon sikerült bemutani az alapvetően kreatív hátteret.
Az Origine és a két nagy törzs felületes bemutatásán, illetve a legfiatalabb fivérnek, Eljanak és az ő útitársának, Mosesnek a történetszálából megismert egyéb népcsoportokról szerzett információkon túl még nem tudunk sokat a kialakult viszonyokról.
De a megváltozott körülményekhez alkalmazkodó törzsi világ a középkori aspektusain túl még azzal tud érdekes lenni, hogy ezek a lényegében mikroállamok saját hitrendszert, valamint kulturális identitást is kifejlesztettek maguknak. Ezáltal szerzünk ismereteket a Crimsonok küldetéstudatáról, európai elveiről vagy az erdeiek vadászó, családias légköréről is. Ahogy halad a cselekmény, még kapunk lehetőséget valamilyen képet alkotni a közösségekről, illetve egyre nagyobb hangsúlyt nyernek a köztük kialakult különbségek is. A népcsoportokon belüliek és a különálló életet választók különböző céljai és elvei, esetleg – még ha olykor-olykor kissé erőltetett módon is – az ezekből adódó konfliktusaik tovább színesítik az egyébként is kreatív alapkoncepciót. Emellett szükségszerűen segítik a helyenként középszerűre sikeredett dialógusokat. Ráadásul mindezt úgy, hogy ezzel is erősítik a múltat idéző, átalakult európai kulturális és politikai viszonyokat.
Ugyanis a látványvilágon és az eddigieken túlmenően még az is elmondható pozitívumként, hogy e tekintetben végig törekednek konzekvensek maradni. Ezt az alapvetően családcentrikus Liv vagy éppen a mindenben a törzsük, esetleg a maguk előre menetelének a lehetőségeit leső Varjak felfogásában próbálják a leginkább kihangsúlyozni. Így nem lehet kétségünk afelől, hogy alapjában véve mi lesz az, ami meghatározza a döntéseiket vagy azt, hogyan viszonyulnak bizonyos kérdésekhez. A három testvér a külön történetéükben és a konfliktusaikban bár nagyon is átélhető motivációkat követve haladnak előre, de útjuk nem mutat nekünk olyat, amit már ne láthattunk volna korábban máshol. Persze a családja újraegyesítéséért küzdő Liv szála tartalmaz izgalmas fordulatokat, illetve Elja magánküldetése is nyújt szórakoztató jeleneteket. Azonban ezek kivitelezése legtöbbször inkább művinek vagy éppen középszerűnek hatott.
Tehát a hibák ellenére sem lehet igazán haragudni erre a sorozatra. Az Európa a jövőben a múltat és egy elképzelt jövőt vegyítő, több szempontból érdekes történetszálakkal rendelkező, kellemes próbálkozás.
Az első évad mégha nem is a legerősebb vagy legátütőbb módon, de megalapozta a történetet, és persze a folytatást.
Így lehetőséget teremtve egy eddig még korántsem kielégítő mértékben kidolgozott, de kreatív koncepciókon nyugvó világ felépítésére. Amennyiben az alkotóknak valóban lehetőségük nyílik majd a további munkára, a történet tényleges beindulásával remélhetőleg egy kis minőségi javulást is magába foglaló folytatást kapunk.
Szerző: Dolhai Péter
Már követed a Roboraptort, de mégis lemaradsz a legfrissebb kritikákról, hírekről? A Roboraptor hírlevél segít ebben! Hetente a postafiókodba küldi cikkeinket, hogy Te döntsd el, mit akarsz olvasni, ne a gépek.
