A DC-nél imádják a válságokat. Az Infinite Crisis ezek közül is az egyik legambíciózusabb, és legjobban sikerült DC-crossover, de a felhőtlen élvezetéhez nem árt ismerni az előzményeket. Gyorstalpaló!
A DC 2006-os crossveréhez alapos felhajtást kerített a kiadó, de a Marveltől eltérően az Infinite Crisis nem a mellékszálak, hanem sokkal inkább a felvezető történetek nyomán terebélyesedett gigászi crossoverré. Kár, hogy a crossoverhez szükséges infók minden mini esetében egy-két szóban összefoglalhatóak, ellenben van köztük, amit így is kifejezetten érdemes elolvasni. Gondolunk itt elsősorban az Identity Crisisre és a JLA: Crisis of Conscience-re, amik önjogukon is remek történetek (a többiek inkább csak hardcore-fanoknak, vagy a szép rajzok szerelmeseinek, esetleg a látványos csihi-puhik kedvelőinek ajánlott).
Crisis on Infinite Earths (1986)
Az Infinite Crisis (Végtelen válság) egészen a ’85-ös Crisis on Infinite Earths-ig nyúlik vissza (tavaly itthon is megjelent az Eaglemoss gondozásában, Végetlen világok krízise címen), melyben a DC megannyi univerzuma, egybeolvadt, és így születtek meg a ma is ismert hősök, illetve lényegében a DC kontinuitást is csak innentől számoljuk. A történet dióhéjban a Monitor és az Anti-monitor nevezetű entitások közt zajlott, utóbbi ugyanis elkezdte felfalni az addig létező világokat. Monitor ezért az univerzumok minden szegletéből hősöket toborzott a pusztító erő megfékezésére, minek következtében végül a párhuzamos világok Földjei egyesültek, az óriási harcok pedig Supergirl és Barry Allen, a második Flash életébe kerültek (utóbbi mondjuk azóta visszatért a Final Crisis címre hallgató 2008-as crossoverben, itt már szó volt róla, de egyszer még fogunk róla írni külön is). A Végtelen világok krízise igazi old-school hőseposz, megannyi hidegrázós nagyjelenettel, hősködéssel és önfeláldozással, ami nem mellesleg gatyába rázta a korábban hihetetlenül zavaros DC-univerzumot.
Identity Crisis (2004)
A DC 2004-ben döntött úgy, hogy előveszi a bejáratott válság címszavakat, hogy ezzel végérvényesen összezavarja a DC-ben kevésbé jártas olvasókat*. A 2004-es Identity Crisisben (Identitás válság) derül fény a hősök (korom)sötét múltjára, miszerint megváltoztatták a Dr. Fény nevű szuperbűnöző személyiségét, hogy az soha többé ne okozhasson akkora kárt, mint egykoron. A titok kiderül, valaki célkeresztbe veszi a hősök hozzátartozóit, és az eset arra sarkallja az egyébként is paranoiás Bruce-t, hogy egy szuper intelligens figyelőprogrammal titokban szemmel tartsa csapattársait, hogy az eltussolt eset többé ne történhessen meg újra. A bestseller íróként jobban ismer Meltzer igazi anti-szuperhős története híján van a műfaj megszokott elemeinek, helyette a szuperhősök legkülönfélébb gyarlóságaira helyezi a hangsúlyt, és rántja le őket a mocsokba, mindezt egy jól megírt detektívtörténet kereteiben. Meltzer minisorozata ezzel jókora lavinát indított el a DC univerzumban.
Countdown to Infinite Crisis (2005)
A történet szerint Ted Kord, a Kék Bogár egy titokzatos fantomcég után kutat, és nyomozása során lassan világossá válik, hogy valami nagyszabású merénylet van készülőben a szuperhősök társadalma ellen. Ted végül eljut az összeesküvés főhadiszállására, ahol kiderül, hogy valaki minden szuperhőst a figyelme alatt tart, és a személyazonosságuktól kezdve a hozzátartozóikig mindent tud róluk. Még mielőtt azonban Ted értesíthetné a többieket az veszedelmes fenyegetésről, Maxwell Lord végez vele. A történet egyenes folytatása a The OMAC Project, de történnek apró, bár kevésbé sokatmondó utalások másik négy minisorozatra is, amik az Infinite Crisist hivatottak felvezetni. Itt értesülünk először a Rann-Thanagari háború kitöréséről és Lex Luthor baljóslatú szövetségéről a Szupergonoszok titkos társaságáról, illetve ekkor kerül Shazam Varázslóhoz a kék bogár amulett.
The OMAC Project (2005)
Kék Bogár halálát követően kiderül, hogy a Maxvell Lord birtokában levő titkos kémműholdat előzőleg Batman építette az Identity Crisisben történtek hatására, de a rendszert Max ellopta tőle, így most Batman válik az egyik elsődleges bűnbakká, jogos bizalmatlansága ugyanis veszélybe sodorja az egész világot. A Liga kideríti, hogy a dolgok hátterében Max áll, aki közben uralma alá vonja Superman elméjét, és saját társai ellen fordítja az Acélembert. A támadásnak Wonder Woman vet véget, aki a lasszójával kivallatja Maxet. Max elmondja, hogy Superman csak akkor fog megszabadulni az ő befolyásától, ha ő meghal. Diana pedig kitöri a nyakát. Max halála után az O.M.A.C. öntudatra ébred, és gyilkos OMAC-robotokat küldi a metahumánok ellen, később azonban kiderül, hogy az OMAC-ok csak nanobotokkal megfertőzött emberek. A hősök végül sikerrel semlegesítik a robotokat, de a kémműhold továbbra is láthatatlan marad előttük, és a sötétben várja, hogy újra lecsaphasson. A mini végén el is kezdi világszerte sugározni Lord Maxwell meggyilkolását, és ezzel együtt eddigre alig van olyan hős a Ligában, aki így vagy úgy, de ne lenne sáros. (Az OMA- robotok rombolására egyébként a kiadó később egy újabb minit szánt, az OMAC Vol.3-at).
Rann-Thanagar War (2005)
Ez az a mini, amiben lényegében semmi sem történik. Kár, mert pont ennek vannak a legjobb rajzai (nem csoda, hiszen Ivan Reis felelt értük), de a történet tényleg összefoglalható annyival, hogy Rann és Thanagar hadban áll. Mindennek van egy 8 részes előzménye is, a Planet Heist, ami tökéletes inverzét adja ennek a történetnek: amolyan hard-boiled-szerű izgalmas űropera, gyenge rajzokkal (nem nagyon lelkesedem Pasqual Ferryért). Amit nekünk ebből az egészből tudni érdemes, hogy a thanagari Istenség, Onymar Synn halála felbosszantja a tér-idő kontinuumot, minek következtében egy lila paca jelenik meg a Polaris rendszerben. Valószínűleg ez is közrejátszik abban, hogy az Ininite Crisisben az „első Föld” Superboya, a „Föld II” Supermanje es a „Föld III” Alexander Luthorja ki tudnak törni saját börtönükből, a paradicsomra keresztelt zseb-univerzumból. Azt már csak az Infinite Crisis Scpecial: Rann-Thanagar War-ból tudjuk meg, hogy a Polaris-rendszeren belül elmérgesedett helyzetért maga Superboy Prime a felelős.
Villains United (2005)
Nem csak Lord Maxwell forralt sötét terveket a szuperhősök ellen, hanem Lex Luthor is. Az Identity Crisisben kiderültek hatására a világ gonosztevői mind egyesülnek, hogy közösen véget vessenek a már nem is olyan makulátlan szuperhősöknek. Luthor emberei sorra felkeresik a világ szuperbűnözőit, ám aki elutasítja az ajánlatot, az halállal lakol. Mégis akad néhány B-kategóriás bűnöző, akinek nem fűlik a foga a dologhoz, ők lesznek a Secret Six (Titkos Hatos). A csapat élére Catman áll, akiről azonban már a Zöld íjász saját sorozatából (a The Archer’s Quest című sztoriból, amit Meltzer írt) tudjuk, hogy valójában szeretne jófiú lenni. Lex Luthort közben a Paria nevű nő – aki nem mellesleg mindig akkor tűnik fel, ha valamilyen nagy Válság közeleg – figyelmezteti, hogy van egy másik Luthor, mire az rávágja, hogy tudja, hisz ő az, majd végez a nővel. Megtudjuk, hogy az igazi Lex Luthor nem más, mint a Secret Six Blackbird álnév mögé rejtőző informátora, akinek még a Public Enemies során veszett nyoma. Ezt kihasználva egy imposztor vette át a helyét, Luthornak azonban feltett szándéka, hogy visszaszerzi az őt megillető helyet, az azonban csak az Infinite Crisisben derül ki, hogy ki is ez az imposztor. Nekem nem tetszett annyira, de a mininek lehetett némi visszhangja, mert később a Secret Six előbb egy 2006-as minivel (Secret Six vol.2.), majd 2008-ban egy sorozattal tért vissza (Secret Six vol.3.), hogy a további folytatásokról már ne is szóljunk.
Day of Vengeance (2005)
A Green Lantern: Rebirth óta gazdatest nélkül kószáló Spectre könnyebb célpontot jelent most, mint eddig bármikor, és ebben az állapotban talál rá az Identity Crisisben elkövetett gyilkosságok miatt őrültek házába került Jean Loring testét megszálló Eclipso, aki elhiteti a Szellemmel, hogy a bűn forrása a mágia, ezért azt el kell pusztítani. Ezek után még a legnagyobb varázslók is menekülőre fogják, és a Villains Unitedhez hasonlóan ismét egy féltucat másodligásra hárul a világ, vagy legalábbis a mágia megmentése. A magukat Shadowpactnek (Árnyékpaktum) nevező csapat gyorsan Shazam segítségére siet, akit ezek után a világ összes mágiájával igyekeznek táplálni, hogy bírja a megbolondult Spectre-vel való harcot. Eleinte ezt sem tartottam többre egy semmitmondó csihi-puhinál, de aztán a mini második felében igencsak felpörögnek az események. Spectre megöli Shazam Varázslót, ennek következtében a dimenziók közt létező Örökkévalóság szirtje áttűnik a különböző dimenziókon, majd darabokra robbanva rengeteg ember halálát okozza. Az óriási sebességgel haladó törmelék között a Kék Bogár Amulettje is új gazdát talál, de erről majd csak az Infinite Crisisben lesz szó. Az Shadowpact a következő évben saját sorozatot is kapott (Shadowpact vol.1.)
Crisis of Conscience (2005)
A Crisis of Conscience (Lelkiismereti válság) voltaképpen egyenes folytatása az Identity Crisisnek, ugyanakkor közvetlen előzménye az Infinite Crisisnek. A hősök azon vitatkoznak, hogy miként árulják el szörnyű tetteiket Batmannak, aki természetesen már értesült a történtekről. Ekkor azonban feltűnik a Secret Society (Titkos Szövetség) nevezetű bűnbanda, akik ismét a hősök szeretteit veszik célpontba. Kiderül, hogy az emlékezetüket Despero adta vissza, aki ezzel akarta elterelni a Liga figyelmét, miközben ő végez a Marsbéli Vadásszal. Bár a hősök végül mindkét támadást visszaverik, világossá válik, hogy a Liga valójában már megszűnt létezni: Batman az Identity Crisisben történtek miatt kilépett, és saját kémműholdjával figyeltette a hősöket, Wonder Woman Max gyilkossága miatt vált kegyvesztetté a közvélemény szemében, Flash pedig inkább a Rogue War (Zsiványok háborúja) során világra jött gyerekeiért igyekszik felelősséget vállalni, mintsem a világért. A Marsbéli Vadász tehát visszavonul az Őrtoronyba újraszervezni a Ligát, ám ekkor egy piros köpenyes alak, akit eleinte Supermannek hisz, felrobbantja az Őrtornyot. A Crisis of Conscience utolsó oldalai ugyanakkor nagyon-nagyon röviden, egy-egy félmondatban összefoglalják a felvezetőminik lényegét is.
Extra röviden tehát:
Villains United: A régi ellenfelek seregekbe tömörülnek
Day of Vengeance: A világ mágiája romlásnak indult
Rann-Thanagar War: Kitört egy intergalaktikus háború
OMAC Project: A hősök közti bizalom pedig végleg a darabjaira hullik, főként Batman, Superman és Wonder Woman egymás iránti bizalma inog meg.
*Sorrendben: Crisis in infinite Earths ’86; Zero Hour: Crisis in Time ’94; JLA: Crisis Times Five ’99; Identity Crisis ’04; JLA: Crisis of Conscience ’05; Infinite Crisis ’06; Final Crisis ’08; és akkor a ’86 előtti végtelen sok válságról még nem is szóltunk (2002-ben egy hatkötetes(!) válogatás sorozatként külön is kiadták őket, ami a Crisis on Multiple Earths címet kapta).
Már követed a Roboraptort, de mégis lemaradsz a legfrissebb kritikákról, hírekről? A Roboraptor hírlevél segít ebben! Hetente a postafiókodba küldi cikkeinket, hogy Te döntsd el, mit akarsz olvasni, ne a gépek.
