Tavaly december elején jelent meg a The Southern Oracle nevű metál banda Hiraeth című lemeze és a vele azonos című képregény is az album mellé. Utóbbi a számok szövegeinek vizualizált változata, ami különálló alkotásként is értelmezhető. Képregénykritika.
A The Southern Oracle tíz éve működő deathcore zenekar, a Spotify-on nemrég bekerültek a New Metal Tracks: Early Bets playlistre, Corrupter című számuk pedig már több, mint tízezer egyéni streamet ért el. Legújabb, Hiraeth című albumuk már a harmadik nagylemezük, ehhez pedig mellékeltek egy rendhagyó képregényt azonos címmel.
A deathcore egy extrémmetál-műfaj, ami keveri a death metal, a metalcore és néha a hardcore punk zenei világát és műfaji jellemzőit.
A kiadvány szellemi atyjai: Kókai Márton, a zenekar basszusgitárosa és Kókai Barnabás, a frontember. A rajzokat utóbbi szállította, aki egyébként tetoválóként Barber’s Art néven működik. Különleges árukapcsolás, hogy egy képregényt kifejezetten egy album mellé adjon ki valaki, ráadásul mindezt úgy, hogy a füzet tulajdonképpen egyben az album szövegkönyveként is szolgál. A deathcore ráadásul sajátosan az a szélsőséges metál zenei műfaj, amit sokan előszeretettel csak „hörgős metál”-nak hívnak, és fognak ezután is, így a szövegkönyv abszolút indokolt. Nekem legalábbis sokat segített, miközben az albumot hallgattam.
A képregény egy olyan egyedi világba nyújt betekintést, ahol a gyerekek példaképek hiányában nem nőnek fel. Ez az átfogó keret adja a képregény (és így a dalok) atmoszféráját, ahol különböző társadalmi és közéleti problémák kerülnek terítékre. A vizualitás egyszerre idézi az amerikai ötvenes évek katonai propaganda plakátjainak ábrázolását, a horror és a noir műfajok esztétikáját és fénykezelését, a karakterábrázolásokról pedig egyből a Korn Untouchables című lemezének borítója ugrott be.
A rengeteg inspirációs forrás ellenére a látványvilág egységes egészet alkot, nem zuhan össze a referenciák súlya alatt. Bár tényleg sok mindenre emlékeztethet, mégis egyedi képi dramaturgiával épülnek fel a történetek, amik jelen esetben valójában az album egyes számai. Emiatt nincs is nagyon konkrét összekötő eleme az egyes sztoriknak a közös univerzumon kívül, így pedig afféle impresszió trippé válik az egész füzet, mire a legvégére ér az ember. A dalszövegek érdekes módon teljesen máshogy hangsúlyozzák az egyes paneleket, mintha rendes prózai szövegek lennének, amit eleinte nehéz megszokni, viszont sajátosan egyedi élményt nyújt, amit érdemes megtapasztalni. Külön izgalmas értelmezési tartományt ad, hogy amit a lemezen valójában egy ember énekel, az könnyen lehet, hogy több szereplő szájába adott szöveggé válik a képregény lapjain. További gondolattágítóként két fejezet között idézeteket olvashatunk Nelson Mandelatól vagy Gustav Klimt-től, ami stílusosan, nem tolakodó módon lök tovább az értelmezés egy-egy újabb rétege felé.
A szerzők sok témához nyúlnak: közéleti szereplők (Orbán, Trump, Soros), a média általában, az elnyomás, a kizsákmányolás, a vallás, a korrupció mind terítékre kerül a negyven oldalas képregényben. Sajnos a zenét hallgatni és a képregényt olvasni együtt túl intenzív élmény ahhoz, hogy párhuzamosan kiegészítsék egymást, bár kísérletképpen egyszer mindenképp érdemes kipróbálni, de inkább külön-külön érdemes fogyasztani a kettőt. A főszereplő nélküli, inkább csak érzelmeket megszemélyesítő karakterek történetei átlagosan 4-5 oldal hosszúak, és egy-egy mikroeseményt mesélnek el. Arról pl., hogy egy fiú egy ásóval leüt egy felnőttet, vagy egy hajléktalan hogyan vezet be egy gyereket a drogok és a prostitúció világába, de szó esik arról is, hogy miként dőlnek le bálványaink szó szerinti és átvitt értelemben.
Ha a zene nem is (bár a számok hangszerelése néhány helyen kifejezetten izgalmas), a képregény számomra mindenképp olyan élmény volt, amiből bár elsőre nagy falat a negyven oldal, szívesen olvasnék a szerzőktől hasonló stílusú, de prózai műveket.
A Hiraeth egy különleges képregény, ami érdekes kísérletet tesz arra, hogy miként lehet képileg megjeleníteni a zenét úgy, hogy az mindannyiunk közös élményévé váljon, még akkor is, ha nem rajongunk a „hörgős metálért”. Az eredeti kezdeményezésekért viszont igen, ez a képregény pedig pontosan ilyen.
Dalszövegek: Kókai Barnabás
Történet: Kókai Márton & Kókai Barnabás
Illusztráció: Kókar Barnabás, Barber’s Art
Nyomtatta: hdcopy.hu
2018
Már követed a Roboraptort, de mégis lemaradsz a legfrissebb kritikákról, hírekről? A Roboraptor hírlevél segít ebben! Hetente a postafiókodba küldi cikkeinket, hogy Te döntsd el, mit akarsz olvasni, ne a gépek.
