A hazai képregénykiadás egyik legfontosabb képviselője, a Fumax Kiadó úgy döntött, hogy idén válogatássorozatot indít a Marvel Univerzum szókimondó és szószátyár bérgyilkosa, azaz Deadpool legjobb kalandjaiból. Az első kötet, a Zsémbes zsoldos a kiadóhoz és a hőshöz egyaránt méltó: az igényes megjelenésű, keménytáblás kiadványban egy esszenciális Deadpool-sztori lapul, tele elszállt ötletekkel és ütős poénokkal.
Deadpoolnak megint nincs unalmas napja. Az A.I.M. nevű bűnszervezet a Vadföldre küldi, hogy megszerezze a földkerekség legveszélyesebb fegyverét, amely történetesen a saját feje, vagyis pontosabban a Zombi-Deadpool feje, amely egy másik dimenzióból került a mi világunkba. Mindenki kedvenc zsoldosában azonban fellobban az igazságérzet, ezért úgy dönt, hogy Kobakot inkább visszaviszi a saját dimenziójába, ám a párhuzamos világok közti utazás egyáltalán nem sétagalopp: mielőtt szexi segítőtársa, dr. Betty társaságában eljut a Marvel Zombiverzumába, kénytelen találkozni más világok Deadpooljaival is: a nála sokkal komolyabb Deadpool Őrnaggyal, a számára igencsak vonzó külsejű női kiadásával, Lady Deadpoollal és a vadnyugat legrettegettebb pisztolyforgatójával, Deadpoollal, a Kölyökkel.
Valószínűleg már a sztori dióhéjban való ismertetéséből világossá vált, hogy ez bizony tényleg egy igazi Deadpool-képregény. Mr. Pool sötét és perverz humorral operál, és soha, egy pillanatra sem korrekt senkivel, ami igazi felüdülés ebben a mostani, „PC-terror” által uralt világban. A képregény és főhőse sorra halmozza az imádnivalóbbnál imádnivalóbb hülyeségeket: Deadpool egyszer egy zombi T-Rexszel viaskodik, máskor pedig a lehető legalkalmatlanabb járművel akar gyorsan a céljához érni: egy léghajóval, amelyet persze szépen ki is dekorál a saját szája íze szerint. És miközben két belső hangja egymással viaskodik, popkultúrális utalások tömkelegét szórja az olvasóra. Ráadásul jó pár olyan idézet akad, amelyek felbukkanására egyáltalán nem is gondolna az ember. A referenciáknak pedig a fejezetek között is jutott hely: Deadpool a képregény ezen részein azon híres alkotások posztereit lakja be a maga sajátos módján, amelyeknek valamilyen úton-módon közük van a személyéhez vagy a cselekményhez.
De a legszórakoztatóbb pillanatok talán azok, amikor a géppuskaszájú bérgyilkos – jó szokásához híven – áttöri a negyedik a falat, és tudtunkra adja, hogy tisztában van fikciós mivoltával. Az egyik kockában például megjegyzi, hogy itt lett volna egy nagyon jó poénja, de túl durvának találta a kiadó, ezért cenzúrázták. A kiszólások leglátványosabban az epizódok előtti „Mi történt az előző részekben?” összefoglalókban jelennek meg, amelyeket minden esetben sikerült frappánsan, humorosan tálalni.
A rajzmunka is fantasztikus. A különböző dimenziókban nemcsak Deadpool más, hanem a rajzstílusok is váltakoznak. A kissé Amerika Kapitányra hajazó Deadpool Őrnagy világának kompozíciói letisztultabbak, mint a fő univerzum képei. A női Deadpool földjén játszódó jelenetek a ’90-es évek túlzásait juttatja eszünkbe, a western-beütésű Deadpool-játszótér pedig pontosan olyan kopottas és poros, mint a vadnyugat.
Sajnos a Zsémbes zsoldos pont a multiverzumos ötlet terén okoz enyhe csalódást. A gond az, hogy Deadpool elég gyorsan lezavarja az alternatív énjeivel való összeröffenéseket, a többieket pedig utána már nem is látjuk a történetben. Persze ott van zombi változatának feje, akivel magabiztosan szállítják a show-t, de azért néztem volna tovább a többi Deadpoollal is. Érdekelt volna, hogy mihez kezd a pacsira egyáltalán nem kapható Őrnaggyal vagy a „húgával” egy nagyszabású, közös akcióban. És persze most már azt is meg akarom tudni, hogy milyen az a vadnyugat, amelyet Deadpool tart rettegésben.
Ez a mű lehetett volna Deadpool saját Pókverzum-sztorija, amelyben a multiverzum legbelevalóbb Pooljai összefognak, hogy egyesült erővel kenjék el a gonoszok száját, miközben felhörpintenek valami lónyálat és szénné oltják egymást.
Persze a Zsémbes zsoldos így is egy pofátlanul szórakoztató és szórakoztatóan pofátlan képregény, egyszóval egy ízig-vérig Deadpool-kaland, amelynek minden rajongó polcán ott a helye. Ráadásul egy elég hosszú (de még pont nem terjengős) móka, hiszen több mint 300 oldal, ez pedig bőven elegendő Pool-adag a következő, nagy valószínűség szerint nyáron megjelenő kötetig.
Már követed a Roboraptort, de mégis lemaradsz a legfrissebb kritikákról, hírekről? A Roboraptor hírlevél segít ebben! Hetente a postafiókodba küldi cikkeinket, hogy Te döntsd el, mit akarsz olvasni, ne a gépek.
