Az irodalom és a képzőművészet fúziójából szinte minden esetben kiváló dolgok születnek. Nincs ez másként a Timothée Montaigne olajfestményeivel sem, amelyeket Andrzej Sapkowski Vaják című novellája – közkedveltebb nevén a Witcher – ihletett. Ezek most egy gyönyörűen kivitelezett albumban kaptak helyet. Könyvkritika
Jogos a kérdés, hogy vajon hány bőr húzható még le a Vajákról? Egyértelműen az összes! Ha már van regény, videójáték, sorozat, képregény, képes útmutató, akkor miért ne lehetne összekötni a képzőművészet még egy válfajával is? Erre a válasz Timothée Montaigne festményeivel megjelent Vaják – Witcher c. kötet.
Leginkább ahhoz hasonlít ez a fajta kapcsolódás, mint amikor Metallica a San Franciscó-i Szimfonikus Zenekarral lépett színpadra, elsöprő sikerrel.
A Gabo Kiadó gondozásában 2020 őszén megjelent képes album már első ránézésre is szemet gyönyörködtető. A francia Montaigne és segítője, Ugo Pinson nagy hangsúlyt fektettek arra, hogy a festmények történelem-hűen ábrázolják azt a korszakot, amelyben legjobb képzeletük szerint a Vaják játszódik. Egy videós interjúban Montaigne azt is elárulta, hogy a Kingdom Come nevű játékból is inspirálódott, mivel az tökéletesen hozza a 15.századi történelmi hangulatot, amit ő is szeretett volna visszaadni a festményeken, annak ellenére, hogy a Vaják videójáték inkább a 16. századot idézi. Úgy vélte, hogy a 15.század sokkal középkoribb és keletiesebb ehhez a tipikusan lengyel novellához. Az olajfestmények színárnyalatait viszont a videójáték inspirálta.
A sokak által ismert novella Ríviai Geralt egyik kalandját mutatja be, miszerint a Vizima városában uralkodó király lányát olyan borzalmas átok sújtja, amitől éjszakánként strigaként falja fel az embereket. Mindeddig senkinek nem sikerült az átok megtörése, Geralt azonban busás jutalomért cserébe felajánlja szolgálatait. Mivel a novella leginkább beszélgetésből és csetepatéból áll, nem volt könnyű megragadni azokat a mozzanatokat, amelyek az olvasó számára a legérdekesebbek lehetnek. Montaigne kiváló művészi vénáját mi sem bizonyítja jobban, mint hogy az általa készített festmények tökéletesen bevonják az olvasót az eseményekbe.
Egyik remek példa erre, amikor Geralt betér a Vizimai fogadóba, és ott szinte egyből belekötnek. A képen a háttal ülő, sötét ruhás Vajákot látjuk a pultnál. Mellette szúrós szemmel, kardjára tett kézzel méregeti egy helybéli, világos ruhát viselő fickó.
Egyből megkapjuk a kontrasztot, ami a lényegre vonzza a tekintetet, az egyébként sejtelmes gyertyafényben úszó fogadóban.
A kép másik felében Geralt háta mögött, kissé távolabb, de ugrásra készen gyülekező férfiakat látunk. Szinte tapintható a festményen a Geralt körül egyre növekvő feszültség.
Az egyetlen ok, amiért nem tudunk ódákat zengeni az albumról az sajnos a technikai kivitelezés. Számos tördelési hiba (pl. rossz elválasztás) rontja az olvasói élményt. Az egészképes kiadványok veszélye emellett az, hogy a képre illesztett betű nehezen olvashatóvá válhat. Kicsivel több odafigyeléssel megoldható lett volna, hogy minden oldalon olvashatóbbak legyenek a betűk. Ezekre pedig – egy ilyen kiadványnál főleg- nagyobb figyelmet kellene fordítani.
Mindezek ellenére A Vaják album egy tipikusan olyan könyv, amelyet az ember akkor is szívesen levesz a polcról, ha csak gyönyörködni akar a festményekben. Nem mellesleg a kiadvány végén még egy kis extra csemege is várja az olvasókat Montaigne személyes kommentárjaival és vázlataival.
Senki ne fossza meg magát A Vaják album nyújtotta vizuális élményektől!
Már követed a Roboraptort, de mégis lemaradsz a legfrissebb kritikákról, hírekről? A Roboraptor hírlevél segít ebben! Hetente a postafiókodba küldi cikkeinket, hogy Te döntsd el, mit akarsz olvasni, ne a gépek.
