A 10 legjobb Batman-sztori

Az Igazság Ligájánál még csak összehoztuk, Supermannél már picit csalnunk kellett, de Batmannél már teljesen lehetetlennek tűnt kimatekozni egy hagyományos 10-es listát. Készült már vagy 20 rajzfilm, és féltucat sorozat a főszereplésével, akkor sincs az az Isten, hogy egy sima tízes listára rápakoljunk mindent, amit szerintünk érdemes megemlíteni. Mert bár a cikk a 10 legjobb Batman-sztorit ígéri, akik olvasták az előző részeket is, talán már észrevették, hogy ezeknek a szövegeknek van egy kis útmutató jellege is. Így történhet meg, hogy a TOP 10 valójában 18+2 sztorit tartalmaz (mindenünk a következetesség, ugye!), ami ezúttal is szigorúan (haha!) olyan történeteket jelent, amik egész estések, vagy hosszabbak egy duplarészes, 40 percesnél. Íme:

10. Batman: Assault on Arkham (2014), Justice League Dark (2017)

Két olyan történetről beszélünk, amikben Batman valójában csak mellékszereplő, de a DC egyetlen valamire való húzóneveként be kellett őt rakni. Igazából egyik sem igazán kiemelkedő alkotás, abszolút középutasok, de mégis vannak annyira érdekesek, hogy rávegyük őket a listára. Az Assault on Arkham a népszerű videojátékhoz kapcsolódik, aminek természetesen Batman is a szerves része, de a rajzfilm az Öngyilkos osztagra koncentrál. Amanda Waller összerakja a csapatot, akik betörnek Arkhamba, viszont a küldetés valójában nem is arról, szól, amiről gondolták, hogy szól. Egyszerű, de a mozifilmnél mégis sokkal jobb, köszönhetően annak, hogy a tagok megmaradnak öntörvényű gonosznak, és a végén nem nő ki a semmiből a morális felelősségtudatuk. A játékhoz hasonlóan baromi erőszakos, senkit se tévesszen meg a rajzolt külcsín.

A Justice League Dark-ban Batmannek és az Igazság Ligájának nem osztanak sok lapot, de ez egyáltalán nem zavaró, mert helyettük megismerünk egy csomó, a fősodorban ritkán látott karaktert – az igazi főszereplő a marcona Constantine, aki lényegében mindenkivel rosszban van (ő se a filmjében, se az élőszereplős sorozatában nem volt ilyen jó, mint itt). A csapatképregények tipikus felállásával van dolgunk, valami fenyegeti a világot, és hősök egy adott csoportja csapatba verbuválódik, hogy megállítsák azt a valamit, ami sikerül is. Bár az azonos című képregénysorozatban Batman kb. egyáltalán nem szerepelt, sikerült szórakoztatóan beleszőni, kívülállósága és tényszerű hozzáállása a sok hókuszpókuszhoz remekül működik. Nem mintha számítana, de egyébként ez is a New 52-es rajzfilmes univerzumhoz tartozik.

9. Son of Batman Trilógia (2014, 2015, 2016)

Batman egykori szerelme, Talia egy nap azzal állít be Gothambe, hogy itt a sosem látott fia, legyen már oly szíves vigyázni a kis bérgyilkosra, amíg ő a félszemű Deathstroke nyomába ered. A kis Damien igazi kis vérszívó, egy arrogáns seggfej, de idővel ragad rá valami apja felelősségtudatából, és egészen elviselhető tinédzser válik belőle, aki Batmannel közösen söpröget a gothami éjszakában. A harmadik részben viszont Batman eltűnik, ám semmi gond, mert az új Robin és Nightwing mellé megérkeznek az új családtagok is…

A trilógia darabjai nagyjából azonos színvonalat mutatnak, a New 52-től megszokott spórolós animációval és vérbőséggel, ezen felül a fiatal Robin jellemfejlődése fogja össze a részeket. Ezek sem igazán kiemelkedő darabok, de ügyesen írják át, illetve fűzik össze a képregénysorozatokból már ismerős történeteket. A Son of Batman például sokkal jobban működik eredetijénél, itt rengeteget visszanyestek Grant Morrison camp elemekkel átitatott őrült agymenéséből. A Bagolybíróságon alapuló Batman vs. Robin kicsit zavaros (gondolunk itt az antagonisták motivációira), de egy hajszálnyit így is erősebb két kollégájánál, köszönhetően a Damienben dúló konfliktusnak (öljek vagy se?), és a közte és apja közti feszültségnek (megbízhatnak-e egymásban?). A Batman: Bad Blood már csak elemeket vesz kölcsön a képregényekből, máskülönben eredeti sztori, és bár Batmant csak nyomokban tartalmaz, még úgy is jó nézni a Batman-család terebélyesedését.

8. Batman & Mr. Freeze: SubZero (1997) & Batman: Mystery of the Batwoman (2003)

A SubZero egy sima kétrészes epizódnak is elmenne a sorozatból, egyedül a boldog befejezés ellenére is szomorkás lezárás miatt lehetne maradandóbb – éppen ezért inkább az érdekességekről írnánk pár sort. A sztori egyenes folytatása a már évekkel korábban befejezett sorozatnak, aminek utolsó legyártott (!) részei pont Batgirl és Mr. Freeze visszatéréséről szóltak. Ennek köszönhető, hogy a jelmezek a Batman TAS (1992-1995) designját használják, és nem az ezidőtájt futó The New Batman Adventures-ét (1997-1999). A 97-es mozifilmhez időzítve azonban megint elővették a féktelen bosszúvágytól hűtött (sicc!) jégember karakterét, majd annak rossz visszhangja után eltolták egy évvel a bemutatót. A doki ezután még kétszer tűnt fel a sorozatokban, de sohasem közelítette meg debütálásának (Heart of Ice) a színvonalát, igazából még a SubZeroval sem.

A Mystery of Batwomanre ugyanez érvényes, nem lett volna indokolt a külön egész estés rajzfilm, de a Batman sorozatoknak addigra már vége volt, az JLU-ban pedig nem fért volna el. Egyszerűen ez maradt az egyetlen módja, hogy egy Batwomant is betuszkoljanak a Bat-családba, aminek a szükségességét meg lehet ugyan kérdőjelezni, de a végeredményt látva fölösleges. Hírével ellentétben ugyanis a Mystery egy jó kis detektívtörténet, ami hozza a jobb TAS részek színvonalát, csak a fókuszban ezúttal nők állnak (ezt húzza alá egyébként a fülledt erotikával átitatott, jazzes filmzene is, egyedül a stáblista alatti popszám előtt kapkodjuk értetlenkedve a fejünket).

7. Batman & Harley Quinn (2017)

A Batman & Harley Quinn a rajzfilmsorozat Harlequinade című részének alapötletét hasznosítja újra, miszerint Batman az egykori pszichiáter segítségére szorul egy szuperbűnöző kézre kerítésében. Ezúttal azonban nem a Joker, hanem Harley országos cimborája, Méregcsók után folyik a nyomozás, amiben egyik őrült pillanat követi a másikat, Booster Gold telefonos szívatásától kezdve a Batmobile-ban fingáson keresztül egészen a gengszterek bárjában való nyugis tejivásig. Abszolút kedvenc.

Az idei Batman-animációnál erős a gyanú, hogy egy félreértett gyöngyszemről van szó, a rajzfilm ugyanis rendkívül megosztotta a rajongókat. Az történt, hogy Bruce Timm a TAS stílusába elég erős camp elemeket kevert, és aztán megszórta jó adag szexualitással. Ez a régi rajzfilmsorozatba nem fért volna bele (és emiatt hivatalosan nem is része a DCAU univerzumnak, noha többször is utal rá), de az a felnőtt közönség, amelyik nem gyermekkora kedvenc sorozatát sírja vissza, szerintünk cinkosan kacsint össze Timmel, aki most mindenféle szemérmeskedő álszentség nélkül festheti le Harley-t, és tolhatja túl a biciklit. Ha valaki nagyon kiművelné magát Harley-témában, a rajzfilmsorozatból a Mad Love (Harley eredettörténete) a Harley and Ivy, a Holiday Knights és a Girl’s Night Out (Ivyvel közös csínytevések), illetve a Harley’s Holiday (Harley megjavul) című részeket érdemes bepótolni.

6. Batman Beyond: Return of the Joker (2001)

A Batman Beyond ugyan önjogán is kiváló sorozat volt, főleg ahogy a modern társadalom elapátlanodott fiatal generációjáról mesélt, de a legizgalmasabb részek mégiscsak azok voltak, amik a vénségére megkeseredett, magányos Bruce-ról szóltak. Rögtön ilyen volt a sorozat kétrészes pilotja, a Rebirth, ami elmesélte Bruce utolsó akcióját, majd utódja, Terry megtalálását. Az Out of the Past című egyrészesben aztán Bruce-nak lehetősége nyílik visszanyerni fiatalságát, és ismét Batmanként üldözni a bűnt, de az nem megy olyan egyszerűen. Ez a rész nem csak azért emlékezetes, mert az öreg Bruce elnosztalgiázik a régi csajain, és velük együtt az életén, ami mindent összegezve azért baromi szomorú, hanem mert minden idők legjobb Batman-musicalbetétje is helyet kapott benne. Végül a sorozat epilógusa (a JLU második évadának utolsó része, már korábban is méltattuk), ami bezárja a kört, és nem csak Terryről árul el nagyon sokat, hanem a mindig mogorva Batman óriási szívéről is.

De nem szabad elfeledkezni az egyetlen egész estés animációról sem, ami a sorozathoz készült. A Return of the Joker elején mindenki úgy tudja, hogy a bőregér egykori legőrültebb nemezise már a múlté, meghalt, éppen ezért Batman és Barbara is értetlenül áll a bohóc újbóli feltűnése előtt, aki egy percet sem öregedett a hosszú évtizedek során. Az eset egy nagyon mélyen eltemetett traumát hoz felszínre, és ahogy Terry is egyre többet tud meg a sötét múltról, úgy bizonytalanodik el egyre jobban vén mentorával, Bruce-val kapcsolatban. Önmagában is kimagasló alkotás (tulajdonképpen nagyon okos újragondolása az egyik leghíresebb Batman történetnek, az A Death in the Family-nek, amiben Joker megöli Robint), de azért érdemes hozzánézni a már említett Beyond-sztorikat is. (illetve akit érdekel a jövőbeli Igazság Ligája is, azoknak ajánlott a The Call című kétrészes)

5. Batman TAS: The Cat and the Claw / Two-Face (1992)

Macskanő feltűnései mindig izgatott mosolyt csaltak a néző arcára, nemcsak mert Shirley Walker hozzá komponálta az egyik legemlékezetesebb zenei témát a sorozatban, hanem mert Selina és Batman között is folyamatosan izzott a levegő. Selina nemcsak azért maradt izgalmas karakter, mert folyton a szürke zónában osont – nem volt igazán rossz, de jó sem tudott lenni -, hanem azért is, mert csak Batman mozgatta meg a flörtölésre hajlamos fantáziáját, míg a milliárdos Bruce Wayne hidegen hagyta. Első feltűnése, a kétrészes The Cat and the Claw a legjobb, ahol a Vörös karom nevű terroristával kerül szembe, de csak mert az – szerencsétlenségére – a vadmacskák területén ármánykodott.

Az antagonisták közül szintén a legjobbak közt szerepel az ugyancsak kétrészes Two-Face, Harvey Dent eredettörténete. Macskanőhöz (vagy Dr. Fagyhoz) hasonlóan Dent sem egyszerű gonosz. Sokkal komplikáltabb, esendő, problémás figura, akinek a meghasonlása is sokkal messzebbre nyúlik, minthogy Batman feltűnt volna a színen. Dent ugyanis gyermekkora óta folyamatosan nyomta el magában a dühöt, hogy az előbb kínos dühkitörések formájában, majd egy szerencsétlen balesetet követően egy új személyazonosságként manifesztálódjon. Dacára Harvey őrületének, Batman mindig régi barátjaként hivatkozik rá, és mindent elkövet, hogy egykori bajtársa visszataláljon a helyes útra.

4. Batman TAS: Shadow of the Bat / Robin’s Reckoning (1993)

Lássuk be: imádjuk az eredettörténeteket! Barbara Gordon már korábban is feltűnt a sorozatban, de csak a Shadow of the Batben öltötte fel a denevérjelmezt, első akciója pedig olyan jól sikerül, hogy nem csak minket, nézőket győzött meg, hanem Batmant is (ennek ellenére csak a ’97-ben újrainduló The new Batman Adventures-ben vált rendszeresen visszatérő szereplővé). Kétrészes eredettörténetében édesapját, az öreg Gordon felügyelőt próbálja tisztázni a koholt vádak alól, de amikor senki ügyet sem vet rá, úgy dönt, hogy kicsit radikálisabb eszközökhöz nyúl. Shirley Walker az ő számára is fülbemászó témát komponált, ami remekül  magába foglalja a figura szertelen tettrekészségét és lendületét.

Robin már nem olyan nagy közönségkedvenc, de Dick – a képregényrajongók előtt azért nem ismeretlen – cirkuszos eredettörténete ugyancsak a legjobb TAS-duplák között van. A Robin’s Reckoning-ban Batman és Robin egymással versenyezve igyekszik kézre keríteni azt a mezei bűnözőt, aki felelős a fiatal Dick szüleinek haláláért. A nyomozás közben folyamatos flashback jelenetekből tudjuk meg, hogy mi is történt évekkel korábban, és végül hogyan szívódott fel a gyilkos. Zucco újbóli feltűnése felkavarja Robin érzelmeit, akit azóta is fűt a bosszúvágy, és bár nincs kétségünk afelől, hogy nem fog átlépni semmilyen vonalat, a Robin’s Reckoning azért szépen megírt epizód, ami ügyesen mutat rá a karakterek közti párhuzamokra.

3. Batman: Under the Red Hood (2010)

Gotham gengsztereit egy új játékos tartja sakkban, aki Red Hoodnak (Piros Sisak) nevezi magát. Bár Batman nem lehet benne biztos, egyre több nyom mutat arra, hogy a maszk mögött a halottnak hitt egykori Robin, Jason Todd rejtőzik, aki új alteregója révén akar rendet tenni a városban, és megbosszulni saját halálát. Fekete Maszk, a város egyik legveszélyesebb gengszterfőnöke végső elkeseredésében, hogy visszaállítsa a korábbi status quót, Jokertől kér segítséget a sisakos alak kiiktatására.

Az Under the Red Hood a kétezres évek egyik legnépszerűbb történetét viszi képernyőre, ahol nem annyira a Piros Sisak kiléte az igazán nagy talány, hanem a karakter motivációinak módszeres visszafejtése. Hogyan lett a játékos, életvidám Robinból ez a bosszúvágyó, kegyetlen önbíráskodó, vagy ami még fontosabb, hogy a célja igazolja-e a módszereit? Ahogy az már a supermanes listából is kitűnt, a szuperhős-történetek erkölcsi piedesztáljának a a szürke valóság általi töredezése gyakran szül erős történeteket, és nincs ez másképp most sem – de a show-t ezúttal mintha Joker lopná el, aki még a halál torkában sem rest benyögni egy-egy betegesen szellemes fricskát.

2. Batman: The Dark Knight Returns I-II. (2013)

Amit a különböző szuperbűnözők sosem tudtak elintézni, azt végül elvégezte az idő: már egy bő évtizede, hogy  az Bruce Wayne szögre akasztotta a denevérjelmezt. Amikor azonban a nemzetközi helyzet egyre feszültebbé válik, és az utcákat is elárasztja az anarchia, az idős Bruce nem bír magával, és perverz élvezettel merül el ismét a gothami mocsokban. Egykori jó barátja és szövetségese Harwey Dent újból feltűnése Kétarcként puszta ürügy a visszatérésre, a sarkaiból kifordult világ egyébként is néma segélykiáltásoktól hangos.

A sötét lovag visszatér (TDKR) a világ legismertebb, és talán legjobb Batman-története is, ettől azonban még nem volt törvényszerű, hogy a mozgóképes adaptáció is hasonló magasságokba emelkedjen, hiszen korábban a Year One, később pedig a The Killing Joke is alaposan alulmúlta a várakozásokat (nincsenek is rajta a listán). Frank Miller klasszikusa azonban többnyire kompromisszummentes hűséggel került adaptálásra, nem kellett hozzáírni, nem kellett kigyomlálni belőle semmit, egyszerűen csak oldalról oldalra követni az alapanyagot, és megtartani annak durva, beteges, szociopata vonásait (a 12-es karika valójában érthetetlen), megfűszerezve egy nagyon erős Hans Zimmer hatásait mutató filmzenével. A mű érdemeinek kifejtésére nem is áll rendelkezésre elegendő hely, legyen elég ezúttal annyi, hogy a TDKR a maga 140 perces játékidejével könnyedén maga mögé utasíthatná még Nolan filmjeit is, illetve hogy ha már Batman és Superman feltétlenül össze kellett csapjon az élőszereplős verzióban, akkor valahogy így lehetett volna ezt hitelesen megmutatni.

1. Batman: Mask of the Phantasm (1993)

A Batman TAS első évada olyan elsöprő sikert aratott, hogy egy évvel később már moziba is küldték a karakter egész estésre nyújtott eredetsztoriját. Bár a TDKR egészen megszorongatta, a Mask of the Phantasm javára írtuk, hogy nem adaptáció, hanem teljesen eredeti történet. Amíg Miller, Burton, vagy Nolan a saját képéhez igazította Batmant, addig Bruce Timmék összehozták A BATMAN-filmet, és bár a bőregérnek majd 80 éves pályafutása során számtalan értelmezése látott már napvilágot, a camptől egészen a horrorig, mégis nagy magabiztossággal ki lehet jelenteni, hogy nincs ennél esszenciálisabb Batman mozgókép.

Bruce fiatalkori útkeresésének elmesélése, vagy a „kit rejt az álarc?” típusú detektívesdi, bár ezúttal is jól működő receptnek bizonyulnak, önmagukban még nem indokolnák a film elsőségét – ehhez kellett az árnyalt karakterábrázolás, a többsíkú cselekményszövés, és a mély szimbolika is. Nagybetűs dráma zajlik az orrunk előtt, elsorvadt reményekkel, beteljesületlen ígéretekkel, és önsorsrontó karakterekkel, akik az egyik pillanatban még szép jövő előtt állnak, a másikban már csak ennek a jövőnek a romjain tapicskolnak, őrült bohócokkal, hülye jelmezekben és szüntelen bűntudattal, kínnal és szenvedéssel. Mert ez Batman: Bruce boldogsága, a denevér halála. Plusz meg kell még említeni Shirley Walker zseniális filmzenéjét!

Egyéb történetek:

Nehéz ügy. A Batman TAS annyi egyrészes gyöngyszemmel büszkélkedhet, hogy végül külön listába szedtük őket, amit itt tudtok elolvasni. Ezeknek az élvezeti értékéből valahogy semmit sem von le a rövid játékidő, még 20 percben is kegyetlenek, szívszorítóak, vagy éppen nagyon kedvesek és érdekesek tudnak lenni. Továbbá 2016-ban és 2017-ben is érkezett egy-egy, a „régi hagyományokat” felidéző egész estés rajzfilm. Aki jót tud derülni a campen, az nyugodtan vesse rá magát a Batman: Return of the Caped Crusaders-re és a Batman vs. Two-Face-re, amik lényegében a megboldogult sorozat rajzolt verziói, a szinkronmunkát is a régi színészekkel vállalták (Adam West azonban sajnos idén elhunyt, így nem túl valószínű, hogy ez a mókavonat folytatódik). Persze, ha igazán őszinték vagyunk magunkhoz, be kell látnunk, hogy a figurát egyszerre komolyan vevő és kiparodizáló, aranyosan cuki és katartikusan cool mozifilmes LEGO Batman mindent ver. Még az ilyen konzekvens listákat is! (itt írtunk róla)