Az Assasin’s Creed-sorozat esetében is bekövetkezett az, amit az utóbbi évek tapasztalatai alapján nem sok franchise tud elkerülni: a folytatások után most megcsinálták az előzménytörténetet is. Ezúttal az ókorba röpítették vissza a játékosokat, hogy az Aszaszinok Testvériségének egyik ősével irthassák a gaz Templomosok előfutárait. Természetesen ezúttal sem maradhatott el a játék mellé kiadott regény sem. A Sivatagi esküből az új rész főszereplőjének fiatalkorát ismerhetjük meg.
A korábban megjelent könyvekhez hasonlóan ebből a regényből is kimaradnak a modern korban játszódó részek. Emellett itt a háttérhatalmas-összeesküvős téma sem jelenik meg, mivel még időben az egymással harcoló titkos társaságok megalapítása előtt járunk. Ebben a történetben két csoport küzd Egyiptom lelkéért: a Medjayok, akik a fáraó egykori testőreiből lettek a helyi hagyományok őrei, és egy új befolyásos emberekből formálódó Rend, akik saját képükre szeretnék formálni az országot. Amikor egy bérgyilkos vadászni kezd a Medjayokra, a Siwa nevű falu védelmezője, Sabu elindul, hogy fényt derítsen a rejtélyes férfi kilétére és motivációjára. Sabu fia, Bayek nem érti, miért kellett az apjának szó nélkül hátra hagyni a családját és az őrhelyét is – ezért aztán ő maga is nyomozásba kezd.
A cselekmény több szálon fut, több szereplő szemszögéből is végigkövethetjük az eseményeket. Ezzel pedig az is együtt jár, hogy a nézőpontváltásokkal helyenként vissza-visszaugrál időben a könyv. A szerző ezt leginkább a feszültség fokozására használja: többnyire az érdekesebb és fontosabb részeknél töri meg az elbeszélést, hogy leírja, mit csinált eközben egy másik karakter. Ezeknek a különböző eseményszálaknak a narrációja nem egységes: míg a Medjayokra vadászó gyilkosról és Saburól szóló részek egyes szám harmadik személyben íródtak, addig a főszereplő Bayekkel történtek egyes szám első személyben vannak elbeszélve. A folyamatos váltakozás eléggé zavaró, nehéz hozzászokni; ráadásul nem is indokolja semmi, hogy a főhős maga adja elő a vele történteket – hiszen beleláthatunk minden karakter gondolataiba; vagyis egyértelmű, hogy egy mindentudó elbeszélővel van dolgunk.
Maga a történet faék egyszerűségű, nincsenek benne nagy meglepetések. Egyetlen fordulatot vár végig az olvasó, amit több kisebb utalás is előrejelezni látszik – ez azonban végül nem következik be.
Enélkül viszont a befejezésben semmi érdekes nincs. Se nagy leleplezés, se kérdésfeltevés. Bár figyelembe véve, hogy ez mégiscsak egy Assasin’s Creed-regény, ezt még el is lehetne nézni neki. Sokkal nagyobb probléma a könyvvel, hogy a benne leírt eseménysort egy ordító baromság indítja be: a Rend egyik képviselője egy tekercsen talált leírásból rájön, hogy a Medjayok egyfajta forradalmat szerveznek. Tehát ott hevert az Alexandriai könyvtárban egy régi tekercs, amin feketén-fehéren le volt írva, hogy a fáraók egykori testőrsége készül valamire, de ezzel a tudással senki nem kezdett semmit, amíg egy másik szintén hatalomátvételt tervezgető titkos társaság képviselői rá nem bukkantak a tekercsre… Ezt egyszerűen nem lehet komolyan venni.
Újdonságnak számítanak az egymással küzdő két szervezet által képviselt ideológiák. Míg az eredeti sorozatban az Aszaszinok egy szabadelvű-humanitárius értékrendet vallanak magukénak, szemben a totális világuralomra törekvő, zsarnok Templomosokkal, addig ebben a történetben az orgyilkosok ősei az egyiptomi hagyományokat védelmezik az újítókkal szemben.
Ahogyan az eszmék egymásnak feszülnek, egy nagyon szerencsétlen módon leegyszerűsített világkép rajzolódik ki.
Aki nem ragaszkodik foggal-körömmel a nemzeti hagyományhoz, az csak gonosztevő lehet – legyen a halottak nyugalmát nem tisztelő sírrabló, külföldi, vagy az ország modernizálását kívánó értelmiségi. Persze a leegyszerűsítés megvolt az eredeti sorozatban is, de ott a kerettörténetet adó világméretű összeesküvés és a sci-fis szál miatt az egész nagyon elrugaszkodott a valóságtól. A Sivatagi eskü esetében viszont egy egészen földhözragadt történetről van szó, amelyből hiányoznak a fantasztikus elemek. Nem a világ, hanem egy konkrét ország problémái vannak leírva a könyvben – és az egészben nagyon sok az áthallás. Közben persze a problémafelvetésekre nem érkeznek válaszok. Természetesen nem is várja el senki egy Assassin’s Creedtől, hogy komolyan boncolgasson társadalmi problémákat. Viszont éppen ezért szerencsésebb lett volna, ha az író marad az eredeti formulánál, és egy elvontabb történetet talál ki.
Ez a könyv azért volt nagy csalódás, mert még annak ellenére is ki tudott ábrándítani, hogy eleve nem támasztottam nagy elvárásokat vele szemben. Azoknak se szívesen ajánlanám, akik szeretik a sorozatot. Aki pedig még nem olvasott Assassin’s Creed-regényt, de érdekelné a téma, az mindenképpen valamelyik korábban megjelent kötettel kezdje, ne ezzel!
Már követed a Roboraptort, de mégis lemaradsz a legfrissebb kritikákról, hírekről? A Roboraptor hírlevél segít ebben! Hetente a postafiókodba küldi cikkeinket, hogy Te döntsd el, mit akarsz olvasni, ne a gépek.
