A hihetetlen Stan Lee a Marvel legnagyobb alakjának médiatörténelmet átíró sikerei mellett az életmű ellentmondásos és tragikus oldaláról is beszél, azaz saját komplexitásában vizsgál meg egy elképesztő pályafutást, méghozzá egészen unikális módon. Könyvkritika.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Az, hogy két évvel ezelőtt bekövetkezett halálával Stan „The Man” Lee jelentős életművet hagyott hátra, meglehetősen enyhe kifejezés. A ’60-as években kitalált, a DC titánjaival, Supermannel és Batmannel szemben esendő, éppen emiatt azonosulható karakterei (Fantasztikus Négyes, Pókember, Fenegyerek, Hihetetlen Hulk, X-Men) új sztenderdet teremtettek a szuperhőszsánerben, miközben egy univerzumba való terelésük olyan újszerű történetmesélési technikát eredményezett, amelyet ma már a filmvásznon visz sikerre a Marvel. Lee képregényeinek levelezési rovatában megtapasztalható közvetlen stílusa (Stan’s Soapbox) pedig azelőtt soha nem tapasztalt közelségbe hozta a képregénykészítőket az olvasókhoz, akik nem csoda, hogy szép lassan saját képregényes nagybácsijukként kezdtek tekinteni a Marvel titánjára.
Az író-szerkesztő-kiadó életéről, karrierútjáról megemlékező kiadványoknak se szeri, se száma. Még maga Lee is készített egy életmű-összegzést a Hulk-sztorijairól elhíresült Peter Daviddel: a 2015-ben kiadott, itthon tavaly megjelent Fantasztikus életem – stílszerűen – képregényes formában tárja elénk nem semmi pályafutását. Később a kultúrtörténész Bob Batchelor is szentelt egy könyvet neki, a Marvel-képregények legnagyobb hazai kiadója, a Kingpin pedig Lee halála után legmeghatározóbb, legfontosabb történeteit szedte össze egy füzetben.
HIRDETÉS
A hihetetlen Stan Lee – A Marvel igazi szuperhőse címre hallgató alkotást a szerző személye választja el a többi életrajzi kötettől. A könyv szerzője, Danny Fingeroth ugyanis évtizedeken át dolgozott együtt Lee-vel a Marvelnél. Gyakorlatilag baráti viszonyt ápoltak, ezért az írónak a képregények feketeöves mestere mögött álló embert is volt alkalma megtapasztalni.
Ez a személyes kapcsolat eredményezhetett volna egy kritikátlan, Lee pályájának kevésbé fényes epizódjait szőr mentén vagy egyáltalán nem taglaló írást, azonban a könyv semmit nem kendőz el. Amellett, hogy beszámol arról, hogyan a Marvelnél gyakorlatilag ételfutárként és kávéfőző lóti-futiként kezdő Lee hogyan változtatta magát és a céget is sikert sikerre halmozó, megkerülheteten médiaszereplővé, bizony nem fél belemenni Lee életének problematikus szeleteibe, így nagy teret kap például a Jack Kirbyvel és Steve Ditkóval való viszonya is. A két rajzolólegenda szintén nagyban meghatározta a Marvel fejlődését, ám a történetekben való részvételük mértékét Lee hajlamos volt lekicsinyíteni, nem megfelelően kommunikálni. Ám az, hogy a szerző kiteregeti a szennyest, még messze nem minden.
Fingeroth kitüntetett helyzetét is kihasználva a Stan Lee-mítosz legmélyére igyekszik fúrni.
A különféle újságcikkek, interjúk és egyéb kordokumentumok mellett az író a Lee-vel folytatott magánbeszélgetéseit, ismerősök, barátok, rokonok elbeszéléseit és az életút egészen apró mozzanatait is felhasználja annak érdekében, hogy feltárja, ki rejlik az ikon mögött. Hogy megmutassa, milyen is volt igazából Lee, mi mozgatta, mi vezette karrierjének bizonyos lépéseire. Munkájának eredményeképp egy nehéz gyermekkorral terhelt, egész életében az egzisztenciális válságtól félő fickó jelenik meg előttünk, aki bár a Marvel arca volt, nem mindig jött ki jól a céggel, amelyben ugyan élvezte amit csinál, de sokszor többre vágyott. Olyan volt, mint a szuperhősei: hétköznapi frusztrációkkal terhelt.
Fingeroth művét ez a bensőségesség és aprólékos elemzés teszi igazán izgalmas és zseniális olvasmánnyá. A hihetetlen Stan Lee érzelmes, ugyanakkor mégsem túlzottan szentimentális elköszönés a popkultúra egyik legnagyobb alakjától, egy egyedi és megismételhetetlen iromány egy egyedi és megismételhetetlen figuráról, aki valójában mégiscsak egy ugyanolyan sérülékeny ember volt, mint mi vagyunk. Nem kérdés: ennek a könyvnek ott a helye minden magára valamit is adó képregényrajongó polcán.
