HIRDETÉS

HIRDETÉS

Sorozat

A Jó, a Rossz és az Android

Ember és robot együtt ünnepel, mikor közel másfél év után végre folytatódik az HBO szuperprodukciója, a Westworld! Ahogy tavaly a Trónok Harcát, idén a Westworld második évadát követjük nyomon heti kibeszélő rovatunkban, 10 héten át minden kedden, hogy röviden összefoglaljuk és jól átrágjuk mi is történt az elszabadult western-vidámparkban.
Spoileres kibeszélő a 2. évad 1. részéről.

HIRDETÉS

HIRDETÉS

Azt mindenképpen el kell ismernem, hogy az évadnyitó elég nagy dózisban pumpálta az akciót és vért az első etapban látottakhoz képest, ennek ellenére nem mondhatnám, hogy a cselekmény is felfokozott sebességgel haladt volna előre. Persze nem is ezért szeretjük ezt a sorozatot, és egyelőre úgy tűnik, hogy az egzisztenciális kérdések boncolgatását valamennyire visszafogva, mégis a már megszokott óvatossággal építkezik a történet idén is.

Az időben való ugrálásról nem mondtak le az írók, nem hiába, hisz az előző évad egyik legnagyobb csattanóját sikerült ezzel megjátszaniuk. Most viszont csavartak egyet a koncepción és a közeljövőben vesszük fel a fonalat, ahonnan vissza-vissza tekintünk közvetlenül az évadzáró utáni eseményekre. Ez a felállás adott a 70 perces kezdő epizódnak egy szép keretes szerkezetet és egyúttal előrevetítette az évad központi rejtélyét is, vagyis hogy mi történt Dolores lázadása utáni két hétben.

Gondolom én. Persze az is lehet, hogy időközben nézőpontot vált a narratíva, vagy nem is ott járunk ahol gondoljuk. Ebben az élményparkban soha nem lehetünk biztosak benne, ki mikor csinálja azt, amit látunk.

HIRDETÉS

Szóval két héttel Ford beszéde és Dolores öntudatra ébredése után Bernard(Jeffrey Wright) a tengerparton tér magához. Úgy tűnik – egyelőre legalábbis- hogy ezúttal ő veszi át a központi karakter szerepét Dolorestől. Összevissza kavarognak benne az emlékek, Arnoldé és a sajátjai vegyesen, valami nagyon nem oké a fejével, nem is emlékszik semmire azután, hogy Fordot lelőtték. Szerencsére pont rátalál a biztonsági szolgálat – vagyis akik még életben maradtak belőle – Stubbs (Luke Hemsworth) vezetésével, és magukkal viszik a rögtönzött táborukba. Itt meg is ismerkedhetünk egy új szereplővel Karl Stand (Gustaf Skarsgard) személyében, aki a Delos által küldött mentőcsapatot vezeti.

Kiderül, hogy az események óta teljes a kommunikációs csönd a parkból kifelé, így senkinek sincs fogalma arról, mi a fenne történt pontosan, csak azt tudják, hogy a lakók szép komótosan vadásszák le a vendégeket, beleértve a cég teljes vezetőségét is. Ezért is örülnek nagyon, hogy egy olyan személyre találtak végre, aki az események centrumában volt. Persze ők nem tudják, amit Bernard, hogy ő kevésbé személy, mint inkább android, mármint a lakókat csuklóból likvidáló katonák szempontjából. Ezt jobbnak is látja elhallgatni előlük egyelőre, azzal az információval együtt, hogy Ford (Anthony Hopkins) maga felel a katasztrófa kitöréséért, az ezt követő időszakról az emlékei pedig nagyon zajosak.

Számunkra viszont innentől kezdődik az igazi kaland! Göngyölítsük fel szépen, hogy mi történt a kiesett két hétben négy,  párhuzamos történetszálat figyelemmel kísérve.

Nincs bocsánat

Dolores (Evan Rachel Wood) útjára pazaroljuk a legkevesebb időt és amit megtudunk, az is csak minimális új információt tartogat.
Mondhatni, csak becsekkoltak szerelmével, Teddyvel (James Marsden) együtt, hogy tudassák, a lány még mindig azt az utat járja amit Ford kijelölt neki. Ami végre a sajátja, azt csinálhat amit akar. Ő pedig a vendégeket akarja levadászni egyesével, olykor lóhátról kilőve, olykor az A Jó, a Rossz és a Csúf zárójelenetét újrajátszva velük, csak kevésbé pozitív befejezéssel. Kissé vicces, ahogy próbálja elmagyarázni az önálló tudat fogalmáról teljesen sötétben tapogatózó Teddynek, hogy mi is a probléma a világukkal és miért akar mindenkivel végezni, aki nem közülük való. A fiú nehezen is emészti meg, hogy szerelméből egy vérengző gyilkos vált. Mindenesetre vele tart, mert elhiszi Doloresnek, hogy ideje változtatni a dolgokon és átvenni az irányítást világuk és saját életük felett. Sőt, a lány már ennél merészebb terveket is sző: ki akar jutni a külvilágba, hogy ott is letegye a mesterséges intelligencia lázadásának alapkövét.

A magányos lovas

Azt hiszitek, Dolores örül, amiért végre eljött a lázadás kora? Akkor nézzétek meg William (Ed Harris), a Delos vállalat tulajdonosának arcát, amikor rájön, végre megkapta a játékot amire oly régóta vágyott. Ráadásul baromi stílusosan kezd neki a labirintusnak. Hullák alól kimászva, rögtön egy pisztolypárbajba keveredve bizonyítja be, hogy nem csak a tét nélküli játszmákban vált vagány cowboy-já a hosszú évek során. Mindent egy aprócska sérüléssel megúszva vedlik vissza Man in Blackké, majd volt beosztottjai hullái mellett, őszinte mosollyal kezd neki a játék legmélyebb szintjének. Az számomra egyelőre kérdéses, hogy az öreg William karakterének lesz-e még érdemi szerepe a jelen eseményekben, (mert abban biztos vagyok, hogy a fiatal William is vissza fog még térni) azon túl , hogy ő kapja a legkúlabb western jeleneteket. De hogy ne legyen céltalan  az öreg további élete, (mert lássuk be, azon kívül, hogy vágyott a valós veszélyre más célt nem nagyon fogalmazott még meg maga előtt), kap egy új questet, amit maga Ford hagyott hátra, és az előző évadban már megismert robotkölyök tolmácsolásában adja tovább. Bill legújabb küldetése pedig – dobpergés – kijutni a parkból, méghozzá élve. Ez egy elég nagy neszesemmi, de nagyon remélem, hogy az íróknak  vannak konkrét tervei vele, ha már életben hagyták az előző évad végén.

Madám elszabadul

Lee (Simon Quarterman), a narratívák nagymestere egymagában igyekszik túlélni az irányítóközpontban, éppen kevesebb sikerrel, mivel a rá támadó android nem hajlandó szót fogadni és lekapcsolni magát, helyette inkább kizsigerelné őt. Óriási szerencséjére éppen arra jár Maeve (Thandie Newton), aki nem csak teljesen a maga ura már, de sikerült úgy feltuningolni a szoftverét, hogy lakótársait is képes ugyan úgy irányítani, mint anno Ford. Az ex-madám megkönyörül Leen és leállítja támadóját, a fiú pedig elképedve konstatálja, hogy teremténye köznapi ruhát húzva, köznapi emberként viselkedik, nem pedig vendégeket csábít a bordélyába. Hogy mennyire is emberi, azt be is mutatja pár biztonsági emberen, akik az épületet tisztítják meg éppen az agresszív lakóktól. A legnagyobb természetességgel játsza el a Delos-alkalmazottat, hogy aztán szépen kiiktassa az összes fegyverest. Maeve még mindig a lányát keresi, legalábbis azt a robotot, akit annak tart. A játékmester gyorsan tudtára is adja, hogy nagy valószínűséggel, ha meg is találja, az nem fog emlékezni rá, mert már új szerepet kapott. Ez persze nem tántorítja el a nőt, inkább csak begurul és úgy dönt magával viszi a férfit, hisz elég nagy helyzeti előnyt jelent a kutatása során, hogy az úgy ismeri az egész parkot mint a tenyerét. Persze Lee nem annyira örül, hogy el kell hagynia a viszonylag biztonságot központot. El is indulnak a kislány vélt tartózkodási helye felé, de előbb még összeszedik Hectort (Rodrigo Santoro), aki legutóbb Maeve kijutásához asszisztált és egy tűzpárbaj közepén vettünk búcsút tőle, de úgy tűnik néhány apróbb sérüléssel megúszta.

Egy maréknyi adatért

Az eddig említettekhez hasonlóan Bernard történetében sem jutottunk túl messzire, hol vannak még az epizód elején látott események! Ellenben ezen a vonalon egy jó adagnyi új információval és rejtéllyel is gazdagodhattunk végre. Arnold 2.0 Charlotte-tal (Tessa Thompson) és a Delos néhány VIP-vendégével egy pajtába bújva vészeli át a mészárlássá váló fogadást. Csöndben megvárják amíg a támadók tovább állnak, de amikor egy lovászfiú-robot belép megetetni az állatokat, az egyszeri vendég benne is ellenséget lát, hisz nincs különbség robot és robot között, ha az egyik meg akar ölni, pusztuljon mind. Bernard ezt nem egészen így látja, egyrészt eddig is szívén viselte teremtményei sorsát, másrészt most már jól tudja, hogy ő is egy közülük. Szóvá is teszi a felesleges agressziót, de a dulakodásban sikerül őt is megütni, minek hatására feje megsérül, a füléből szivárogni kezd az agyvizét helyettesítő implantátum(?). Ez sajnos maradandó sérülésnek tűnik, jobb keze visszafoghatatlanul remegni kezd és a tudata is meghasadni látszik. Charlotte-nak fel is tűnik a dolog, a furcsa viselkedés és az androidok felé tanúsított túlzott empátiája kissé gyanússá teszi számára a férfit.

Miután a maréknyi túlélő belesétál egy egészen nyilvánvaló csapdába és a lázadó banditák levadásszák őket, Bernard és Charlotte kettesben marad. A nő jobb híján kénytelen felfedni egy titkos és biztonságos bunkert, aminek létezése a szőrös férfit és minket, nézőket is teljes meglepetésként ér. Kiderül, hogy Charlotte megbízói külön létesítményt működtetnek a parkon belül, aminek célja, hogy lakókat becserkészve kinyerjék belőlük Ford algoritmusát. Ezt pedig olyan komolyan gondolják, hogy teljes kommunikációs zárlatot rendelnek el a parkban és addig nem küldenek mentőcsapatot, míg nem kapják meg azt a lakót, akit a nőnek már régen ki kellett volna juttatnia számukra. Ez a lakó pedig Peter Abernathy, Dolores ex-apja, akinél először észleltek diszfunkciót. Bernard ezen teljesen felháborodik, de nincs ideje a miérteket boncolgatni, a rendszere kezd teljesen leállni a sérülése következtében. Amíg Charlotte átveszi estélyijét valami kényelmesebb és kevésbé feltűnő gúnyára, Bernard gyorsan pótolja az elfolyt testnedvét egy leselejtezett lakóéval, ezzel átmenetileg megoldva a már egészen látványos leépülését. A cél tehát itt is adott, megtalálni a célszemélyt és kijuttatni valahogy a parkból, ezzel pedig kapunk egy újabb kérdőjelet.

Vajon kiknek és miért van pont Abernathyra szükségük?

A nyitány lezárásaképpen még egyszer visszarepülünk a jövőbe, a felmentőcsapat Bernarddal kiegészülve megérkezik a fogadás helyszínére, ahol oszladozó hullák várják őket. Köztük Ford tetemével, fején egy óriási, kukacok rágta lyukkal, csak hogy a rajongói teóriákat megelőzendő teljesen nyilvánvaló legyen, hogy nem egy robotverziójával végzett Dolores. Életnek semmi nyoma egy mesterséges keselyűn kívül, a beépített nyomkövetők viszont azt jelzik, hogy az összes lakó egy helyen tömörül. Ez elég furcsa, el is indulnak megnézni milyen dzsemborit tartanak ott. Azonban a helyszínen még megdöbbentőbb felfedezést tesznek. Nem elég, hogy belebotlanak egy robotigris tetemébe, aminek semmi keresnivalója nem lenne ebben a parkban, (közel van már, hogy más parkokat is megismerhessünk!), de a helyszínen egy egész tengerbe ütköznek, aminek semmi keresni valója nem lenne arrafelé. A legborzasztóbb viszont, hogy az összes lakó teste élettelenül lebeg a vízen. Stand ismét megkérdezi Bernardot, hogy ugyan tényleg nem emlékszik-e semmire, mert jó lenne tudni mi a fene történt itt mióta kitört a robot-forradalom. Bernard még mindig nem hajlandó megosztani semmit összezavarodott emlékfoszlányaiból, azt viszont a látványtól lefagyva elég magabiztosan jelenti ki:
A halott androidok százaiért ő a felelős.

Az évadnyitó epizód nem tartogatott óriási meglepetéseket, szépen lefektették az évad cselekményének alapjait, kijelölték a karakterek céljait, mi pedig komótosan elkezdhetünk végre tovább sétálni a fokozódó káosz útján.