Függetlenül attól, mit gondolunk a Star Wars-filmsorozat első három részéről, el kell ismerni, hogy az azokban bemutatott társadalmi-politikai változások – a Köztársaság polgárháborúba sodródásának és diktatúrává alakulásának folyamata – sok érdekes történethez szolgáltattak alapot az elmúlt években. Michael Reaves Star Wars regényeit is – kettő kivételével – az előzménytrilógia ihlette. A magyarul csak most, tíz évvel az eredeti megjelenése után kiadott 2008-as könyve, A Jedik alkonya is közvetlenül a Birodalom kikiáltása után játszódik, és a rendszerváltás következményeivel foglalkozik.
Jax Pavan, az egykori Jedi Lovag a Rendje és a Köztársaság bukása után a galaxis központjában, a Coruscant bolygón bujkál az új hatalom pribékjei elől. Mikor megtudja, hogy egykori mestere – aki nem sokkal korábban szerencsésen túlélte a Jedik szisztematikus lemészárlását – a rohamosztagosok áldozatává vált, joggal hiszi, hogy talán már ő az egyedüli élő Jedi. Éppen ezért úgy dönt, mindenképpen teljesíti öreg tanítója utolsó kívánságát, és megakadályozza, hogy egy fontos információkat tároló droid a Birodalom kezére jusson noha tudja: ezzel magára vonja Darth Vader figyelmét.
A cselekmény több szálon fut, és nagyon lassan bontakozik ki. Mire a főbb szereplők sztorija összeér, és ezzel beindulnak az érdemi történések, már a regény felénél járunk.Ugyanakkor az egyes karakterek történetszálai elég jól elkülönülnek, és végig követhetőek maradnak. Csak annyi szépséghibája van az egésznek, hogy az író elég furán kezeli a párhuzamosan futó szálakat: sokszor előfordul, hogy egy jelenetet a kellős közepén vág el, és átvált egy másik karakter nézőpontjára. Ilyenkor aztán jó pár oldalig várnia kell az embernek, hogy mi történt az után a momentum után, amelynél korábban félbeszakadt az elbeszélés. Nyilván a feszültség fokozása volt a cél (meg talán egy kicsit az, hogy a „filmszerűség” élményét nyújtsa vele a szöveg), de egy idő után már nagyon zavaró ez a dolog. Például a szerző korábbi, hasonlóképpen sok szálon futó Halálcsillag című regényére ez egyáltalán nem volt jellemző, így az emiatt sokkal élvezhetőbb is volt.
A főszereplő eredeti karakter: habár Jedi, de sokkal jobban hasonlít az öntörvényű és önelégült, nagydumás Han Solóra, mint az előzménytrilógiából ismert Lovagokra. Nem is csoda, hogy olyan könnyen megtalálja a helyét a coruscanti alvilágban. Ebből kifolyólag neki sokat kell fejlődnie a történet során, amit a szerző nagyon szépen összeköt a fiatal Jedi és az Erő viszonyának alakulásával. Külön érdekes, ahogyan Jax a mellészegődő protokolldroiddal bánik: amikor megismerkednek, vonakodik személyként tekinteni a droidra, és sok időbe telik számára, hogy megváltozzon a véleménye. Üdítő volt arról szóló fejtegetéseket olvasni egy Star Wars regényben, hogy vajon egy gépet is kezelhetünk-e úgy, mint egy másik embert – ezt a kérdést ugyanis ez a franchise hagyományosan el szokta hanyagolni.Nagyon jó húzás volt Reaves részéről, hogy a legtöbb mellékszereplő háttértörténetébe valamilyen módon beleszőtte a rendszerváltást: a közellenséggé vált Jedi mellett kapunk egy köztársaság hűsége miatt dezertáló katonatisztet; egy, a birodalmi propagandista szerepét elutasító, és ezért állástalan riportert; az új hatalommal megalkuvó bűnszervezetben tevékenykedő alakot; és a rabszolgaság helyett Vader szolgálatát választó férfit.
Sajnálatos módon azonban sok más, többszereplős könyvre, erre is igaz, hogy az egyes karakterek nincsenek mind kellő részletességgel kidolgozva.Vannak, akinek belelátunk a fejébe, és egészen hosszan olvashatjuk a gondolatait, de olyan szereplő is akad, akiről nem sok minden derül ki. Sokat megtudunk például Vader ügynökéről és a szökésben lévő katonáról, noha ők a cselekmény legnagyobb részében nem érintkeznek a főhőssel – ugyanakkor a végig mellette harcoló twi’lek lányt például nem ismerjük meg, és a másik, Vader mellett megjelenő főgonosz, Xizor herceg figurája is elég elnagyolt. Utóbbi szerepeltetése egyébként nem is volt feltétlenül szerencsés döntés az író részéről. Talán egyes rajongók örülnek a régebbi játékokból és könyvekből ismert karakter feltűnésének, ugyanakkor megköti Reaves kezét, hogy a herceg nem halhat meg (az ugyanis ellentmondana a korábbi történeteknek). Ez pedig sokszor elég kínos megoldásokhoz vezet. Xizor minden egyes szorult helyzetet valamilyen csodás véletlennek köszönhetően meg tud úszni, ami egy idő után már elég idegesítő. Amikor pedig már maga Darth Vader is futni hagyja (egy nem is akármilyen magyarázattal), az már kínosan erőltetettnek hat. Mivel Xizor semmi olyan különleges dolgot nem csinál, ami komolyan megindokolná a szerepeltetését, jobb lett volna, ha helyette is egy új karaktert talál ki a szerző.Amiben ugyanakkor nagyon profi Reaves, az a világépítés.
Egyrészt az egész sztori nagyon jól illeszkedik a filmekből ismert történésekhez, és emellett még korábbi regényekhez is kapcsolódik. A Birodalom árnyai mellett Reaves saját régebbi könyveiből is átemel egyes elemeket és karaktereket, így akik ezeket ismerik, azok biztosan sok easter egget fedeznek fel A Jedik alkonyában. Közben viszont minden el is van magyarázva ahhoz, hogy a lényeget mindenki megérthesse. Tehát a regény megértéséhez tökéletesen elég a filmek ismerete.
Másrészt pedig a helyszín bemutatása nagyon részletes és érdekes, így egy percig sem zavarja az embert, hogy bár Star Wars-regényről van szó, sosem jutunk el az űrbe, végig ugyanazon a bolygón mozognak a szereplők. Ahogyan a korábbi regényében a Halálcsillagot is, ugyanúgy most az egyetlen hatalmas várossá fejlődött Coruscantot is olyan oldaláról mutatta be, amelyet a filmekben nem láthattunk: az alsóbb, részben elhagyott, részben törvényen kívüliek lakta szinteket, ahol a kosz, erőszak és bűn uralkodik. Aki az Old Republicot ismeri, az a regényt olvasva úgy érezheti, hogy a karakterével barangol a bolygóvárosban.
A disztópikus közeg érzékletes bemutatása nagyon sokat dob ezen a science fictionbe oltott krimin. Maga a történet ugyanis elég középszerű, a műfajon belül tipikusnak mondható. Még a leleplezés is olyan a végén, mint amilyet rengetegszer olvashattunk már a bűnügyi sztorikban: valamiről kiderül, hogy nem az, aminek látszott. Ráadásul nagyon erősen érződik az is, hogy itt egy trilógia első kötetéről van szó. Tulajdonképpen az egész könyv azt magyarázza, miként kerül egy szedett-vedett társaság egyetlen űrhajóra, hogy aztán a cliffhangerrel záruló befejezésben együtt induljanak útra. A végső ítéletet tehát igazából akkor lehet majd kimondani a történetről, hogyha már a folytatásokat is ismerjük. Önmagában mindenesetre nem egy eget rengető alkotás A Jedik alkonya.
Már követed a Roboraptort, de mégis lemaradsz a legfrissebb kritikákról, hírekről? A Roboraptor hírlevél segít ebben! Hetente a postafiókodba küldi cikkeinket, hogy Te döntsd el, mit akarsz olvasni, ne a gépek.
