Két évvel Az éhezők viadala első része után érkezett A beavatott, aminek egyetlen nyilvánvaló célja az volt, hogy meglovagolja a Jennifer Lawrence nevével fémjelzett franchise sikerét. Mint tudjuk, ez olyannyira nem sikerült neki, hogy soha nem is készült el a filmsorozat utolsó része. Azt azonban meg kell hagyni a készítőknek, ők ekkor még nem tudhatták, hogy a nézőknek nem lehet bármit lenyomni a torkán, mert a kötelező elemek kipipálásán túl is kell valami tartalom. A Sötét elmék viszont egy olyan évben készült, amikor már mindenki a fantáziátlan young adult-filmek korának leáldozásáról beszél, és a nézők szeme már egyre jobban tikkelni kezd a véget nem érő folytatások láttán. Így azzal kevésbé vagyok elnéző, aki 2018-ban megcsinál egy olyan fantáziátlan és nevetségesen közhelyes tinidisztópiát, mint a Sötét elmék.
Az Alexandra Bracken azonos című regényéből adaptált film teljes mértékben a jól bejáratott tinidisztópia-sablonokra támaszkodik: adott egy diktatórikus rendszer, ami különösen kegyetlen a gyerekekkel, és különböző kasztokba vagy kategóriákba osztja őket. A történet hőse egy magát átlagosnak képzelő, valójában kivételes képességekkel rendelkező tinilány, aki végül az elnyomó hatalom elleni forradalom élére áll, és akinek minimum két férfi áhítozik a kegyeiért.
Nagyon ismerős történetelemek ezek, mégsem az a baj a Sötét elmékkel, hogy nincs benne potenciál.
A film disztópikus társadalma azután jön létre, hogy egy rejtélyes vírus elpusztítja a Föld kiskorú lakosságának nagy részét, az életben maradt gyerekek pedig különleges képességekre tesznek szert. A felnőtt társadalom a krízishelyzetet nem a megmaradt gyermekek védelmezésével próbálja megoldani, hanem azok kísérleti táborokba záratásával. A gyerekeket képességeik alapján színek szerinti kategóriákba osztják zöldtől narancssárgáig terjedő skálán. A narancs kategóriába tartozók a legerősebbek – tehát a legveszélyesebbek, ezért őket azonnal ki kell végezni. Az egyik ilyen gyerek azonban túléli: Ruby (Amandla Stenberg) úgy éli mindennapjait a táborban, hogy állandóan a lelepleződéstől kell rettegnie.
A gyermekek – vagyis az emberiség jövőjének – elvesztése tökéletes alapja egy disztópikus történetnek (lásd: A szolgálólány meséje), a Sötét elmék felnőttjei azonban nem túl ésszerűen oldják meg ezt a helyzetet. Ugyan kiderül a filmből, hogy a politikai propaganda miatt az emberek azt hiszik, a gyerekek gyógyító táborokban vannak, abba már nem kapunk betekintést, hogy miként alakulhat ki egy olyan rendszer, amiben a szülők önként és dalolva adják oda csemetéiket a kormánynak. Pedig ennek bemutatása lehetett volna a legérdekesebb része a filmnek. Helyette mit kapunk? Nagyon szerencsétlen – nem olyan cuki tinisen szerencsétlen, hanem hiteltelen és béna – szerelmi szálat, a világ legsablonosabb főgonoszát, vicceseket beszóló fekete haverkaraktert és egy nagyon-nagyon hosszú ideig elnyúló felvezetést a franchise további részeihez.
A Sötét elmék alig próbál meg több lenni egy közepesen sikerült pilotepizódnál. Az éhezők viadala-sorozat első része legalább vette a fáradságot, hogy elmeséljen egy kerek történetet, mielőtt belengette a folytatást. Itt viszont teljesen más a helyzet: a film első tíz percében történik valami, majd egy hosszú középső rész következik (aminek a szereplők megismertetése és megszerettetése lenne a célja, de értelmes karakterek hiányában ez nem sikerült), végül az utolsó negyedórában szintén történik valami (hiszen fel kell vezetni a folytatást).
A film meg se próbál bármi értékkel szolgálni annak, aki nem tervezi végignézni a sorozat összes részét – amelyek valószínűleg a kritikai fogadtatás miatt úgysem fognak elkészülni.
A Sötét elméknek már a címe is azért kiált, hogy párhuzamba állítsam a film készítőivel. Pedig nem tartozom a young adult-filmadaptációkat temető emberek közé, sőt kifejezetten szeretem a coming-of-age tematika és a disztópikus világok találkozását. Viszont úgy elég nehéz tinidisztópiát csinálni, hogy az alkotók sem a tinédzsereket, sem az általuk felépített világot nem értik. Ezt bizonyítja a Sötét elmék is.
Már követed a Roboraptort, de mégis lemaradsz a legfrissebb kritikákról, hírekről? A Roboraptor hírlevél segít ebben! Hetente a postafiókodba küldi cikkeinket, hogy Te döntsd el, mit akarsz olvasni, ne a gépek.
