A Rick és Morty egyik alkotója, Justin Roiland ismét egy humoros sci-fi sorozattal rukkolt elő: legújabb agymenése, a Solar Opposites az emberek közt élő földönkívüliekről szól.
Amikor a Shlorp bolygóba egy aszteroida csapódik, néhány lakója elhagyja, hogy lakható planétákat keressen. Korvo és Terry a replikánsaikkal, Yumyulackkel és Jesse-vel együtt a Földön landolnak. A kis csapat küldetése, hogy megvédjék a Pupának nevezett élő szuperkompjútert, amely egy nap majd kifejlődve felemészti őket, és terraformálja a Földet. Addig viszont kénytelenek az övéktől élesen különböző emberi társadalomban élni, és ettől nem mindegyikük van elragadtatva.
Noha a Földön beilleszkedni próbáló idegenek már eléggé elhasznált toposznak számítanak, a társadalom változásával mindig akadnak újabb jelenségek, amiket ki lehet figurázni. A Solar Opposites pedig éppen azáltal tud friss és eredeti lenni, hogy aktuális témákat boncolgat.
Szó van többek között a tévében látottak és a valóság összekeveréséről, a népszerűség hajszolásáról és a nemek közötti viszonyról is. S az a zseniális a sorozatban, hogy miközben az egyes részekben a négy űrlény különféle, az emberek számára hétköznapi, de nekik teljesen ismeretlen dolgokkal szembesül, ahogyan ezekre reagálnak, az nagyon is emberi – így a Solar Opposites duplán tart görbe tükröt a mai társadalom elé. Közben pedig a földönkívüliekről szóló történetekben már nem egyszer körüljárt témákat nagy ívben kerüli a sorozat, így például az anyabolygóról való elmenekülés sztoriját letudják annyival, hogy Korvo elhadarja a főcím alatt, és a földönkívülieknek nem kell bujkálni, mert láthatóan senki nem csinál problémát az idegenek megjelenéséből.
Az epizodikus történet arra a sémára épül, hogy a főszereplők minden helyzetben a lehető legkönnyebb és leggyorsabb megoldást keresik – amiben mindig segíti őket valamilyen trükkös technológia –, de persze aztán rájönnek, mégsem ez a megfelelő hozzáállás. Ez a fabula-jellege az, ami élesen megkülönbözteti a szériát a Rick és Morty-tól: Roiland előző sorozatával ellentétben ez egyáltalán nem nihilista, hanem épp ellenkezőleg, kifejezetten életigenlő, hiszen olyan karaktereket állít a középpontba, akiknek fontos céljuk van, és tudnak, akarnak is fejlődni, kapcsolatokat létesíteni.
De azért a sötét tónus sem hiányzik a Solar Opposites-ből: ez egyrészt a sokszor a Rick és Morty-énál is morbidabb fekete humorban nyilvánul meg, másrészt egy érdekes mellékszálban, amelynek hangulata erős kontrasztban áll a főszereplők sztorijával – amitől egyébként abban is különbözik, hogy egész évadon átívelő története van.
Az egyik fiatal idegen, Yumyulack egész „embergyűjteményt” szed össze, és azok a személyek, akiket elfog, idővel egy egész társadalmat hoznak létre. A klasszikus posztapokaliptikus, disztópikus sci-fiket idéző történet egy forradalmat mutat be, és a fő sztorival ellentétben nem éppen pozitív kicsengésű, ugyanakkor az évad rövidsége miatt egyelőre nem lehet még megmondani, hogy vajon merre akarhat kifutni – ahogy az sem világos egyelőre, vajon hogyan találkozik majd egymással a fő- és a mellékszál. Mindenesetre egészen eredeti és izgalmas a koncepció, hogy két ennyire eltérő és csak nagyon lazán kapcsolódó történetből gyúrnak össze egy sorozatot.
Első, nyolcrészes évadja alapján tehát kifejezetten ígéretes sorozatnak tűnik a Solar Opposites. A sci-fi-rajongók számára a rengeteg kisebb-nagyobb popkulturális miatt igazi ínyencség, és az esetenként eltúlzott, bizarr poénok ellenére is sokkal fogyaszthatóbb, mint a Rick és Morty.
Már követed a Roboraptort, de mégis lemaradsz a legfrissebb kritikákról, hírekről? A Roboraptor hírlevél segít ebben! Hetente a postafiókodba küldi cikkeinket, hogy Te döntsd el, mit akarsz olvasni, ne a gépek.
