Május 24-én került megrendezésre a Roboraptor blog első kerekasztal-beszélgetése a budapesti Auróra klubban Legyen fantaszikus a kötelező! címmel. Az eseményen három meghívott vendégünk, Gaura Ágnes írónő, Szép Eszter, a Magyar Képregény Szövetség ügyvivője, az ELTE és a MoMe óraadója és Nagy Ádám, a Selye János Egyetemen oktatója, kutatója és a Nevelj Jedit! című tanulmány kötet szerkesztője, Holló-Vaskó Péter, a Fumax kiadó munkatársának moderálásával beszélgetett a kötelező irodalom és a fantasztikum kapcsolatáról. SZó esett többek között arról, hogy miért lehet szükséges a science fiction és fantasy integrálása a mindennapi irodalomórákba és hogyan és miért nem működik hatékonyan ma a kötelező olvasmányok intézménye.
Az nem volt kérdéses, hogy alapvetően mindhárman egyetértenek abban, hogy „legyen Harry Potter az osztályteremben”, így az est nem is igazán azon vita köré épült, hogy hiányzik-e egyáltalán a fantasztikum a közoktatásból, hanem hogy miért tartják a beszélgetőpartnerek indokoltnak annak beemelését a fiatal diákok tanításába. A beszélgetés két fő témájává a következők váltak:
Milyen problémák övezik a kötelező irodalom intézményét napjainkban és miért segíthetne ezeken a fantasztikus művek használata?
Az irodalomoktatás jelenlegi struktúráját mindhárman bírálták, de abban már nem volt akkora egyetértés, hogy hogyan is kellene ezen változtatni. Szó esett arról, hogy a magyartanároknak egy minimális mozgási tér a rendelkezésükre áll, így személyesen tudnak tenni valamelyest azért, hogy a diákok igényeihez és befogadóképességéhez igazítsák a tananyagot, de felmerült az is, hogy már talán a tanárképzésekben is el lehetne kezdeni a változásokat. Ennél azonban sokkal alapvetőbb kérdésekbe is rendet kéne tenni az előadók szerint. Már azt sem egyszerű megmondani, hogy mi az irodalom oktatás valódi célja. Hisz az alapvető gondolat az lenne, hogy a kötelezőkkel megszerettessék az olvasást a diákokkal, de ha ez így van, ez az intézmény nem látja el jól a feladatát.
A résztvevők töbek között azt hozták fel a jelenlegi rendszer bírálatának, hogy az olvasmányok nem a mai gyerekeknek szólnak, nyelvezetük és a kontextusuk is teljesen ismeretlen egy most tizenéves számára. Emellett a kötelezők kiválasztásánál kiemelkedő szempontnak tűnik, hogy a kultúrális kánon ismeretét sajátítsa el velük a diák, ahelyett, hogy boldog, elégedett, gondolkodó embereket neveljenek az iskolák.
Ahogy Nagy Ádám fogalmazott:
Aki nem olvasta Jókait, a boltban sem tud vásárolni tejet?
Ezekre kínálhatnak esetleg megoldást a fantasztikus művek, melyek sokkal közelebb állnak a fiatalok érdeklődési köréhez, ráadásul, ahogy arra Gaura Ágnes rámutatott, nem is állnak annyira távol a klasszikus olvasmányoktól. Miért ne lehetne például a Legyek ura helyett Éhezők viadalát olvasni? A dolog persze nem ilyen egyszerű, hisz a trendek követése, a tanároktól megköveteli, hogy lépést tartsanak az aktualitásokkal, ami – egyelőre legalábbis – lehetetlen feladatnak tűnik, hisz a Z-generációnak már a Harry Potter sem jelenti ugyan azt, mint a most harminc-húsz közeli korosztálynak, akik azon nőttek fel. Ezzel kapcsolatban jogosan merült fel a kérdés, hogy vajon mi is az elvárás az iskola felé az olvasással kapcsolatban?
Abban nem született konszenzus, hogy a fantasztikus olvasmányoknak lehet- e olvasásra szoktató hatásuk. Szép Eszter saját tapasztalatai alapján abszolút banálisnak tartja ezt a felfogást, hisz például egy képregényt teljesen másképp kell olvasni és értelmezni, sőt, a képregények maguk is komplex művek, így nem lehet őket, csak az olvasás megszerettetésére használni. Ettől függetlenül persze lehetséges, hogy a gyerek képregényolvasás közben érti meg az olvasás élményét, de nem szabadna csak ennek eszközéül használni a fantasztikumot. Sőt, Nagy Ádám szerint a fantasztikum nem csak az irodalom oktatásban lehet segítség. Az ilyen történeteket segítségül lehetne hívni akár történelem, akár etika vagy hittan órákon is. Mindehhez viszont arra lenne elsősorban szükség, hogy az oktatási rendszer érdemben és megfelelő tempóban tudjon reagálni a külső trendekre.
A kerekasztal-beszélgetés majd kétórás hosszúsága ellenére végig intenzív volt és nagyon jó hangulatban telt és remélhetőleg arra sarkall mindenkit, hogy foglalkozzon a kötelező olvasmányok és fantasztikus művek kapcsolatával.
A beszélgetést egész terjedelmében megtekinthetitek YouTube-csatornánkon:
Már követed a Roboraptort, de mégis lemaradsz a legfrissebb kritikákról, hírekről? A Roboraptor hírlevél segít ebben! Hetente a postafiókodba küldi cikkeinket, hogy Te döntsd el, mit akarsz olvasni, ne a gépek.
