Végleg befejeződik The CW egyik legsikeresebb és legnépszerűbb sorozata, a Supernatural, vagyis magyarul az Odaát. Ezzel az év elején berendelt 15. évad lesz az utolsó, a Wichester testvérek 2020-ban végleg szögre akasztják a szörnyvadász kabátot. A elmúlt 14 év alatt az Odaát bizonyította, mennyi potenciál rejlik világában és karaktereiben. A Roboraptor szerkesztősége összeült, hogy felidézze Sam és Dean legjobb pillanatait, némi csavarral. Sorra vettük az Odaát furcsa, meghökkentő vagy épp nevetséges de mégis menő epizódjait, és kiválogattuk közülük a legemlékezetesebbeket.
3. évad 3. epizód: Bad Day at Black Rock
Őszintén bevallom, hogy a személyes ízlésem szerint a széria legelvetemültebb epizódjai között ez sikerült a leggyengébben, azonban mégis említésre méltónak gondolom a Bad Day at Black Rock-ot. A Supernatural koncepciójának rajongó-szerző működési mechanizmusa (a két gyönyörű faszi és a köztük lévő kémia mellett) leginkább abban van, hogy ami városi legenda, babona, mítosz, monda, abból van epizód. A szóban forgó rész pedig ezt szemlélteti nagyszerűen és hellyel-közzel humorosan: központi „gonoszsága” egy boszorkány által megbűvölt nyúlláb-kulcstartó, amit Sam és Dean édesapjának titkos raktárából csórt el két felbérelt, piti tolvaj. Az igaz, hogy aki birtokolja a nyúllábat, megkapja Stan Lee által is áhított szupererőt. Viszont az a valaki, aki elhagyja az ereklyét, annak belátható időn belül – stílszerűen – balszerencséjére kampó. Természetesen Sam markol rá a veszedelmes tárgyra, ami egy ideig amolyan reverz-Végső Állomás-szerű mechanikával teszi nagyon szerencséssé a bociszemű démonvadászt: mókás, ahogy Sam egy ajtón nem tud bemenni úgy, hogy ne kerüljön a földre, vagy nem tud úgy eltaknyolni, hogy ne szakadjon le róla félig a farmer, vagy ne hagyná el a cipőjét. De a hirtelen sorsjegyfelvásárló Dean sajnálatára Samtől is eltulajdonítják a lábat, ezért megindul a testvérélet-mentő hajsza.(Szaniszló Róbert)
3. évad 11. epizód: Mystery Spot
Az Asia Heat of the Moment című számát ha nem hallottad még korábban, a Mystery Spot után biztosan örökre beleég a tudatodba, hisz az 55 perces epizód alatt számtalanszor szól a rádióból. És ez még csak az egyik legabszurdabb pillanat ebben a sztoriban. A részben egy számos sorozatban előforduló toposzt húzták elő Eric Kripke-ék: egy adott dolog repetitíven ismétlődik addig, amíg a főszereplők ki nem lépnek ebből a szituációból. Az Odaát esetében Sam kerül egy ilyen örök ismétlődésbe: egy keddi napot él át folyamatosan, aminek a végén Dean meghal. Természetesen Sam ezt szeretné elkerülni, ezért mindent megtesz és átvesz ebben az egyetlen keddi napban, amivel elkerülhető a tragédia. Az epizód egyszerre egyensúlyoz a dráma és a vígjáték határán: egyrészt az epizód végére Samet teljesen felemészti lelkileg, hogy mindent megtesz testvéréért, másrészt abszurd, milyen halálnemeket kell Deannek elszenvednie. Véletlenszerű áramütés, autóbaleset, a magasból rázuhanó széf: minden, amit csak elbír a téma. Ráadásul itt debütál a Tricksterként elhíresült karakter, akinek később olyan zseniális epizódokat köszönhettünk, mint a Changing Channels. (Scheirich Zsófia)
4. évad 5. epizód: Monster Movie
A Supernatural alapkoncepciója – egy rész/szörny – azok közé tartozik, amelyek hamar kifáradhatnak. Ezzel Eric Kripke-ék is tisztában lehettek mindvégig, nem hiába hozták be a családi drámát vagy az apokalipszis-szálakat már a sorozat aranykorának számító első 5 évad során. Ennek ellenére az alapokat sose dobták félre – viszont hogy elkerüljék az önismétlést, mindig képesek voltak valami plusszal feldobni a szörnyvadászatot. Erre remek példa a Monster Movie, ahol nem csak a bőrváltó nevű lény kap egy ötletes csavart, hanem a sorozat tiszteleg a horror klasszikusai, a fekete-fehér szörnyfilmek előtt. A történetben első ránézésre nincs semmi különös: Dean és Sam Pennsylvaniába tart, hogy kinyomozzanak egy feltehetőleg vámpírtámadásos esetet a helyi Oktoberfesten. Azonban a nyomok arra utalnak, nem igazi vámpír a tettes, hanem egy bőrváltó. A szörnyfilmes témához hűen az egész rész fekete-fehérben készült, és az epizód előtti és utáni főcím is a klasszikusokat idézi meg. Több jelenetben megidéződik a német expresszionizmus stílusa és jellegzetes filmjei, köztük a Dr. Caligari ikonikus jelenete. Todd Stashwick mint Lugosi Béla Drakulája pedig parádés, ő teszi leginkább emlékezetessé az epizódot. (Scheirich Zsófia)
4. évad 6. epizód: Yellow Fever
Fentebb már írtunk arról, hogy a Supernatural sok esetben próbálja némi óvatos paródiával feldobni egyes részeit, a sorozat humorát. Ennek ékes példája a roppant önreflexívre sikerült Yellow Fever is. Az epizódban Sam és Dean egy makkegészséges férfi szívleállása okán érkezik a helyszínként szolgáló kisvárosba, természetfeletti beavatkozást szagolva a háttérben. Hamar kiderül, az elhunyt egy speciális problémával küzdött, amit szimplán Szellembetegségnek hívnak. Az érintéssel terjedő kórt ezúttal Dean szedi össze. A szimptómák izgalmasak: a páciens hirtelen elkezd félni, óráról órára egyre több dologtól. A fertőzés végső stádiumában hallucinációk formájában jelennek meg a rejtett félelmek, amik hirtelen szívmegállást okoznak. A cselekmény ismét a szokásos testvérmentő struktúra köré épül, azonban az epizód bája nem ebben, hanem öniróniájában rejlik. Például a kórt csak azok kapják el, akik megfélemlítéssel érvényesítik akaratukat, például a bullyk: és Dean tulajdonképpen egy bully. Ezért lesz belőle, az örök kemény, nagyon macsó Deanből egy nyuszi, aki úgy sikít a zárszekrényből kiugró macskától is, mint egy zsúrpubi a vidámparki katapultban (konkrétan ez a jelenet egyik snittje a cikk borítóképe). Az epizód legszebb jelenete egyértelműen az, ahogy ez az örök faszagyerek szembe fordul a saját ars poeticájával, és egy hosszabb monológban megpróbálja elmagyarázni Samnek, hogy az életük úgy ahogy van szar és csak a nemnormális emberek vadásznak szörnyekre. ÉS akkor még ehhez csatlakozik az is, hogy egy kocsiban élnek, ő ugyanazokat a zenéket hallgatja újra meg újra, Sam meg sokat púzik. Szóval Dean feladja, elindul valahová, de útközben megkergeti egy masnis öleb, ami elől ő halálfélelemmel menekül. Talán ez az egyik dolog, amit kedveltem és kedvelek a sorozatban: üljön bárki a showrunner székében, a sorozat habozás nélkül képes görbetükröt tartani önmaga elé. (Szaniszló Róbert)
5. évad 8. epizód: Changing Channels
A legelborultabb epizódokat felvonultató listából természetesen nem maradhat ki ez a gyöngyszem, amiben Sam és Dean a tévé világába zárva találják magukat. Visszatér a Trickster, aki ezúttal nem Deant gyilkolja le kreatív módokon, hanem különböző sorozatokba helyezi a testvérpárt, ahonnan csak akkor kerülhetnek ki, ha „eljátsszák a szerepüket”. A Vészhelyzetet és a Grace klinikát parodizáló Dr. Szexiben Samnek végre kell hajtania egy műtétet, a tökönvágós japán kvízshowban Deannek jól kell válaszolnia egy kérdésre, az élő közönség előtt felvett sitcomban meg kell nevettetniük a nézőket, a CSI-hoz hasonló nyomozósorozatban pedig úgy kell felfedniük a gyilkosság okát, hogy napszemüvegben ontják magukból az aranyköpéseket. A mesteri műfajparódiákat a két főszereplő önfeledt komédiázása koronázza meg, habár az epizód utolsó negyede sötét fordulatot vesz: a Tricksterről kiderül, hogy valójában Gábriel arkangyal, aki az apokalipszis elkerülhetetlenségéről monologizál, és kijelenti, hogy „sajnos ez nem egy tévésorozat”. Ezt a fájdalmasan szájbarágós mondatot leszámítva a Channing Channels a széria történetének egyik legkiemelkedőbb epizódja. (Rácz Viktória)
5. évad 9. epizód: The Real Ghostbusters
Kevés olyan sorozat van ugyanis, ami olyan direkt és őszinte humorral szállna bele saját hibáiba, szereplőibe, de még alkotóiba és színészeibe is, mint azt Winchesterék tették az elmúlt 14 évben számtalanszor. Ennek egyik legszebb példája Chuck, a próféta, aki a sorozat világán belül megírta Sam és Dean kalandjait regény formában, Odaát címmel. Ennek továbbgondolása a The Real Ghostbusters című epizód, melyben Sam és Dean egy Odaát rajongói találkozó közepébe csöppennek és szembesülnek vele, milyen kultusz övezi őket, azaz a regényben leírt énjeiket. Az írók szerencsére minden, a koncepcióban rejlő lehetőséget kiaknáztak, egy nagyon emlékezetes epizódot összerakva. És nem mellesleg a humorral is elmennek a falig, a sorozat alkotói velünk együtt röhögnek saját magukon, ahogy a fiúk a cosplayes Sameket és Deaneket figyelve szembesülnek saját manírjaikkal és az epizódokban folyamatosan visszatérő fordulatokkal is (miért üti ki a kezükből minden szörny a fegyvert?). (Hartai Dávid)
6. évad 15. epizód: The French Mistake
Közhely kijelenteni, hogy egy sorozatot a rajongók tartanak életben, de az Odaát esetében ez különösen igaz. Az ötödik évad után távozott a szériát megalkotó Eric Kripke, és kár lenne tagadni, hogy az Odaát ezzel komoly színvonalcsökkenésen esett át. Az, hogy a Winchester testvérek ezután még tíz évig kaszabolhatták a természetfeletti lényeket, az az elképesztően hűséges fanoknak köszönhető, az alkotók pedig ezt rendszeresen meg is hálálták nekik a kikacsintós epizódokkal. A The Real Ghostbustersben láthattuk, hogyan rajonganak az emberek Samért és Deanért a sorozat világán belül, a The French Mistake pedig teljesen kimaxolta az önreflexivitást. Ebben az epizódban ugyanis hőseink egy alternatív univerzumba kerülnek, ahol az életük valójában egy tévésorozat. Innentől kezdve pedig az egész epizód egy véget nem érő élcelődés a főszereplők valódi nevein (Jensen Ackles, Jared Padalecki, Misha Collins), a sorozat közhelyein, és úgy általánosságban a szórakoztatóiparon. A poénok többsége pedig akkor üt igazán, ha az ember tényleg jól ismeri a stáb életét: Jared házassága a Rubyt alakító színésznővel, Misha folyamatos tweetelése, a forgatáson feltűnő gumicukros tál, az új showrunner hangja a telefonban, a vezető producer névegyezése a sorozat Bobbyjával, Kripke szimbolikus legyilkolása, és így tovább. Az epizód csúcspontja pedig egyértelműen az, amikor Samet és Deant színészkedésre kényszerítik, mire a két főszereplő díjat érdemlő ripacskodással parodizálja ki saját magát. (Rácz Viktória)
10. évad 5. epizód: Fan Fiction
Nagy szó, ha egy sorozat megéli a kétszázadik epizódját, az Odaát alkotói pedig úgy gondolták, úgy ünneplik meg a jeles alkalmat, mint még előttük soha senki. Ismét a sorozat világán belüli meta-Odaát regények ötletét használták fel a Fan Fiction című ünnepi epizódhoz, melyben egyszerre tisztelegnek a sorozat elmúlt 10 éve és a példásan aktív és odaadó rajoingótáboruk előtt. A történet egy középsikolában játszódik, ahol egy Odaát-rajongó kislány kitalálja, hogy musicalváltozatot rendez Sam és Dean életéből és azt előadja a helyi színházban. Persze feltűnik egy földöntúli lény is, így Winchesterék belekeverednek a tiszteletükre készülő remekmű előkészületeibe. Az epizód egyszerre baromi szórakoztató és végtelenül megható, hisz amellett, hogy tömve van a sorozat múltjára való utalásokkal és azokkal való poénkodással, az egész sztori egy szerelmeslevél az Odaát legkitartóbb rajongói felé. (Hartai Dávid)
Már követed a Roboraptort, de mégis lemaradsz a legfrissebb kritikákról, hírekről? A Roboraptor hírlevél segít ebben! Hetente a postafiókodba küldi cikkeinket, hogy Te döntsd el, mit akarsz olvasni, ne a gépek.
