A Saga további, magyarul is elérhető köteteiben semmit sem veszít lendületéből a történet. Őrült tempó, sziporkázó kreativitás és szerethető karakterek. Tizennyolc fejezet után pedig kirajzolódnak a képregény főbb csapásirányai is.
A legutóbbi két kötetben Alana és Marko egy bérgyilkos elől menekültek, ám váratlan betolakodók is felbukkantak organikus faűrhajójukon: Marko szülei! Egyikük se így képzelte el „bemutatom a szerelmem a szüleimnek”-tervet. A találkozás azonban nem állítja meg hőseinket abban, hogy gyermekükkel a legjobbat tegyék: megismertessék kedvenc írójukkal, Dr. Oswald Heisttel, mert úgy gondolják, jó hatással lesz kislányuk fejlődésére. Mindeközben űrbéli Rómeó és Júlia nyomában ott lohol Az Erély, aki mellé nem várt utazó csatlakozik. VI. Robotherceg sem hagyott fel a pár üldözésével, továbbá két bulvár újságíró is bejelentkezik a versenyüldözésbe, akik karrierjüket lendítenék előre Alana és Marko sztorijával.
Nem hat az újdonság erejével a tény, hogy a Saga központi témája a család. Az első kötetben is könnyű volt Alana és Marko kezdő szülőségével azonosulni – ebbe minden bizonnyal közrejátszik az, hogy a képregény ötletét az hívta életre, hogy Brian K. Vaughan apa lett.
„Nincs túl sok képregény, aminek a borítóján egy szárnyas nő csecsemőt szoptat”
A szerzőpáros továbbra is ezen a vonalon építi a két karaktert, a 2. kötetben plusz adalékként megtudjuk, hogyan gabalyodtak egymásba, a fiatalos bohóságon túl. Egymásra találásukban a képregény legfontosabb alaptétele fogalmazódik meg: a háború ellentéte a szerelem. A szeretkezz, ne háborúzz nem egy vadi új filozófiai kinyilatkoztatás, de Alanát és Markót körülvevő háborús helyzet kicsit más meglátásba helyezi a hippi jelmondatot. Mi oldhatja meg egy intergalaktikus konfliktust végérvényesen? Ha a két oldal megszereti egymást. És ez kinek jelenthet problémát? Hát azoknak, akiknek érdekükben áll a háború fenntartása. A szerelem és gyerekvállalás témáját lehámozva még némi reflexiót is kapunk gyűlöletszítás mechanizmusára. Alana és Marko népe egyaránt dehumanizálja a másikat. A szárnyasok csak a saját nyelvüket illetik a nyelv megnevezéssel, a szarvasosok csak hadoválnak. Az egyiknek nincs kultúrája, a másik vérszomjas tömeggyilkos. Alana, Marko és a közéjük csapódó nagymama, Klara saját szűk családjukon belül fedezik fel, hová vezetett ez a fajta gyűlöletkeltés.
Minden egyes kötettel egyre több felelősségteljes döntést kell hozniuk lányuk, Hazel érdekében. Marko szülei és Oswald Heist is szembesíti a párt azzal, hogy egy kisgyermeket nem elég csak életben tartani. Stabil otthon kell és némi megélhetés, amivel ezt megteremthetik, ráadásul mindezt inkognitóban. Az itt felmerülő kérdések bemutatásával, mint például ki maradjon otthon a gyerekkel, és ki keressen állást számos jelenlegi társadalmi téma kerül kibeszélésre a szereplők között.
A családdá válás témája nem egyedül Alana és Marko problémája a képregényben.
Vaughan és Staples más-más felállásban szövi bele a különböző karakterek közti dinamikába a családmodelleket és kapcsolati struktúrákat.
Alana és Marko rózsaszín szerelmcsaládjuk mellett éles kontrasztban áll VI. Robotherceg vívódása az elkerülhetetlen apaszereppel és státusza miatti elvárásokkal. Látszólag magánéleti boldogságát a haza szolgálata mögé sorolja, vagyis szerinte akkor térhet haza, ha teljesítette a rá kiszabott feladatot (megtalálta Alanát és Markót). Azonban az alkotópáros finom utalásokkal jelzi, Robotherceg nem teljesen biztos magában. Vaughanék ilyen árnyalatokkal képesek egy nevetséges megjelenésű figurából egy olyan szereplőt csinálni, akivel könnyen azonosulhat az olvasó. Mindenképp egy potenciális izgalmas karakterdráma lehet még a Herceg vonalán a jövőben.
A legizgalmasabb családdá válási folyamat Az Erély történetében figyelhető meg. Az előző kötetben a Sextillion nevű bordélybolygón szabadított ki egy rabszolgalányt, akit magával vitt az egyre nagyobb teherré váló bevetésére. Utóbbit részben gyásza okozza: látomásként kísérti meggyilkolt exbarátnője, Az Űzés, de közben a kis rabszolga iránt is kezd felelősséget vállalni és szeretetet érezni – ezért is adja neki az emberi, Sophie nevet. Ha mindez nem lenne elég a férfinak, betoppan az életébe Marko ex-jegyese, Gwendolyn. Amellett, hogy a szarvasos nő személyében egy újabb energikus és kissé őrült karakter köszön be a Saga világába, egy tökéletes partnert is kap Az Erély. Kooperációjukat a közös célpontok – Alana és Marko – működteti, ám a közös kalandok szépen összekovácsolják őket. Az új csapatban pedig az inkább magányos farkasnak tűnő Erély lassan ráeszmél, valami családszerű formációban találta magát. Ennek tagjai segítik egymást, még egy régi exszel is szóba állnak, ha azon múlik valaki élete.
A Saga továbbra is nagyon okosan összerakott sci-fi/fantasy kalandképregény, ami nagyon szépen bontja ki a minket foglalkoztató kérdéseket és szorongásokat. Kíváncsi vagyok, hogy a 2. és 3. kötetben felvetett témákat hogyan viszi tovább Vaughan és Staples a 4. etapban. Alana mint dolgozó anyuka, a haza nem térő Robotherceg és az összekovácsolódott Erély-Gwendolyn páros elég muníciót jelent a következő fejezetekre.
Már követed a Roboraptort, de mégis lemaradsz a legfrissebb kritikákról, hírekről? A Roboraptor hírlevél segít ebben! Hetente a postafiókodba küldi cikkeinket, hogy Te döntsd el, mit akarsz olvasni, ne a gépek.
