Sorozat

A szépség és szörnyeteg giccs és musical-betétek nélkül

A The Ancient Magus’ Bride teljesen újraértelmezi A szépség és a szörnyeteg klasszikus történetét. Nemcsak abban különbözik a tipikus adaptációktól, hogy nagy szerepet kap benne a mágia: a legfontosabb eltérés, hogy ebben a sorozatban a főszereplők kapcsolata helyett az kerül a középpontjába, hogyan vívódik magában a lány a szörnyhöz való irracionális kötődése miatt.

A különleges képességekkel született Chise-t gyermekkorában elhagyta az apja, anyja pedig megpróbálta megölni, majd inkább magával végzett. Mivel a lány sosem tudta feldolgozni, hogy így eldobták, végül ő is el akarja dobni az életét, ám ekkor különös ajánlatot kap egy titkos aukciókat szervező férfitól: eladhatja magát rabszolgának, hogy így olyan emberhez kerüljön, akinek szüksége volna rá. A licitálást a magának való mágus, Elias nyeri meg, aki már az elején kijelenti, hogy tovább szeretné adni a tudását Chise-nek, azután pedig feleségül akarja venni. A lány és a titokzatos származású lény kapcsolata azonban nem felhőtlen; a bajt pedig tovább tetőzi Chise egészségének megromlása és egy gátlástalan varázsló felbukkanása.

Nagyon érdekessé teszi a történetet, hogy itt az alaphelyzetben nem csak Eliasnak van szüksége a lányra, hanem kölcsönös függés áll fenn kettejük között: Chise számára ugyanannyira fontos, hogy végre valamiféle viszonyt tudjon kialakítani valakivel, mint amennyire a varázslények és az emberek világából egyaránt kitaszított mágus igényli ugyanezt. Még a tanár-diák viszony is folyton változik kettejük között, míg ugyanis a lánynak a mágia használatát kell megtanulnia, addig mesterének az emberi érzelmekkel és kezelésükkel kell megismerkednie. (Valószínűleg Amerikában vagy Európában nem is készülhetett volna el ez a sorozat, hiszen itt most sem a kritikusok, sem a közvélemény nem fogadna feltétlenül ujjongva egy olyan sztorit, amelyben egy fiatal lány az őt megvásárló férfivel kezd viszonyt.)

A megközelítés is eredeti: a romantika helyett ugyanis inkább a történet pszichológiai oldalára helyezték a hangsúlyt.

Mivel elég egyértelmű, hogy a lány egyszerűen azért szeret bele a szörnyetegbe, mert hosszú ideje ő az első személy, aki törődik vele, így a köztük levő kötődés kialakulása helyett ez a sorozat inkább arról szól, hogyan dolgozza fel Chise ezt a bizarr helyzetet. Több olyan epizód is van, amelyben Elias nem vagy csak alig szerepel – de még ezek is hatással vannak arra, hogy a lány mit gondol róla és a viszonyukról. Maguk az egyes részek pedig meglepő módon többnyire nem is a főszereplőkről szólnak, hanem egy-egy embernek vagy varázslénynek a személyes sztoriját ismerhetjük meg belőlük, és ezekből az élettörténetekből szűr le aztán olyan tanulságokat Chise, amelyeket a saját helyzetére tud vonatkoztatni. De természetesen azért közben megismerjük mind a mágus, mind a lány előéletét is. Nagy erőssége a sorozatnak, hogy plasztikusak a karakterei – mindegyiküknek vannak erősségei, gyengéi, szimpatikus és ellenszenves tulajdonságai és cselekedetei, és ami talán a legfontosabb: a motivációjuk is kiderül.

Figyelemre méltó a történet kidolgozottsága: az eleinte egymástól függetlennek látszó sztorikból szép fokozatosan áll össze egy nagyon izgalmas cselekmény.

A legtöbb részletnek jelentősége van, mind a főszereplőben lejátszódó lelki folyamatok, mind a későbbi történések szempontjából. Az információk adagolását is nagyon jól sikerült eltalálni: minden, a történet szempontjából fontos dolgot megtudhatunk, ugyanakkor marad azért egy-két részlet, amit végig homály fed, vagyis hagytak teret a néző fantáziájának is. A cselekmény elég lassan építkezik, csak a legvégén pörögnek fel az események, ami miatt viszont a befejezés kicsit hirtelennek hat. Egyrészt a végén az Elias és Chise között keletkező konfliktus túlságosan hamar feloldódik, másrészt a remekül felvezetett főgonoszt kiábrándítóan egyszerűen és gyorsan legyőzik. Az azonban kárpótolja a nézőt, hogy az utolsó epizódból kiderül, mi lesz az egyes karakterek sorsa, így legalább rendes lezárást kapunk.

Az izgalmas és fordulatos történethez pedig igényes megvalósítás társul: a hátterek elképesztően gyönyörűek, minden látkép részletesen kidolgozott. Kifejezetten sokat hozzáad a vizuális élményhez az, hogy a sok különböző természeti tájban gyönyörködhetünk, amelyeket szerencsére mindig egészen sokáig mutatnak. Ráadásul a tökéletes látványt remekül komponált, minimalista stílusa ellenére is nagyon hatásos zene egészíti ki, amely remekül visszaadja a sorozatra jellemző melankolikus hangulatot.

Jól összerakott, látványos, karakterközpontú fantasy – van még kérdés?

Már követed a Roboraptort, de mégis lemaradsz a legfrissebb kritikákról, hírekről? A Roboraptor hírlevél segít ebben! Hetente a postafiókodba küldi cikkeinket, hogy Te döntsd el, mit akarsz olvasni, ne a gépek.

editor
Film- és médiaelméleti tanulmányaim vége felé, a 2010-es évek elején kezdtem el kritikákat írogatni, több különböző felületre is, aztán végül 2017-ben a Roboraptornál kötöttem ki. Noha vannak témák meg stílusok, amiket különösen kedvelek, és nem feltétlen mondanám magam mindenevőnek, azért viszonylag széles az érdeklődésem. Tőlem telhetően igyekszem az előzetes elvárásokat félretenni, de legalábbis nem az alapján megítélni semmit, hogy ezeknek megfelelt-e. Adaptációk esetében nem tartom elengedhetetlennek az alapanyaghoz való feltétlen hűséget, és igyekszem a helyén kezelni mindent, amiről írok.