A Sötét végzet a Terminátor-széria Ébredő erőjeként ugyan nem nyújt sok újdonságot, de legalább sikerül maga mögé utasítania Az ítélet napja után született folytatásokat. Bár ez nem akkora kunszt.
Nehéz lenne a Terminátor-szériánál hányatatottabb sorsú filmsorozatot találni Hollywoodban. A klasszikus első két epizód óta a széria csak vergődik. A gépek lázadása önmaga paródiája lett, a Megváltás hiába érkezett nagy ambíciókkal, nem sikerült új alapokra helyeznie a legendáriumot, a totálisan félrecastingolt Genisysről pedig jobb hallgatni. Idén a jogok visszaszálltak a sorozat szülőatyjára, James Cameronra, aki azonban ahelyett, hogy asztalfiókja mélyére süllyesztette volna a franchise-t, produceri és társírói minőségben, Tim Miller (Deadpool) rendező segítségével új epizódot küldött a mozikba. A Sötét végzet alcímre keresztelt hatodik Terminátor-film ignorálja az előző három folytatást, és a biztos, megbízható alapoktól, Az ítélet napja után veszi fel a fonalat.
Connoréknak sikerült megakadályozniuk a Skynet hatalomátvételét, ám mivel az emberiség nem tanul saját hülyeségeiből, az apokalipszis elkerülhetetlen. 2042-ből új terminátor (Gabriel Luna) érkezik a jelenbe, azaz 2020-ba, a likvidálandó személy pedig ezúttal egy fiatal mexikói lány, Dani (Natalia Reyes). Persze az emberek megint küldenek neki egy védelmezőt, az alaposan felturbózott Grace-t (Mackenzie Davis), aki mellé rövidesen csatlakozik a megöregedett, de még mindig nem finomkodó Sarah Connor (Linda Hamilton) és a szintén korosodó, de azért még elég jókötésű T800-as modell (Arnold Schwarzenegger).
Noha a franchise egyik legsokkolóbb jelenetével kezd, a Sötét végzet le sem tagadhatná, hogy valójában nem egy igazi folytatás, hanem az első két Terminátor-opusz remake-je. Csak Skynet helyett ezúttal Legion a legyőzendő mesterséges intelligencia neve. Gyilkológépük, a Rev-9-es modell a kultikus T1000-esre hajaz, de ő ketté tud osztódni. John Connor pedig nő lett, na meg nem mellesleg mexikói. Persze őt akár az új Sarah Connornak is felfoghatjuk. És bár a film a további folytatásokat valóban meg nem történtnek nyilvánítja, pár elemet azért kölcsönvesz tőlük: az ember-gép hibrid karaktert a Megváltásból, az őszülő „papper-Terminátort” a Genisysből nyúlja le.
Mindazonáltal a Sötét végzet igyekszik aktualizálni magát. A korszellemnek megfelelően a legfontosabb szerepeket nők játsszák, de mivel a Terminátor-széria Sarah Connor miatt amúgy is erős girl powerben, nem erőltetett, hogy három főszereplő is nő – ez a húzás inkább egyfajta tisztelgésnek fogható fel. A történet helyszíne viszont érdekesebb. Az amerikai-mexikói határ felhasználásával a készítők finoman érzékeltetik, hogy ha nem vagyunk elég ügyesek, a menekültáradat előbb söpri el a civilizációt, mint a mesterséges intelligencia.
A széria egyik legfontosabb összetevőjének számító akciójelenetek pedig bár távol állnak Az ítélet napja zseniális attrakcióitól, az 1991-es műremek után talán itt a legjobbak.Bár a küzdőhelyszínek is az elődöket másolják, Miller kreatív, betonkemény, feszültségtől sem mentes csörtéket vitt vászonra. Viszont van egy kis gond az összecsapásokkal, történetesen az, hogy néhol eléggé túlhasználják a CGI-t, ami azért meglátszik rajtuk. A T2 egyik legjobb tulajdonsága az volt, hogy a számítógépes effektek csak amolyan kiegészítőként funkcionáltak a valódi mutatványokhoz, így aztán bár elképesztő dolgokat láttunk, a megvalósításnak hála mégis elhittük azokat. A Sötét végzet elképesztően vad és nyers csörtéiben (amelyekben azért a kaszkadőrök is kitettek magukért) azonban könnyű észrevenni a csalást, aminek köszönhetően bizonyos időközönként kénytelenek vagyunk lecsatlakozni a valóságról.
Apropó T2:
nagyon jó újra látni a visszatérő Linda Hamiltont.Ez a széria Schwarzenegger mellett az övé is, karaktere pedig még hatvanon túl is ellenálhatatlanul vídiakemény és mogorva (Emilia Clarke összebújva zokog a sarokban). Schwarzenegger T800-asa is helytáll: noha az a karakterút, amit Cameronék kitaláltak neki, kissé merész, de az Osztrák Tölgy el tudja adni a szerepet. Ráadásul sikerül az, ami A gépek lázadásában például egyáltalán nem: a gép úgy képes poénkodni, hogy megőrzi komolyságát. Az új arcok is egészen jól muzsikálnak. Gabriel Luna terminátora a legjobb gonosz a szériában Robert Patrick mumusa óta, Mackenzie Davis szuperkarizmatikus, és a totál ismeretlen Natalia Reyes is vagány – bár egy kissé alul van írva a figurája.
Túl sok invenciózusságot tehát ne várjuk a Sötét végzettől. Csak egy decens, nosztalgikus húrokat pengető akciófilm, amely ugyanakkor megóv minket az olyan baklövésektől, mint a melegbárban flangáló terminátor, Helena Bonham Carter és Matt Smith ripacskodó Skynet-maniszfesztációja, vagy a Genisys hülyére bonyolított, értelmetlen idővonala. Viszont ha ez a maximum, ami az új évezredben kihozható a mítoszból, akkor jobb, ha ezzel a filmmel végleg el is búcsúzunk tőle.
Már követed a Roboraptort, de mégis lemaradsz a legfrissebb kritikákról, hírekről? A Roboraptor hírlevél segít ebben! Hetente a postafiókodba küldi cikkeinket, hogy Te döntsd el, mit akarsz olvasni, ne a gépek.
