Feltámadt a Fangoria, úgy hívják Borzongás

Holdvilágos éjszakán

A mai napig megvan a Fangoria magazin egyik 2005-ös száma, amit azért vettem meg, mert mindent tudni akartam a farkasemberekről, az újságban pedig pont volt egy cikk ebben a témában Holdvilág címen.

Több mint tíz év telt el azóta, a magazin 2008-ban megszűnt, többé-kevésbé már mindent tudok a farkasemberekről, a kiadvány viszont még mindig megvan. Gyakran veszem elő, nem csak a cikk miatt, hanem pl. hogy újra és újra felidézzem az „Infraember legfélelmetesebb ellenségei”-lista elemeit, vagy hogy a DVD-ajánlóból filmet válasszák estére.

Hogy miért nem vettem többet a magazinból, rejtély. Lehet, hogy nem volt elég zsebpénzem vagy csak pillanatnyi fellángolás volt részemről a horror-szeretet, azóta viszont eléggé az életem részévé vált. Az elmúlt években sokszor gondoltam rá, hogy milyen jó lenne összegyűjteni a Fangoria korábbi számait. Kerestem antikváriumokban, magángyűjteményekben vagy börzéken, de szinte sehol nem találkoztam vele. Mindössze talán egy tucat alkalom volt, mikor egy-egy ismerősömnél láttam néhány számot, de minden esetben kikötötték: nem eladó. Azóta digitális formában ugyan elérhető az összes lapszám, de lássuk be az nem ugyanaz az élmény, mintha újságot olvasna az ember.

Print horror vs. Digitális horror

Mielőtt azt várná az olvasó, hogy most következik a „régen minden jobb volt”-ozás, vagy „digitális média tönkretette az újságírást”-rész, megnyugtatok mindenkit: nem ez jön. Az elmúlt tizenévben alaposan átalakult az újságírás és az újságfogyasztási szokások is, ez tény. Sokkal több tartalmat fogyasztunk digitálisan, mint nyomtatva. De a nyomtatott sajtót sem érdemes temetni.Egy havi- vagy negyedéves lap teljesen más tartalmat, így más olvasásélményt nyújt, mint a reggeli kávé mellett végigpörgetni a Facebookot és onnan mazsolázni a híreket. Sőt az ország bizonyos területeire lehet, hogy csak a nyomtatott sajtó jut el és gondoljunk arra a generációra is, amelyik nem az interneten lóg naphosszat. Ráadásiul bizonyos magazinok egyfajta antológiaként, tematikus, gyűjteményes kötetként is értelmezhetők. Szóval van létjogosultsága egy hetente, pár havonta, de akár negyedévente megjelenő szaklapoknak, magazinoknak is. Akár egy tematikusan horrorral foglalkozónak is.

De akkor miért dőlt be a Fangoria 2008-ban?
Böjtös Gábor, a magazin egykori és jelenlegi főszerkesztője hosszan mesél az indulás éveiről a PC Guru tavaly októberi halloweeni különkiadása, a Borzongás első pár oldalán. Anno a Fangoria magazin első három számának tulajdonképpen szerkesztője sem volt, hiába volt hát Magyarországon horror-magazin, nem volt épp színvonalasnak mondható. Böjtös ezért maga jelentkezett először írónak, aztán később szerkesztőként folytatta munkáját, mígnem tulajdonképpen állandó főszerkesztője lett a lapnak annak 2008-as leállásáig.

A megszűnés okai sokkal összetettebbek annál, mint azt elsőre gondolnánk. A Fangoriát kiadó kis cég, kis anyagi háttérrel rendelkezett, ráadásul nem kifejezetten üzletemberek vezették. A lap mellé sokáig saját kiadású DVD is járt, amihez megvettük a jogokat és a szinkront – ha kellett készítettünk hozzá, kifizették a legyártást, a Lapker pedig elvette 2000 Ft-os ár rá eső felét.

A novellapályázatos írásokat könyvként próbáltuk kiadni, ami viszont alig fogyott – közben rengeteg pénzt vitt el.

Aztán a hazai cégek nagyobb része nem akart fizetni a reklámokért, végül a kisebb pénz miatt eső papírminőségnek hála az olvasók egy része egyszerűen elment.

– válaszolta Böjtös arra a kérdésemre, hogy mi vezetett pontosan a lap végéhez.

2007 végén már tudtuk előre, hogy be fog következni a vég, 2008 márciusában pedig végleg elbúcsuztunk a Magyar Fangoria Horrormagazintól.

Feltámad a Borzongás

A Borzongás tehát mindenek előtt egy emlékmagazin, tisztelgés a Fangoria egykori szerkesztősége és olvasói előtt, másfelől egy ígéretes újrázás lehetősége. A 98 oldalas kiadvány külsőségeiben eléggé hasonlít a korábbi lapokhoz, természetesen a digitális nyomtatási technika minden fejlődése csak előnyére változtatta a lapot. A fényes A/4-es oldalak olvashatóan vannak tördelve, a cikkeket illusztráló hátterek és képek pedig elegánsan ágyaznak meg a tartalomnak.

Egy pár havonta jelentkező tematikus nyomtatott lap esetében fontos szerkesztői döntés lehet, hogy mi kerüljön bele. A filmes, sorozatos, képregényes és videojátékos kritikák mellett mik azok a tartalmak amik miatt később is érdemes lesz elővenni a lapot, ahogy én is teszem alkalmanként azzal a bizony lapszámmal, ami 2005 óta megvan. Lehet és kell-e súlyozni egyik, vagy másik műfaj irányába, lehet-e egyáltalán bármiféle arányt tartani a kettő között? A Borzongásnak sikerül, így nem csak egy kritika-gyűjtemény hanem néhány olvasmányos kutatómunka is került az első lapszámba.

Amikor minden jelentősebb hírportál tart fenn minimum egy szórakozás/kultúra rovatot és bárki megírhatja rövid pro és kontra véleményét egy-egy filmről a közösségi oldalakon, akkor nehéz helyzetben lehetnek egy print lap szerkesztői. Meg kell valahogy oldaniuk ugyanis, hogy többet tudjanak nyújtani egy szimpla kritikánál, amiből az adott lap megjelenéséig már számtalan kijött online.

A Borzongásban a legtöbb kritika szerencsére túllép az egyszerű jó/rossz kategorizáláson, Nem úgy mint pl. a régi Fangoriában, ahol jóval több felületes írást vagy PR-cikkszerű anyagot lehetett olvasni. A túlnyomórészt kritikákból álló új lap viszont képes aránylag objektíven megközelíteni egy-egy alkotást. Sokkal érdekesebbek viszont azok az írások ahol a szerzők, kilépve az egyszerű kritikusi attitűdből elemzői módon és rétegelten foglalkoznak egy-egy kiemelt témával, mint a cápás trashfilmekkel, Godzilla karrierjével, az ázsiai zombifilmekkel, a horrorral, mint trenddel a videojátékokban és a VR-ban, vagy az „elveszett magyar vámpírfilm”-mel.

A közel 20 filmes kritika mellett üdítő ezeket a munkákat olvasni, még akkor is ha akad köztük  könyv, képregény, sorozat  – és ha már PC Guru különkiadás – videojáték kritika, 2017 legnagyobb címeiről.

Nagy fához nagyobb fejsze

Nem kis vállalás volt ezt a lapot elindítani, de megérte. A Borzongás első lapszáma úgy tud hű maradni az egykori Fangoriához, hogy tartalmában sokkal kiforrottabb, külalakjában letisztultabb kiadvány lett, köszönhetően az elemzős, kultúrtörténeti, áttekintős cikkeknek. Sokkal több ilyen cikk hiányzik a lapból, hogy ellensúlyozni tudja a rengeteg kritikát, hogy tényleg időt álló kvázi tanulmány-antológiává tudjon válni a jövőben, ahogy a 2005-ös Holdvilág cikkben is az a jó, hogy mit sem veszített érvényességéből.

Ha minden igaz, hamarosan jön a folytatás!