A Ha/Ver új kötetében több csont törik, mint az eddigi számokban összesen, ám a színvonalat így sem sikerült megtartani. Ennek ellenére Mark Millar szerzeménye még mindig bőven szórakoztató olvasmány.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
A Ha/Ver 3. ott folytatja, ahol az előző rész abbahagyta. Dave továbbra is védi az igazságot az utcákon, miközben egyre több követője akad. Páran közülük alakítanak egy Bosszúállókra hajazó szupercsapatot, amibe Dave-et is beveszik. Ám a gonoszok sem tétlenkednek, az ex-Vörös Köd, Mutterbever is megalakítja a maga alakulatát, hogy bosszút álljon apja gyilkosain, Haveron és Kis Dögön. Apropó Kis Dög: a lány igyekszik normális életet élni, ám titkon alig tudja megállni, hogy ne lendüljön újra akcióba.
HIRDETÉS
A harmadik kötet nagyobb, grandiózusabb, mint elődei. Egymást érik a nagy akciók és leszámolások – a finálé Time Square-en lezavart csörtéjét akár egy Marvel-képregény is megirigyelhetné. És pont itt kezdődnek a problémák.
Mark Millar alkotása levetkőzi dekonstrukció-jellegét.
A Ha/Ver legfőbb vonzereje eddig az volt, hogy kíméletlenül lerántotta a szuperhőszsánert a földre, és a műfaj alapkellékeit parodizálta. Ehhez képest itt olyan összecsapások és alakok érkeznek, amelyek egy hagyományos képregényben is megállnák a helyüket. A humor meg elég kevés: az első pár fejezet például, ahol Dave a szuperhőscsapattal ismerkedik, csak arról szól, hogy mennyire menő egy ilyen gárdában csapatni. Alig akad egy cinikus vagy önreflexív beszólás.
Persze a képregény ” legyen minden realisztikus” felállása már a tömeggyilkos lányka, azaz Kis Dög felbukkanásakor megsérült, de Millarék most már végképp elszálltak: a rosszarcok városszerte robbantgatnak, a Mutterbever által felbérelt Ruszki Mutter pedig fél kézzel intéz el egy csomó rendőrt – bár nem biztos, hogy ezzel a névvel, de egy Megtorló-képregénybe is simán elmehetne.
Ugyanakkor nem kell megijedni, az új Ha/Ver bőven élvezetes képregény. Olyan sokkoló momentumokat engedd meg magának, amelyek még az alapanyag szintjén is kemények, a szereplők annyit trágárkodnak, mintha nem lenne holnap, a szétszabdalt testrészekből pedig új rekordot állít fel a széria. És ha már testrészek: John Romita Jr. óriási formában van. Főleg akkor brillírozik, mikor sebesüléseket rajzol, de az akciók terén sem semmi, amit alkot. Már korábban is remek volt, hogy minden szépen kivehető volt a panelekben, de most, hogy tömegjeleneteket is rajzolnia kellett, munkája új szintre lépett, a hirigek megkomponálása parádés.
Szóval változatlanul jó kis agymenés a Ha/Ver, de már nem harap annyira, mint régen. Viszont nagy szerencse, hogy Millar nem happy enddel zárja a történetet.
Dave és csapata kénytelen megtapasztalni, hogy a hatóságok szemében ők sem különbek, mint a rosszfiúk, és bár Kis Dög végül visszatér, hogy megmentse a napot, ő sem ott lyukad ki, ahol tervezte. Ezzel a zárlattal a képregény végül tehát visszatalál az alapanyag szellemiségéhez.
A Ha/Ver új része nem lett olyan erős, mint az előző epizódok, de – főként a sötét finálénak köszönhetően – nagyban hozzájárult ahhoz, hogy egy igen erős trilógiaként tekintsünk a mögöttünk álló könyvekre. Természetesen érkezik a folytatás.
