Folytatódnak a kalandok a Völgyben: a Konc-kuzinok először hatalmas felfordulást okoznak a tehénfutamon, majd egy vihar során kénytelenek szembesülni befogadóik sötét múltjával. Mi pedig egyszer a hasunkat fogjuk a nevetéstől, máskor pedig elérzékenyülünk vagy éppen ámulunk. Egyszóval kiválóan szórakozunk. Képregénykritika.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Szerencsére nem kellett sokat várnunk a Konc folytatására, ráadásul a második kötet után nem sokkal a harmadikat is kiadta a Vad Virágok Könyvműhely. Ami pedig külön öröm, hogy ezután egy, az eddigi megjelenéseket mind magába foglaló, keménykötésű Konc-képregény is napvilágott látott. Panaszra olvasás után sincs okunk: az új epizódok talán még az indulásnál is szellemesebbek és érzelmesebbek, miközben a fősztori ismeretlen, izgalmas vizekre evez.
A Konc-kuzinok kalandja az egész család számára remek szórakozás
HIRDETÉS
Miután megismerkednek a Völgy legbarátságosabb lányával, Tövissel és annak kissé mufurc nagymamájával, a hazájukból kiűzött kuzinok újabb kalandokba kerülnek. A nagy tehénfutamban Svindli újra nevéhez hű megmozdulást tesz. Bazsalyt jelmezbe öltözteti, és elhiteti a falu népével, hogy létezik egy szélvészgyors, tuti befutó tehén, így mindenki rá akar fogadni a kuzinnál. Svindli terve az, hogy miután a kamu tehén direkt elveszti a futamot, ő majd szépen megtartja a pénzt. Csakhogy még a rajt előtt sikerül az egész tervnek fenekestül felfordulnia, ezért Svindli kénytelen belevetni magát a tehénfutam káoszába.
A nagy tehénfutam páratlan stílus- és vizuális bravúr.
Az író-rajzoló Jeff Smith további jól irányzott, vicces fordulatokkal és burleszkbe illő helyzetek garmadájával varázsol elénk elképesztően szórakoztató matériát, aminek legjobb eleme minden kétséget kizáróan a rajzmunka. Legyen szó egy poénról vagy egy szereplő érzéseiről, korlátozódjanak ezek egy-két panelra vagy épüljenek oldalakon keresztül, Smith mindig hihetetlenül hatásosan végzi a dolgát – éppen emiatt kihagyhatatlan darab a Konc a formátummal ismerkedők, a veterán olvasók és a kezdő képregénykészítők számára egyaránt.
A harmadik, A vihar szívében című kötetben a gegek helyett inkább a baljós hangulat dominál.
Persze a frenetikus vizualitás itt is sokat nyom a latba. Miután a Völgyben – remek, érzékletes képeken – felhőszakadás indul, úgy fordul át a sztori is sötetbe. Az eddigi aranyos, beszélő állatokkal tarkított mese hirtelen valami nagyobb, szövevényesebb, súlyosabb lesz. Az első rész után egyre aktívabb patkánylények újabb támadást intéznek a nagyiék ellen, ennek következményeként pedig rég elfeledett titkokra derül fény egyes szereplőket illetően, amelyek nem mindenki visel jól. Jeff Smith azonban még a történet letargikus részeibe is képes egy kis poént csempészni, ezeknél a feloldó pillanatoknál pedig egyszerűen nem tud nem elmosolyodni az ember, annyi szív és lélek jelenik meg a panelekben.
Smith a karakterek kezelésében is dicséretet érdemel. Az állandóan fogadásokat kötő, majd azokat elcsalni igyekvő Svindli Konc egyre lejjebb és lejjebb esik a morális létrán, amit rendkívül tragikus megtapasztalni, ugyanakkor izgalmat is szülnek akciózásai, hiszen nem tudni, hogyan kecmereg majd ki az következő csávából. A többiek viszont kilépnek saját árnyékukból: az ügyefogyott Bazsalynak a maga sajátos módján egyszer sikerül megmentőként is tetszelegnie, Konc Füle pedig bár még mindig egy kicsi, naív rajzfilmfigura, szép lassan bátorságot növeszt. Közte és a szintén felnőni kénytelen Tövis között lévő plátói(nak tűnő) szerelem minden tekintetben a képregény egyik legszívmelengetőbb húzása, minden csetlő-botló pillanata arany.
A Konc tehát két kézzel szórja a kalandokat, az ügyes csavarokat és a remek rajzokat. Hihetetlen báj munkálkodik benne, még a szomorkásabb részek alatt is – talán csak akkor nyűgözne le jobban, ha újra tizenéves, képregényekkel ismerkedő nebuló lennék.
