A Batman: Damneddel 2018-ban egy új korszak indult a DC Comicsnál: DC Black Label név alatt kezdte kiadni addig a Vertigóhoz – ezt megszüntetve – és más címek alá tartozó felnőtteket célzó képregényeit. A Vertigo hivatalos befejezése óta egy év telt el, a DC Black Labelen belül pedig számos új, izgalmas és darkos történet jelent meg az egykori Vertigo címek mellett. Összegyűjtöttük, mire érdemes figyelni a jövőben, Joe Hilltől egészen Sean Murphyig.
Sean Murphy: Batman: Fehér Lovag
A DC Black Label egy kötetét már magyarul is olvashatjuk, mégpedig a Fehér Lovagot. Sean Murphy (Tokyo Ghost) Batman sztorija egyszerre porolja le, majd fordítja ki Joker és Batman viszonyának kulcsmomentumait, és szövi bele a történetbe az elmúlt évek társadalmi vitatémáit. A Fehér Lovagban Batman úgy ellátja Joker baját, hogy a szuperbűnöző kishíján belehal. A férfi azonban túléli az összecsapást, sőt gyógyulttá nyilvánítják. Visszanyerve régi személyét – Jack Napier – új terepen kíván megmérkőzni Batmannel: jogi úton, a jófiú szerepében. Murphy szemet gyönyörködtető képkölteményei mellett elmerenghetünk Batman univerzumon belül a korrupció természetéről, a rendőri erőszakról és a média hatalmáról. A képregény teljes értelmezését Pongrácz Máté mutatta be a Roboraptoron.
Stjepan Šejić: Harleen
Harley Quinn a Batman rajzfilmből kelt életre mint Jokerbe végletekig kitartó párja.Stjepan Šejić (Sunstone, Rat Queens) által jegyzett Harleenban a rajzfilmbeli eredettörténeten csavar egyet. A háromrészes történetben a még pszichiáterként, Dr. Harleen Quinzelként tevékenykedő nőt ismerjük meg, aki épp karrierje csúcsán van. Kutatási területe a pszichopata bűnözők: hogyan hat ezekre a személyekre a szimpátia hiánya, milyen bennük szunnyadó hajlamot indít el. A kutatása álmaiba is beférkőznek, mégpedig Joker személyén keresztül. Az álombéli látomások és az alany iránti szakmai érdeklődés lassan borítják fel a nő életét. Harleen átalakulását Harley Quinné a jelenbéli én narrálja, miközben a múlt és a jelen között váltakozva vezeti végig az olvasót az ok-okozaton. Šejić ezzel az elbeszélési móddal képes megmutatni Harley emberi, nem őrült oldalát, de tragédiáját is, hogy a sikeres tudományos karrierjét hogyan darálta be egyetlen egy ember. A cikk publikálása óta magyarul is megjelent a Harleen, amit Hartai Dávid szerzőnk ajánlott kritikájában.
Brian Azzarello – Lee Bermejo: Batman: Damned
A DC Black Labelt nyitó háromrészes Damned kavart némi port a Batman rajongók körében. A 2008-as Azzarello-féle Joker (A Legendás Batman #10.) laza folytatásaként is értelmezhető kötet először mutatta meg a meztelen Bruce Wayne-t, amikor a férfi a Batman barlangban sérüléseit vizsgálta, és néhány képkocán pénisze is megjelent. Az eset akkora felháborodást keltett, hogy cenzúrázták a digitális kiadást, a DC szerkesztői pedig nem győztek magyarázkodni. Egyes olvasók szerint az ilyen ábrázolás pont Batman emberi oldalát erősíti, mások szerint pedig ez nem illik a karakterhez. A botrányon túl Azzarello és Bermejo bőven teljesíti a DC Black Label által kitűzötteket: nem hagyományos, a kánontól elrugaszkodott értelmezést adni a jól ismert karakternek, eseményeknek. Maga a kiindulási pont is izgalmas: Jokert megölték. Bár az elkövető személye nem ismert, úgy tűnik, Batman számára véget ért a harc. Vagy mégsem? A denevérember nem emlékszik, mi történt előző éjszaka. Ő ölte meg Jokert vagy más? Kínzó kérdéseknek kell utána járni, és most az egyszer, neki van szüksége segítségre. John Constantine-al az oldalán próbálja kideríteni, mi is az igazság. A Joker körüli bizonytalanság, Batman szórványos emlékei: olyan eszközök, melyek az elmúlt évek tipikus Batman képét akarják megdönteni. Batman nem egy mindig mindenre készen álló bűnüldöző, aki mindent sérülést kibír, hanem egy sérülésre hajlamos, nem golyóálló ember. A karakter új nézőpontba helyezésén túl számos apró, szórakoztató változás is található a Damnedben. Egyik ilyen például a Deadman alakja, aki ebben a sztoriban csak rövid időre képes más testeket birtokba venni, és emiatt egyfajta függőség alakul ki benne, és mindig újabb és újabb testeket akar megszállni. Vagy ott van Etrigan, akinek a jambusokkal dúsított beszédét rappelésre cserélték.
Joe Hill – Leomacs: Egy kosár fej
Ezzel a darabbal indult Joe Hill (Locke and Key) által vezetett Hill House Comics, ami a DC Black Label horrorképregényeit gyűjti. Az eddig hét füzetből álló történet főhőse June Branch, egy fiatal lány, akit négy bűnöző tart fogságban, miután elrabolták a barátját. June-nak nincs más eszköze kilátástalan harcában, mint egy 8. századi vikingfejsze, ami egyetlen csapással átvágja egy ember torkát, miközben a fej tudatánál marad és még beszélni is képes. June azonban nem sokra megy a beszélő fejekkel. Szörnyű élményei mellett át kell látnia a halálon túl is áradó hazugságokon, hogy megmentse szerelmét. Az alapszituáció amennyire fura, annyira élvezetes tud lenni. June és az első feje, Salvatore Puzo adok-kapok játéka abszurd, a halálos fenyegetések és a szimpátiát kifejező gesztusok között leng ki. A morbid kihallgatássorozatból egy izgalmas nyomozás keveredik, amiben June csakis saját megérzéseire hagyatkozhat. Vesztegetések és gyilkossági ügyeken keresztül kell ráébrednie arra, hogy barátja, Liam nem egészen az, akinek eddig gondolta. A kellemes megjelenésű, popartos rajzokkal kiegészülő képregény gyorsan olvasható történet, de az a pár gyorsan pörgethető füzet jó szórakozást jelent.
M. R. Carey – Peter Gross: The Dollhouse Family
Alice a hatodik születésnapjára egy különleges babaházat kap távoli nagynénjétől. A 19. századi stílusú ház nem egy puszta játék, hanem egy titkos hely, ahová Alice bármikor elrejtőzhet: az abúzív apja, az őt piszkáló osztálytársak és az értetlenkedő felnőttek elől. A babaházban élő családtól mindent megkap Alice, amit a való életben nem tapasztalhat meg. A ház akár örökre is befogadná Alice-t, ha úgy kívánja… A DC Black Label egyik legelső nem szuperhős darabja, de azt is megkockáztatom, hogy az egyik legjobb Vertigo utáni újonca. M. R. Carey (Kiéhezettek) és Peter Gross (The Unwritten) több jól ismert horrortoposzt (pl. kísértetház, alku a Gonosszal) fordít ki, vagy csak egyszerűen olyan fordulatot épít be ezek csattanójába, amire nem számítunk. A felnövéstörténetnek is olvasható képregény egymásba fonja Alice életét és a Babaház létrejöttét, ezzel pedig több, a cselekmény szempontjából fontos lépést letud, minimalista módon: felépíti a főszereplő karakterét, háttértörténetet ad a rá ácsingózó gonosz hatalomnak, végül pedig összekapcsolja őket. A történet felépítése mellett érdekes lehet még az Alice által bejárt életút. Spoilerek nélkül úgy jellemezném az ő fejlődését, hogy a szeretetre vágyó kislányból egy olyan kemény nővé válik, aki úgy hiszi, mindenben csak magára számíthat. Nagyjából ez a mentalitást tartja életben; ez egyszerre bámulatos és valamennyire ijesztő benne.
Carmen Maria Machado – DaNi: The Low, Low, Woods
A női test és más összetevők szerzője, Carmen Maria Machado első képregényében is hasonló elemekből építi fel történetét, mint novelláiban. Shudder-To-Thinkben furcsa dolgok történnek: a közeli bánya lassan megmérgezi a városlakókat, emberszemű nyulak, szarvastestű nők és bőr nélküli férfiak kísértenek az erdőben. A furcsaságokból a két barátnő, El és Octavia sem maradnak ki: egy moziban ébrednek, emlékeik nincsenek az ébredést megelőző eseményekről. A megmagyarázhatatlan arra készteti a lányokat, hogy utánajárjanak a városban zajló furcsa jelenségeknek. Machado a Low Low Woodsban a testhorror műfaji határait vizsgálja a képregény keretein belül. A női méhvel kapcsolatos szorongásoktól kezdve a testet érő feldolgozhatatlan traumákig mindent megjelenít a jelenleg is futó történetben. A szürrealista elemek mellett nagy hangsúlyt fektet szereplőinek problémáira. Elen keresztül az amerikai társadalom szociális problémái jelennek meg, Octaviában pedig az elvágyódás érzését ismerhetjük fel.
Laura Marks – Kelly Jones: Daphne Byrne
A maga 5 füzetével még sokat nem árul el a tényleges cselekményről, de annyi elmondható már, hogy a Daphne Byrne a klasszikus horrorért rajongóknak lehet érdekes. A 19. század végefele, New Yorkban járunk. A tizennégy éves Daphne nemrég vesztette el édesapját, nem találja helyét a világban. Életét nehezíti édesanyja lelki állapota is, aki sarlatán szellemidézőkön keresztül próbál kapcsolatba lépni halott férjével. Daphne-t kétségei között egy furcsa, belülről fakadó érzés is kínozni kezdi. Számos, fiatal lányt szerepeltető horrorhoz hasonlóan itt is a szexuális ébredést követően jelennek meg a megmagyarázhatatlan erők, melyekkel a lánynak meg kell küzdenie. Daphne karaktere sok rokonságot mutat a Dollhouse Family-féle Alice-szel, ám nagy különbség kettőjük köztük saját tetteik erkölcsi megítélése. Míg Alice egy tettet kénytelen eltemetni magában, Daphne fokozatosan süllyed egyre mélyebbre és mélyebbre, míg végül elveszti a valóság és a természetfeletti oldal közti határt.
Joe Hill – Stuart Immonen – Dan McDaid: Plunge
Ebben a képregényben Joe Hill és alkotótársai egy hajóroncs kutatására viszik az olvasót. Egy cunami következtében elsüllyedt hajó, a Derleth vészjeleket kezdett sugározni – 40 évvel az elsüllyedése után. Moriah Lamb tengerbiológus csatlakozik Carpenter Salvage csapatához, hogy kiderítsék a hajó titkát. A többi újonc horrorhoz viszonyítva a Plunge igazi felüdülés az abszurd humorával és a laza, néhol sokat csacsogó szereplőivel. Az olyan pillanatok, minthogy a hajókapitánynál több tonnányi falloszfaragvány van a rakomány között, teljesen elfér a vízi hullák által kísértett ködös tengerparti hajnalok mellett. A humor mellett a 80-as évekért rajongók is megtalálják a számításaikat a Plunge-ban: ugyanis Joe Hill a John Carpenter-féle Dologhoz és ahhoz hasonló horrorok stílusában építette fel képregényét. Így nincs hiány nyálkás tengeri lényekből és egyéb szörny finomságokból.
Már követed a Roboraptort, de mégis lemaradsz a legfrissebb kritikákról, hírekről? A Roboraptor hírlevél segít ebben! Hetente a postafiókodba küldi cikkeinket, hogy Te döntsd el, mit akarsz olvasni, ne a gépek.
