Stan Lee és Larry Lieber hívta életre 1963-ban a milliárdos playboy, Anthony Edward „Tony” Star karakterét, pedig Don Heck és Jack Kirby ikonikus páncélt és fizimuskát adott neki. Az ikonikussá vált Tony Stark először a Tales of Suspense 39. számában tűnt fel, saját sorozata pedig 1968 májusában indult. Zseni, milliárdos, playboy, filantróp, és a hidegháborús propaganda tökéletes eszköze. Cikkünkben utána jártunk, milyen módon jelenik meg az Egyesült Államok antikommunista atmoszférája az első Vasember sztorikban.
Az új ellenségkép a képregénypiacot is felpörgeti
A II. világháború után erősen visszaestek a szuperhősképregények eladásai – miközben maga az ipar növekedett. A már jól bejáratott nevek, mint Batman, Superman, Wonder Woman mellett a DC minden mást leállított, köztük a Zöld Lámpást és Flasht is, a Marvel pedig az Amerika Kapitányt, az Emberi Fáklyát és a Torpedót. A szuperhősök helyét új zsánerek kezdték betölteni 1954-re: sci-fi, horror, tinédzsereket célzó romantikus vagy humoros sztorik, szerelmes történetek és western. Azonban a politika közbeszólt a piac növekedésébe. Az akkori szenátus a fiatalkori bűnözés okának a képregényt nevezte meg – ugyanis az 50-es évek krimi- és horror-képregényei nem féltek durvább, erőszakos ábrázolástól sem. Az elképzelést olyan művek is megtámogatták, mint a Fredric Wertham-féle Seduction of the Innocent (1954). Bár bizonyított kapcsolatot nem tudtak felmutatni a bűnözési ráták és a képregények között, a Comics Magazine Association of America – a kedélyeket csillapítandó – létrehozta a Comics Code Authority-t, ami gyakorlatilag engedélyezte a kiadóknak, hogy cenzúra alá vonják a képregényeket.
A szuperhősök második aranykora, a képregénytörténetben Ezüstkorként nevezett időszak visszahozta a szuperhősöket a köztudatba – ennek az időszaknak a derekán jelent meg Vasember is.
A technológiai eszközökhöz nyúló szuperhősök (pl. Zöld Lámpás, Pókember) sorába tökéletesen beleillett Tony Stark, de több ponton inkább idézte az Amerika kapitányhoz vagy Supermanhez hasonló patrióta szuperembereket, mint sem az átlag emberhez közelebb álló Pókembert vagy a Fantasztikus Négyes családot. Stan Lee Howard Hughes (filmproducer, filmrendező, mérnök, pilóta) személye alapján alkotta meg Tony Stark alakját. Így vált egy kedvelhető, különc feltalálóvá, aki mellesleg elkötelezett kapitalista, milliárdos, és az ország hadiparát is bőségesen ellátja találmányaival. Bár a Bosszúállókban elég menőn hangzik a „zseni, milliárdos, playboy, emberbarát” mondat Robert Downey Jr. szájából, Lee és testvére/alkotótársa, Larry Lieber szarkasztikus felhanggal adták a képregényben Vasember szájába az ehhez hasonló szövegeket. 1963-ban járt csúcson a Hidegháború, ami sajátos, háborút támogató atmoszférát hozott; a fiatal olvasók viszont gyűlölték ezt. Lee pedig pont ezért írt egy fegyvergyártó, gazdag, iparpárti karaktert. Vasember szórakoztató karaktere képes volt annyira ellensúlyozni háborúpárti küzdelmét, hogy rövid időn belül népszerűvé tudott válni.
Az új szuperhős ellenségei bőven hozták a szovjet sztereotípiákat: mind nevükben, mind viselkedésükben, megjelenésükben. Az amerikai társadalmat ekkortájt bőven uralta a mccarthyizmusként nevezett paranoia. Joseph Raymond McCarthy szenátus után elnevezett jelenség az ’50-es években kapott erőre, amikor mindenhol vörös ellenséget sejtettek.
Vasember első ellenségei a mccyarthysta paranoia vélt vagy valós ellenségképein alapszanak: elborult kommunistavezetők vagy az amerikai társadalomba beszivárgó kémek, akik titkos amerikai terveket akarnak átadni a szovjeteknek.
A főgonoszokat persze nem csak az ideológiai harc formálta, hanem a Hidegháború kulcseseményei is befolyásolták: a kubai rakétaválság vagy épp a vietnámi háború.
A kommunista főgonosz prototípusa
Az első vasemberes Tales of Suspense helyszíne tökéletes színtér: kommunisták által megszállt vietnámi dzsungel. Első ellensége is ehhez a területhez köthető: Wong-Chu, aki gerilláival dzsungelbéli falukat vett be, majd azokon diktátorként uralkodott, seregével pedig igyekezett visszaverni az ellenségeit. Tipikus ázsiai sztereotípiának mondható: „vágott szemű”, copfba fogott haj és kimonószerű öltözék. Wong-Chu ezenfelül vörös gerilla despota, jelentős harci ismeretekkel és hibás angolsággal: ezek mindig olyan sztereotípiák, amelyeket a szovjet ellenséghez társítottak. Egyes elemzések szerint Wong-Chu a vietnámi Ho Chi Minhra hajaz. Az egyértelmű áthallások mellett a gerilla-hadviselés köztudatba égett háborús eszközei is felbukannak: kis létszámú csapatok magukat a földbe beásva vártak ellenségükre; gyors rajtaütés, minél kevesebb harcérintkezéssel annak érdekében, hogy elkerüljék a tüzérség és a légicsapatok válaszát; a dzsungelekben elrejtett aknák és csapdák.
A Tales of Suspense-ben is egy gerilla-csapdába lép bele Stark, így kerülve Wong-Chu fogságába. Az amerikában kommunikált technikai fölény Tony Starkon keresztül már a legelső sztoriban megjelenik, amit ellensége körmönfontsággal és taktikával igyekszik ellensúlyozni. Lee és Lieber szándékosan építették be ezt a képet a Vasember-Wong-Chu összecsapásba: ugyanis a Hidegháború idején egy amerikai polgár nagy valószínűséggel igaznak gondolta, hogy fegyverfölényben van az ország. Persze Wong-Chu mellett szépen felsorakoztak a Vasember képregények orosz főgonoszai, mint a Vörös barbár vagy a Titánember, akik valamennyivel több hadi technikai eszközzel bírtak, mint vietnámi kollegájuk, ám a hadászati előnyt még sokáig Stark jelentette.
A kommunista fegyverfölény létezik
Az amerikai fegyverfölény képe nem minden esetben tartotta magát a Marvel univerzumában. A Tales of Suspense 46. száma (1963) az 1962-es kubai rakétaválság eseményeire reflektál, amikor közel állt a világ egy atomháború kirobbanásához. A történetben Tony Stark ezúttal két kommunista ellenféllel nézett szembe: Nyikita Hruscsovval és Dr. Anton Vankóval, vagyis az első Crimson Dynamóval. Hruscsov Wong-Chuhoz hasonló körmönfont figura, ami azt a képet erősítette az akkori olvasóban, hogy a szovjetek csak trükkök útján képesek győzelmet aratni az amerikaiak felett. Ennek mentén Hruscsov tisztában van vele, Vasember jelenti a Marvel-féle Hidegháborúban az amerikai hadsereg ütésbiztosságát. Ezzel csak egy hasonló kaliberű fegyverrel tudja felvenni a versenyt, ez pedig Crimson Dynamo. Hruscsov elküldi őt Tony Starkhoz, hogy tönkretegye a cégét. A szabotázs során maga Dynamo is felismeri, hogy Stark kiiktatásával akár meg is nyerhetik a Hidegháborút.
Bár Lee-ék legtöbb kommunista ellenségeket felsorakoztató története pozitív kimenetelű az amerikaiak számára, Crimson Dynamóval megmutatták, hogy a szovjetek nagyon is képesek legyőzni az amerikaiakat a fegyverversenyben. Ahogy az amerikai közvéleményt megrázta a kubai rakétaválság, úgy döbbentette meg a Vasember-beli USA-t Dynamo előtörése és mérhetetlen pusztítása a Stark cégre épült hadiparban. Dynamo számos dologban jobban teljesített Vasembernél. Speciális páncéljával képes volt irányítani az elektromosságot. Míg Starknak időnként plusz energiát kellett a mellvértbe pumpálnia, hogy feltöltse a teljes páncélját, addig Dynamo páncéla folyamatos áramellátást kap. Vasembernek csak egy ügyes csellel sikerül kijátszania a szovjet ellenfelet.
Kémek, kémek mindenhol!
A mccarthyzmus időszakában az amerikaik mindenhol vörös kémeket láttak: az 1950-es években tomboló politikai boszorkányüldözés alatt bárki az Egyesült Államok ellenségévé válhatott. McCarthy közalkalmazottakról, neves értelmiségiekről és művészekről állította, hogy kommunisták, mindenféle bizonyítékok nélkül. Ha pedig valaki kelet-európai gyökerekkel bírt, akkor még inkább rávetült a gyanú árnyéka: ennek volt áldozata például Charles Korvin, magyar származású amerikai színész is, akit ok nélkül feketelistára tettek. A kor leghírhedettebb ügye a Rosenberg házaspáré volt, akiket azzal vádoltak meg, hogy a hidegháború idején atomtitkokat adtak át a Szovjetuniónak (1953-ban ki is végezték őket).
A mccarthyzmus szele – ahogy azt már említettük – a Vasember-képregényeket is elérte, sőt magát Tony Starkot is vádolták kémkedéssel.
Miután Stark súlyos sérülést szenvedett a Crimson Dynamóval való összeütközésében, az amerikai hadsereg és a Washingtonban ülő politikusok is fenyegetve érezték magukat. A hadsereg azzal fenyegetőzött, hogy visszavonják a Strakkal kötött szerződést, a képviselők pedig egyenesen kémkedéssel és szándékos szabotálással gyanúsították, hisz – elméletük szerint – megköti a szerződéseket, beszedi a sápot, majd megszervezi, hogy elpusztítsák a gyárait, hogy ne kelljen teljesítenie a szerződésben foglaltakat.
A gyanúsítgatások mellett valódi kémek is felbukkantak a Vasember oldalain. Egyik legikonikusabb kém ellenfele Natasha Romanova, vagyis a Fekete Özvegy. A Tales of Suspense 52. számában lép színre 1964-ben. Femme fatale-ként Borisz Turgenyov oldalán próbálta meg elkapni Anton Vankót (aki a Starkkal való összecsapás után az USA-ba menekült és együttműködött Vasemberrel), majd beszivárogni a Stark cégbe. Natasha kémeszköztára nagyjából megegyezik a Szovjetunió vörös verebeivel, azaz balett-táncosokból és színésznőkből verbúvált, a csábításra építő kémekével (ez a későbbiekben be is épül Natasha eredettörténetébe). Ahogy a kémiskolákban kiképzett nők, úgy Natasha is bizalmas információkat próbált meg kiszedni célpontjaiból vonzerejével és kifinomult tárgyalóképességével. Így próbálta például megtudni Tony Starkból Vasember kilétét, később pedig Sólyomszemet használta fel hasonló módszerekkel a Szovjetunió céljaiért – csak arra nem számolt, hogy tényleg valós érzéseket kezd el a férfi iránt táplálni.
De a szexi orosz kémnő képe nem feltétlen csak a valóságból táplálkozik. A Fekete özvegyhez hasonló karakterek a mai napig uralják a popkultúrát (vö. Vörös Veréb), hála a Roosevelt-féle adminisztrációnak. A II. világháború alatt – hogy elfogadhatóvá tegyék a Szövetségesek új tagját, a Szovjetuniót – Hollywoodban teljesen átalakult az addig ismert orosz nő ábrázolása, amit aztán később maguk az oroszok is átvettek. A maszkulin jegyeket viselő aggresszív nő képét felváltotta a barátságos, szláv szépség. The North Star (1943), Song of Russia (1944) és Days of Glory (1944) vonzó orosz női karakterek sorát hozta be a popkultúrába. A Hidegháborút követően is megmarad ez a kép, ám egy fontos adalékkal egészül ki: bár ezek a nők vonzónak és törékenynek tűnnek, nagyon is veszélyesek – akár csak Natasha Romanova.
Az emberség mindenek felett
Bár Stan Lee Vasember-képregényeiben visszaköszön a mccarthyzmus és a hidegháborús propaganda, számos olyan fordulat vagy történetelem akad ezekben a történetekben, amelyek inkább tanúskodnak a legendás szerző emberségéről mint a propaganda marketing célra való felhasználására, vagy szolgai felmondására. Ennek megértéséhez elég két ellenfél sorsát megemlíteni: Dr. Anton Vanko és Natasha Romanova. Vanko, miután Vasember legyőzte, a feletteseitől való félelmében az Egyesült Államokban bújkál (félelme nem alaptalan, hisz a Tales of Suspense 52. számában be is jelentkezik érte Fekte Özvegy és Turgenyov).
Vanko félelmében ellenfeléhez, Tony Starkhoz megy, aki ahelyett, hogy elküldené, befogadja és munkát ajánl neki, s az ott töltött idő alatt Vanko tisztelettel és elismeréssel adózik Starknak.
Annyira hálás amerikai befogadójának, hogy amikor megjelenik Turgenyov Crimson Dynamo páncéljában, Vanko feláldozza életét Vasemberért.
Fekete özvegy bár kiváló ügynök volt, és munkáját gyakran hálálta meg a Szovjetunió folyamatos ellátmánnyal és technikai felszereltséggel, fokozatosan vesztette el szeretetét hazája iránt. Első lépés efelé Sólyomszem iránt kezdődő szerelme volt, amikor egy Vasember elleni akcióban súlyosan megsérült, de a férfi gondoskodott biztonságáról. A Bosszúállók 29. számában (1966. július) a vörös szoba munkatársai agymosást hajtanak végre Natashán, és a Bosszúállók ellen küldik. Ám Sólyomszem segítségével megtöri a szovjetek beavatkozását; a nő ezzel végleg szakít egykori hazájával. Bűneiért nem hajtják el az USA szuperhősei, hanem szövetséget kötnek vele.
Stan Lee-ék a 70-es évek elejéig írnak hidegháború ihlette történeteket.
Építsd meg velünk Tony Stark legendás Mark III páncélját
Építsd meg velünk Tony Stark legendás Mark III páncélját, és rendeld meg a gyűjteményt 2020. szeptember 9-ig a weboldalról, használd a személyes kódodat (VASEMBERPRO), és előfizetésed mellé Vasember hátizsákot és Vasember baseballsapkát is küldünk!
Forrás:
Little-known sci-fi fact: Stan Lee thought Marvel’s readers would HATE Iron Man (at first)
Iron Man: Battling The Cold War And The Bottle
Paul Fellman: Iron Man: America’s Cold War Champion and Charm against the Communist Menace
The Invincible, Anti-Communist Iron Man
Goulart, Ron (1991). Over 50 Years of American Comic Books. Publications International.
How the Cold War saved Marvel and birthed a generation of superheroes
What’s behind the West’s stereotyping of Russian women?
Már követed a Roboraptort, de mégis lemaradsz a legfrissebb kritikákról, hírekről? A Roboraptor hírlevél segít ebben! Hetente a postafiókodba küldi cikkeinket, hogy Te döntsd el, mit akarsz olvasni, ne a gépek.
