Mélyrepülés egy sérült elme mélyére

Az utóbbi évek legkiemelkedőbb animációs sorozata számomra egyértelműen a Netflixen futó BoJack Horseman. Nem csak azért mert egy személyes, egyedi megközelítésű történet, amely átható képet ad a Hollywoodban uralkodó állapotról és trendekről, hanem mert mindezt úgy teszi hogy a szarkasztikus humorvilágára sem rest időt szakítani. Tökéletesen reflektál magára a sorozat, és nem fél viccet csinálni a mondandójából, amikor ezt a történések indokolják. Az Amazon Prime-on futó új animációs sorozat, az Undone a fent említett szériából is sokat merít, akár csak a karakter életfilozófiáját tekintve, ami nem is furcsa, hiszen a producereik közösek. Alapoz ugyan már létező történetekre, mégis egyedi tud maradni, és jó szívvel ajánlanám mindenkinek, aki a konyhafilozófiánál kicsit többre is fogékony.

A sorozat nemcsak hogy csavart egyet a dráma és a fantasy világán, hanem olyan érzékien fésüli össze a két műfajt, amire nem tudom mikor volt utoljára példa. Egy személyes indíttatású történetről van szó, jól időzített poénokkal, és ami a legfontosabb, az idő és tér kapcsolatát egészen sajátosan értelmező központi felvetéssel. A történet főhőse Alma – akit az utóbbi időben egyre felkapottabb Rosa Salazar kelt életre -, egy autóbaleset után egyre zavarosabban kezdi el feldolgozni a körülötte lévő világot, hallucinációk gyötrik és az idő folyását sem érzékeli már lineárisan. Mondhatni, hogy félig az asztrál-síkba kerül át, ahol édesapja halálának okát igyekszik meg felgöngyölíteni.

De a sorozat nem csak a főhős szempontjából vizsgálja a történéseket, hanem az őt körülvevő emberek ijedtségét is emberien tálalja számunkra. Az Alma által transzcendentális erőként értelmezett jellemtorzulás a családtagok számára sokkal inkább egy kialakuló mentális betegségként csapódik le. Az asztrál-síkot nagyon szemléletes példákkal magyarázzák el nekünk, ezáltal nem érezzük úgy, mintha kihagytak volna minket a buliból, és csak egy öncélú információdömping zúdulna ránk. Az Undone telis-tele van hétköznapi, vagy akár komoly filozófiai kérdésekkel, és ezeket nem csak úgy feldobja és lógni hagyja, hanem az esetek nagy százalékában választ is kínál mindezekre.

A sorozat hihetetlenül személyes hangvétellel bír, és mindezt realisztikus, emberi karakterekkel toldja meg. Olyannyira magunkra ismerhetünk a sorozatban, hogy részemről nem csak egy átlagos történetmesélést követtem végig, sokkal inkább egy, a földtől kicsit elrugaszkodott dokumentumfilmet. Nincs összecsapott mondanivaló, a karakterdinamikák szinte hibátlanok, és észben tart minden egyes kis utalást, ami az előző részekben elhangzott, és sorra visszautal ezekre. A mentális betegségek témakörén túl nyíltan beszél a vallásról, kulturális gyökereink megőrzéséről, a spiritualitásról, és mindarról, ami napjainkban tabu.

Mindamellett, hogy a készítők a témaválasztással komoly fába vágták a fejszéjüket, a sorozat nem csak erre fókuszál, hanem a családon belül uralkodó elfojtott sérelmek is napvilágra kerülnek, ezáltal átélhetővé válnak a mellékszálak is. Alma az epizódok alatt egyre és egyre tovább fejlődik, idő- és térmanipuláló képességét tekintve, amire a valaha volt legjobb meta utalás a negyedik részben ér révbe. Itt ugyanis már olyannyira fejlett, hogy a sorozatot és annak stáblistáját is a főszereplő narrálja végig.

Az Undone nem csak tartalmi szempontból kimagasló, hanem a látvány is egészen egyedi és újító jellegű. Ugyan animációs sorozatról beszélünk, mégis részben élőszereplős. Ez annak köszönhető, hogy egy egészen ritkán használt és bonyolult animációs technikát hívtak életre az alkotók, amikor a rotoszkópos megoldást választották. Ez ugyanis kicsit olyan, mintha egy modern képregényt néznénk, aminek háttere és az apró részletei egyfolytában vibrálnának. Ezt a technikát inkább csak rövid animációk és egy-két film esetében használták idáig, ez az első eset, amikor egy komplett sorozatévadot – nyolc részt – így gyártottak le.

A sorozat könnyedén képes magába szippantani az embert, mégis azt mondanám, hogy hagyjunk időt magunknak az egyes epizódok után, hogy teljesen összeálljanak a történések. Az Undone egy minden szempontból rendhagyó mű, és csak reménykedni merek abban, hogy a második évad is zöld lámpát kap majd a stúdiótól.