Az Utolsó Előtti Huszár igazi szerelemprojekt, geekektől geekeknek. Csalódni nem lehet benne, maximum csak akkor, ha a következő epizód megjelenési dátumát firtatjuk. Képregénykritika.
Az író, Varga Bálint Bánk és a rajzoló, Tuli Krisztián az első fejezet után sajnálatos módon parkolópályára került A Hegy című képregényen dolgoztak együtt először. A különféle misztikus kalamajkákba kerülő huszárok ötletét saját bevallásuk szerint a magyar folklór kiaknázatlansága és a huszárok iránti szeretet adta. A művet munka mellett, szabadidejükben készítették, de hogy megfelelő körülményeket teremtsenek a munkálatoknak és a későbbi kiadásnak, közösségi finanszírozási kampányba kezdtek. Ez olyan elsöprő sikert aratott, hogy a puhafedelesre tervezett képregény keményfedeles verzióban is meg tudott jelenni, méghozzá bővített oldalszámmal, számos extrával (pl. külsős rajzolók boritóvariánsai, nulladik szám, „kulisszák mögötti” oldalak, novella) ellátva. A legnagyobb „rajongóknak” pedig még 3D-s huszárfigurákkal is készültek a kötetbemutató rendezvényükön, amibe a Roboraptor szerkesztősége is besegített egy készítőkkel lezavart beszélgetéssel.
A körítés tehát kétségtelenül profira sikeredett – ugyanez elmondható magáról a képregényről is, ami az utóbbi idők egyik legkellemesebb hazai darabja.
A történet az első világháború árnyékában működő legkülönlegesebb huszárcsoport, a Fekete mentések csapata körül bonyolódik. Az osztagot tulajdonképpen akkor hívják, ha elszabadulnak a magyar népmesék teremtményei: például a Kis Gömböc, aki képes felfalni egy egész falut. A Fekete mentések legvitézebb katonája Csillagszemű, akit már nagyon korán megérintett a misztikum, a múltjától pedig még felnőve sem tudott szabadulni.
A popkulturális inspirációs források közt meg lehet említeni a Mike Mignola-életmű színe-javát (Hellboy, B. P. R. D.), illetve olyan kulthorrorokat, mint John Carpenter A dologja vagy A testrablók támadása. Az alkotópáros legnagyobb bravúrja, hogy az ihletforrások végig csupán ihletforrások maradnak: bár sok az ismerős elem, egyszer sem érezzük azt, hogy szégyentelen nosztalgiafacsarás vagy lopás zajlik a panelek között. Ez pedig nem kis részben a magyar népi történetek beemelésének és számos kiváló, sajátosan magyar ízű ötletnek köszönhető.
A Hellboyra hajazó vizualitást is sikerült feldobni, méghozzá úgy, hogy a panelek hagyományos, angol hangutánzó szavait Bánk és Tuli magyar kifejezésekre cserélte. Így aztán amikor például Csillagszemű berakja a kardját a tokjába, egy „slussz”-t „hallhatunk” – egy rendkívül izgalmas vizuális akusztika tárul tehát elénk.
A (keménytáblás) képregény egyik másik fontos és érdekes része az „Így készült” szekció, ahol a Bánkék a koncepciós rajzok és forgatókönyv-részletek alapján próbálják megmutatni nekünk Az Utolsó Előtti Huszár elkészítésének folyamatát.
A készítők kettős kultúrmissziót folytatnak, hiszen nem csupán egy magyaros geek képregényt tárnak elénk, hanem a képregénykészítés mikéntjébe is bevezetik az olvasót.
A duó a beszélgetésen nagy igazságot mondott: noha nem a legjobb biznisz, de aki képregényt akar csinálni, az képregényt fog csinálni – hiszen ez valójában nem pénzkérdés, hanem akarat és önkifejezés kérdése. Sikerük, példájuk, valamint a kulisszák mögé betekintő oldalak nagy löketet adhatnak azoknak az embereknek, akik mindig is szerettek volna képregényt csinálni, de nem volt meg hozzá a kellő szándékuk vagy tanácstalanok voltak abban, hogyan álljanak neki.
Magyar nemzeti Vaják, hungaro-pannon Hellboy, vagy mindkettő?
De visszatérve magára a képregényre: muszáj megjegyezni, hogy eléggé érződik rajta a bevezető-jelleg, az, hogy ez még csak az első a bevetések hosszú sorában. Bár sikerült érzékeltetni, hogy egy nagyobb univerzum tárul elénk, igazán nagy erővel még nem léptünk bele ebbe a közegbe. A karakterek közt pedig ugyan remek a kémia, de még csak jellemek vannak, karakterutak nem kezdtek el kibontakozni – a kivételt a főhős, Csillagszemű képviseli, de még az elit alakulat legnagyobb katonája is csak éppenhogy elindult valamerre. Ő egyébként kifejezetten telitalálat: igazi szőröstökű keménycsávó, aki gyönyörű magyar káromkodásokkal és brúszviliszes pökhendiséggel vágja át magát a legdurvább rémségen is – a parancsokra meg természetesen tojik magasról. Ugyanakkor azért ő is sebezhető – ám nem azért, mert már az első számban majdnem elvérzik.
Már csak miatta is remek lenne minél hamarabb visszatérni ebbe a világba, azonban a második rész valószínűleg nem fog hatalmas sebességgel érkezni, tekintve hogy az első részre is több mint egy évet kellett várni. A várakozást megrövidítendő a készítők köztes, filler epizódokkal készülnek, amelyeket mindig más fog rajzolni – többek között a nemrég Hellboyt rajzoló László Márk (A kisfiú és a szellembohóc) és a szintén remek horrorista, Németh Gyula (A sorok között) is fog készíteni egy-egy epizódot. Ez a kollaboráció pedig egy igazán ütős ötlet- és stíluskavalkádot eredményezhet. Ráadásul készülőben van egy, a képregény alapjaiból építkező társasjáték, valamint egy filmadaptáció lehetősége is felmerült. Az Utolsó Előtti Huszár tehát rengeteg izgalmat ígér a jövőre nézve – kivárni persze nehéz lesz ezeket, de élünk a gyanúperrel, hogy megéri.
Már követed a Roboraptort, de mégis lemaradsz a legfrissebb kritikákról, hírekről? A Roboraptor hírlevél segít ebben! Hetente a postafiókodba küldi cikkeinket, hogy Te döntsd el, mit akarsz olvasni, ne a gépek.
