2021. 01. 15-én indult a Disney + -on a Marvel Filmes Univerzum negyedik fázisa, az Elizabeth Olsen és Paul Bettany főszereplésével készült WandaVision című sorozattal. Bár a sorozat fő inspirációjaként Tom King Vízió c. képregényét emelte ki Kevin Feige, a lelkes Marvel rajongók számos apró, a Mutánsvilágra (House of M) tett utalást fedeztek fel a három napvilágot látott előzetesben. Ott van például a Maison du Mépris felirattal ellátott borosüveg, Monica Rambeau (Teyonah Parris) abszurd „Ki vagy te?” látogatása, vagy egyszerűen az a tény, hogy valakik folyamatosan be akarnak tőrni a Wanda által létrehozott sitcom idillbe. A Mutánsvilág viszont önmagában is egy szívbe markolóan erős alkotás, így ha nem is látjuk viszont a történet főbb eseményeit a WandaVisionben, mindenképp tökéletes kiegészítése, vagy utó-pótléka lehet a várható szériának.
Brian Michael Bendis és Olivier Coipel 2005-ös képregénye a Bosszú Angyalai: Káosz eseményei után játszódik. Skarlát Boszorkány, vagyis Wanda Maximoff évekkel ezelőtt összeházasodott Vízióval, a szintezoid hőssel. Boldog idillben élnek, a szokásos szuperhős életmódhoz viszonyítva. Még két gyermekük is születik, Thomas és William. A későbbiekben azonban kiderül, hogy az gyermekek valójában Mephisto lélektöredékei voltak. A gonosz visszaszerezte ezeket a darabokat. Az új fenyegetést a Bosszú Angyalai sikerrel elhárították, ám ez csak áldozatok útján sikerült: Mephisto elpusztításával az ikrek is törlődtek a létezésből. Wanda mentora, Agatha Harkness a nő gyászát enyhítendő törölte annak emlékeit. Azonban Skarlát Boszorkány emlékezni kezdett az elvesztett gyermekeire, amitől megőrült, és ezzel valóság módosító képességei irányíthatatlanná váltak.
A tragikus esemény a Bosszú Angyalai több tagjának életébe került. A jövőbeli életek megvédése érdekében Charles Xavier professzor összehívja az X-meneket és a Bosszú Angyalainak maradékát, hogy döntsenek: Wanda életben maradjon-e a professzor által fenntartott mesterséges álomban, vagy végezzenek vele? A nő családja nem hagyja ezt: Magneto és Higanyszál – rábeszélve Wandát, hogy használja erejét – elérik, hogy az addig ismert univerzum kiforduljon sarkaiból, és eljöjjön a mindenki legtitkosabb vágyát valóra váltó Mutánsvilág. Amit persze nem más, mint a Magnus-ház irányít, Magnetóval az élen.
A Marvel univerzum alakulása miatt is jelentős ez a 2005-ben indult történet, hiszen ezt követően jelentősen lecsökkent a mutánsok száma csupán pár százra, sokuk pedig erejüket vesztették. Továbbá az itt megismert univerzum lett a Marvel komplex multiverzumában a 58163-as Föld. Ám ami miatt a legérdekesebb tud lenni ez a képregény, az pont Wanda és az általa okozott bonyodalmak.
Középpontban egy nő, aki elvesztette gyermekeit, akikre mindennél jobban vágyott; annyira, hogy maga teremtette őket képességeivel.
Veszteségével és az Angyalok megölése miatt érzett bűntudatával együtt ragadt bele egy saját maga létrehozott hurokba. Magában ez a sors is pont egészen tragikus, az, hogy az állapota az egész világra is fenyegetést jelent, ami miatt épp megölni készülnek az X-menek, csak még súlyosabbá teszi sorsát. Bendis ezekkel az eseményekkel bár középpontba helyezi Skarlát Boszorkányt, és mindenki róla beszél, ténylegesen csak a képregény elején és vége felé tűnik fel – mint valami modern dráma főhőse, aki épp a háttérben készül valamire, míg a színen zajlanak a fontos események.
A szuperhőstörténetekre jellemző akció-orgián túl Wandáéhoz hasonló személyi drámák és a nagy dilemma – élet kioltás nélkül helyrehozni a világot – izgalma teszi emlékezetessé a Mutánsvilágot. A Skarlát Boszorkány által létrehozott mutáns utópiában a Föld lakosságának jelentős többségét az X-génnel rendelkezők jelentik, az emberek – sapiensek – pedig jócskán kisebbségbe kerültek.
A túl szép, hogy igaz legyen-élmények mikrovalójukban is kellően drámaiak.
Mit ér Peter Parkernek Gwen Stacy-vel közös élete, ha nem is ismerheti itt a szintén nagyon szeretett Mary Jane-t? Hogy tudja feldolgozni Sólyomszem, hogy igazából már nem él? El kell-e mondani a hibernáción át nem esett Steve Rogersnek, hogy ki is ő valójában? Külön ironikus valahol, hogy a hősök egykori univerzumára az a Rozsomák emlékeztet mindenkit, aki pont a Wanda előtti időben tapasztalta meg emlékképei kifordítását úgy, hogy már igazán nem is tudta, ki ő valójában (ezzel szemben a Mutánsvilágban stabil identitással rendelkezik, mint S.H.I.E.L.D. ügynök).
A szuperhősök személyi drámáit végigkövetve rajzolódik ki igazán, mekkora hatalommal is rendelkezik Skarlát Boszorkány, és hogy ténylegesen milyen embert próbáló harcba is mennek hőseink. Wanda a legismertebb Marvel hősöktől egészen a meg nem szólaló mutánsokig képes mindenki titkos vágyát feltérképezni és valóra váltani. Ám egy ilyen bonyolultnak és hosszadalmas melónak megvannak negatív hatásai: a nő nem emlékszik minden tettére, nem látja át, a nagy hatalomnak milyen következményei lehetnek, amit kritikus állapota ellenére azért mégis csak érez. Végül Wanda is ugyanazt a dilemmát járja körül, mint Xavier, amikor Doktor Strange ráébreszti a Genoshánál hadakozó mutánsokra: végezzen-e a kifordított világ felelősével, azaz saját magával? Ez a küzdelme viszonylagos kevés szereplése ellenére is átérezhető, hála Olivier Coipel érzelmes rajzainak. A kérdést az ikonikus „Nincs több mutáns” mondat válaszolja meg, ezzel egy a Káoszhoz hasonló lezárást kapunk, ami otthagyja az olvasót egyedül a megdöbbenésével és azzal az élménnyel, hogy a Marvelen belül is megtörténhet az elképzelhetetlen kimenetel.
Az csak a WandaVision pilot epizódja után derül ki, hogy pontosan miről is fog szólni a sorozat, ám a Mutánsvilágot első sorban nem a Marvel széria megértéséhez ajánlott elolvasni. Inkább azért, hogy lássuk, mennyi potenciált rejt magában az MCU-ban eddig csak mellékszerepben tetszelgő Wanda, továbbá azt, hogy a már Marvel mozikból ismert izgalmak milyen szinten fokozhatóak a képregény lapjain.
Már követed a Roboraptort, de mégis lemaradsz a legfrissebb kritikákról, hírekről? A Roboraptor hírlevél segít ebben! Hetente a postafiókodba küldi cikkeinket, hogy Te döntsd el, mit akarsz olvasni, ne a gépek.