Az idehaza az HBO GO kínálatában elérhető Karantén meló az egyik első film, amelynek történetében megjelenik a koronavírus-járvány és annak mindennapokra gyakorolt hatásai. Kétségtelenül érdekes szituáció egy ilyesfajta filmet nézni, de nagyon reméljük, hogy a jövőbeni covid-filmek magasabb színvonalat ütnek majd meg.
A koronavírus-járvány a filmiparban is jócskán érezteti hatását. A stáboknak – már amelyek forgatnak – szigorú biztonsági előírások mellett kell dolgozni. A vírus elleni intézkedések egyes esetekben a projektekben szereplő színészek és helyszínek számában is megmutatkozik, gondoljunk csak Sam Levinson (és a kiváló operatőr, Rév Marcell) friss munkáira, a Malcolm és Marie-re vagy az Eufória-különkiadásaira, amelyek kevés helyszínen, alig pár szereplővel készültek. A filmvilág pár szereplője azonban még tovább ment, és nemcsak a gyártás körülményei által reflektált a járványra, valamint a hatására kialakult legfőbb jelenségre, a karanténhelyzetre, hanem munkáik történetébe is beemelte a koronavírust. Michael Bay posztapokaliptikus filmjében, a Songbirdben az emberiségre évek múltán is halálos veszélyt jelent a vírus. A tavalyi év kísértethorrorjában, a Hostban a szereplők a már sokak által ismert Zoom platformon keresztül hajtanak végre egy rosszul végződő szeánszt. Most pedig itt a sztárparádé Karantén meló (Locked Down), amely – a játékidő nagy részében – a négy fal közt igyekszik lezavarni egy romantikus vígjátékot.
Linda (Anne Hathaway) és Paxton (Chiwetel Ejiofor) pont a londoni lezárások előtt vetettek véget kapcsolatuknak, így most egy házban kell szakításban lenniük. A karanténban mindketten újraértékelik életüket: Lindának elege van a kizsákmányoló üzleti munkájából, és a büntetett előéletű Paxton is unja már a rosszabbnál rosszabb alkalmi munkákat, inkább hobbijával, a költészettel foglalkozna komolyabban. Egy furcsa véletlennek köszönhetően aztán lehetőségük támad arra, hogy könnyűszerrel ellopjanak egy igen értékes drágakövet, ami a korlátozások lejárta után mindkettejük számára szavatolná a kellemes életet.
A Karantén melóban Hathaway és Ejiofor mellett olyan színészek működtek közre, mint Stephen Merchant, Ben Kingsley vagy Ben Stiller. Nagy neveket azonban nem csak a színészek terén találunk: a forgatókönyvet Steven Knight (Locke, Gyönyörű mocsokságok, Birmingham bandája) írta, a rendezői székben pedig Doug Liman, A holnap határa és a Bourne-rejtély direktora foglalt helyet. Ám a végeredmény minősége meglehetősen messze helyezkedik el a fenti szakemberek legjobb eresztéseitől.
Normál esetben egy forgatókönyv hónapokig készül, többször is átalakítják, fúrnak-faragnak, csiszolnak rajta, sokszor még a forgatás alatt is. Ehhez képest Knight lóhalálában, két hét alatt rántotta össze a Karantén meló szkriptjét, és ez csúnyán meglátszik a produktumon. A karakterívek esetlegesek, a szövegeken is lehetett volna még alakítani, hogy elhiggyük róluk, valódi emberek szájából érkeznek egy világjárvány alatt, és sajnos a humor sem az igazi: ugyan a bezártsághoz és a home office intézményéhez kötődik pár valóban jópofa pillanat (Paxton esti szavalásai egészen jól átadják a karanténhoz fűzött hangulatot), de például az a tény, hogy egyesek kis túlzással évekre elegendő WC-papírt halmoztak fel a lezárások ideje alatt, már tavaly tavasszal is csak lapos poénok tárgya volt. A film mégsem élvezhetetlen, hála Hathaway és Ejiofor lelkes párosának, valamint a nyúlfarknyi szerepekben feltűnő többi sztárnak. A színészeken láthatóan élvezték, hogy újra munkába állhattak, na meg hogy ebben a bizonytalan, félkész közegben nagyobb mozgásterük, több improvizációjuk lehetett, mint egy átlagos hollywoodi filmben (emiatt azonban néha kissé túl is játsszák a szerepüket).
Ám még ez a felhőtlen bolondozás sem menti meg a filmet attól, hogy az utolsó harmadban még az előzményeknél is nagyobbat betlizzen. A fináléban értelmes lezárást kéne kanyarintani a főszereplők drámájához, de helyette a készítők egy hajánál fogva előrángatott, igencsak fékezett habzású heist-betéttel állnak elő. Limanéket nagy elégedettséggel töltötte el, hogy viszonylag könnyen beszabadulhattak Európa legnagyobb áruházába, a békeidőben meglehetősen drága forgatási helyszínnek minősülő Harrodsba, csak éppen nem sikerült rendesen kihasználni ezt a lehetőséget: a Bourne-hagyaték direktora enervált, feszültséget vagy játékosságot csak nyomokban tartalmazó rablást prezentál.
Biztosak lehetünk benne, hogy készülnek majd még olyan filmek, amelyek valamilyen módon a járványhoz kapcsolódnak, és kellenek is ilyen alkotások, hiszen ezt a globális krízist mindenképpen érdemes a vásznon megjeleníteni, ám ahhoz, hogy ezek a mozik maradandóak is legyenek, alaposság, átgondoltság és sok-sok kreativitás szükséges – szóval mindaz, ami a Karantén melót nem jellemzi. Egynek persze elmegy, főleg ha bírjuk a begombázott Chiwetel Ejiofor látványát.
Már követed a Roboraptort, de mégis lemaradsz a legfrissebb kritikákról, hírekről? A Roboraptor hírlevél segít ebben! Hetente a postafiókodba küldi cikkeinket, hogy Te döntsd el, mit akarsz olvasni, ne a gépek.
