Ted Chiang nem ír gyakran, de amikor igen, akkor minden SF-díjat megnyer. A Denis Villeneuve rendezésében készült Érkezés (2016) óta, ami Chiang Életed története című novellájának adaptációja, az író még nagyobb rajongótáborra tett szert, és olyan közismert emberek ajánlják műveit olvasásra, mint Barack Obama. Májusban érkezett Chiang legújabb gyűjteményes kötete, a Kilégzés, mellyel nem hazudtolta meg a körülötte kialakult irodalmi hype-ot.
A Kilégzés és más novelláktól is azt várja az embert, amit az Életed története és más novellák című kötet adott, hogy
a fantasztikus irodalom tematikáinak kicsavarásából olyan irodalmi élmény kerekedjen, amilyet addig olvasó még soha nem élt át.
Elég csak az Érkezésre gondolni: Dr. Louise Banks (Amy Adams) az idegenek nyelvének megfejtésével egy teljesen új gondolkodásmódot sajátított el. A Sapir-Whorf-féle nyelvi relativizmus ennél izgalmasabb feldolgozásával nem is lehet találkozni az elmúlt évek sci-fi felhozatalában. Az új kötet ötletek tekintetében hozza a vele szemben támasztott magas elvárásokat és igen változatos témákat kínál olvasójának. Megépül az első időgép, egy nép tagjai időnként levegőtöltésre szorulnak, egy nő digitális háziállatot kezd nevelni, megjelennek az első gépi nevelőnők Angliában, kiderül, az univerzumot mégis Isten teremtette, és végül arra is fény derül, hogyan lehet kapcsolatba lépni egy másik síkon létező énünkkel.
A nyitónovella, A kereskedő és az alkimista kapuja kijelöli a kötet központi témáját: mire használja az ember a technika vívmányait. Habár az előző Chiang-gyűjtemény is hasonló kérdést boncolgatott, az új könyvben teljesen az emberi oldalra helyeződik a hangsúly – ahogy ez az említett novellában is jól tetten érhető. A történet szerint egy arab kereskedő házában áll egy kapu, amin keresztül vissza lehet utazni 20 évvel korábbra. A cselekmény elbeszélője több időutazó életútját megismeri a kereskedő révén, akik életük baklövéseit próbálták helyrehozni a kapu segítségével. A múltba helyezett időutazással és a több idősíkot nyitó sablont mellékelve is igazi felüdülést jelent a történet, de fő értékét az időutazók kalandjai adják. A szereplőket nem vezérlik nagy vágyak vagy mestertervek végrehajtása, mint más időutazós történetek esetében, csupán saját emberi kívánságaik. Olyanok, amelyekért mi is kockáztatnánk egy múltbéli utazást.
A tudomány területén marad a gyűjtemény másik zseniális írása, a kötet címadója, a Kilégzés. A történet szerint egy olyan alternatív világban járunk, ahol a lakosság olyan tüdőkkel rendelkezik, melyeket időnként tölteni kell. A nép tagjai alapvetően hosszú ideig élnek, azonban megmagyarázhatatlan oknál fogva ér véget életünk. Egy vállalkozókedvű tudós titkos kísérletekbe kezd saját testén, miután több közösség is azt érzékeli, a központi órák nem jól járnak. Chiang lépésről lépésre építi fel az fennálló rejtélyt, és különösebb kitérők nélkül visz a megoldás felé. Az odavezető út pedig az egyén végtelen kíváncsiságával van kikövezve, amellyel olyan helyekre is betekintést nyer az olvasó, ahová legvadabb álmaiban se gondolt volna. Csak a cselekmény felépítésével felveti, van-e határa tudományos kíváncsiságunk kielégítésének, és a közjóért érdemes-e akár saját magunkban is kárt tenni.
A kötet az ember és a gép érzelmi kapcsolatai felé veszi az irányt leghosszabb írásával, A szoftveres objektumok életciklusával. A kisregényben egy techcég kifejleszti a digitális háziállatokat, a digienteket, amelyeket egy szerverre felcsatlakoztatva nevelhetnek fel a tulajdonosok. A virtuális lények megtaníthatóak különböző gyakorlatokra, akárcsak a kutyák, de az emberekhez hasonlóan képesek beszédet és gondolkodási sémákat is elsajátítani. Az írásában Ted Chiang számtalan izgalmas ötletet és jövőbeli erkölcsi problémát dob fel, mint például a mesterséges intelligenciák egyedi ábrázolása. A digientekkel a felhasználók egy avatár alakjának felvételével tudnak kapcsolatba lépni és nevelni azokat. Egy emberi gyermekhez hasonlóan fejleszthetőek, és ebből fakadóan sok odafigyelést igényelnek. A reálisnak tűnő digitális kapcsolat felveti az ember és gép közötti kötődés miértjeit, és a fogyasztói társadalom gyors fogyasztásáról is megfogalmaz némi kritikát.
A történet előrehaladtával a robotszex erkölcsi dilemmái kerülnek elő, némi csavarral. Például a digientek kapcsán felmerül a beleegyezés problematikája, hisz egy digitálisan nevelt robot nem feltétlen van tudatában annak, mibe is egyezik bele, ha egy ember szexelni szeretne vele. A mesterségesen létrehozott házi kedvencek mellett Chiang az emberi szexualitás morális kérdéseit is körbejárja, és egy aktuális témát vezet fel: a robotszex a széles spektrumú szexualitás egy újabb ága, vagy megvetendő aberráció? Izgalmas kérdés, amely közelebb van, mint gondolnánk – csak Európában három nagyvárosban létezik szexbabákat kínáló bordélyház, amit akár a robotszex küszöbének is tekinthetünk.
A nagyobb lélegzetű írások mellett akadnak még kisebb, rövid csattanóra épülő művek (A nagy csend), vagy olyan spekulációk, mint például mi lenne, ha ténylegesen Isten teremtette volna a világot, és fel tudnánk fedezni a teremtett ősöket (Opmhalosz), vagy a különböző idősíkokba való áttelefonálás lehetőségének gondolata (A szorongás a szabadság bizonytalansága). Nem mindegyik novella hasonlóan erős, azonban mindben megtalálhatóak azok a témák és fogások, amelyek emlékezetessé teszik Chiang műveit.
Ha úgy érzed, unod az ezerszer ismételt sci-fi sablonokat, akkor a Kilégzés és más novellák a te köteted, amiben a jól ismert SF-toposzokkal egy teljesen friss megközelítésben találkozol.
Már követed a Roboraptort, de mégis lemaradsz a legfrissebb kritikákról, hírekről? A Roboraptor hírlevél segít ebben! Hetente a postafiókodba küldi cikkeinket, hogy Te döntsd el, mit akarsz olvasni, ne a gépek.
