Lakatos István neve jól ismert a honi képregényfogyasztók körében. Legalább annyian szeretik őt egyedi humorú, sok esetben mégis mélyenszántó történetei miatt, mint ahányan megvetik, vagy éppen irigylik girbegurba, céltalan vonalakból álló tusrajzait. Eddig négy saját regénye és egy képregénye jelent meg a számos illusztrációja és folyóiratban közreadott munkái mellett. Tavaly a Hungarocomixen mutatta be a Kaméleon Komix gondozásában megjelent Mesék az ágy alól című új kötetét.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Némelyik képregényemet nem használhatom szabadon, más elveszett, de olyan is akad, ami egyszerűen rossz.
A Mesék az ágy alól a második Lakatos-képregény a Lencsilány után, ráadásul antológia. A kötetben szereplő legkorábbi képregény 2008-as, a legfrissebb pedig 2016-os. A kötetnek viszont nem az a célja, hogy bemutasson egy komplett életművet, – hiszen Lakatosnak ennél jóval több illusztrációja és képregénye jelent meg élete során – hanem, hogy betekintést nyújtson abba a koponyába, amiből legismertebb művei, a Lencsilány képregény, a Dobozváros, az Emma és Tesla, A mosómedve, aki ki akarta mosni a világot vagy és az Óraverzum regények származnak. Lakatos egyik nagy erénye ugyanis, hogy grafikai készségei mellett – a kortárs képregénykészítők jó részével ellentétben – írói affinitása is van, ez a kettő pedig nem baj ha párban jár. Ebből az utóbbiból születtek a regények, az előbbivel párosulva pedig a Mesék az ágy alól.
Megannyi értelemmel bíró fajt irtottunk ki, pusztán azért, mert létükkel csúfot űztek a teremtésből, és saját elfajzott vérünkkel szemben folyton kudarcot vallunk.
HIRDETÉS
Írói és grafikus készségei legjobban a Miserere homine – Ember irgalmazz! című történetben jönnek elő, ahol a Pelikán nevű gőzűrhajó legénysége Isten megtalálására adja a fejét. Nem csak az egyes panelek, hanem a történet is nagyon részletesen felépített, még ha ez nem is tartozik a legszórakoztatóbb történetek közé. Hiába ez az egyik legrégebbi mű, ez az egyik legkidolgozottabb is. Ez részben annak is köszönhető, hogy a szerző piarista gimnáziumba járt, amikor pedig a képregényt csinálta, az egyetlen polgári állását hagyta ott, hogy befejezhesse.
A kötetben minden képregény előtt van egy fél, maximum egy oldalas leírás, amik úgy funkcionálnak, mint egy múzeumban a kiállítási tárgyak alatti ismertetők. Nem befolyásolják ugyan az utánuk következő történeteket, viszont olyan kontextust adnak nekik, amit amúgy csak a szerző ismerhet.
Elmondja például, hogy milyen életkörülmények mellett, milyen vívódásoktól zaklatva, vagy épp valamitől inspirálva született egy-egy képregény. Ezek az ismertetők nagyon személyessé teszik az egész kötetet.
Adaptációt kétféleképpen készítek: néhány dolgot tartok meg a sztoriból, vagy ragaszkodom az eredetihez, és csak húzok a szövegen, de ami maradt, abba egyáltalán nem nyúlok bele.
A kötetben három adaptáció is helyet kapott. A kis gyufaáruslány egy Andersen-, a Pryck és Gríga egy Kemény István-, a Fekete csönd pedig egy Csáth Géza-feldolgozás. Közös jellemzőik, hogy bár mindegyik Lakatos sajátos stílusában készült, összességében mégsem olyan kiforrottak, mint a szerző saját, eredeti ötletei. Egyedi hangulatuknak, sajátos humoruknak és a történetvezetésüknek egyetlen célja van: alázatosan szolgálni az eredeti művet. Ráadásul ezekre maga a szerző is inkább kísérletként tekint, a Pryck és Gríga leírásában pl. be is vallja, sokkal jobban érdeklik a szereplők érzelmei, gesztusai és arcai, mint maga a képregény.
Szervusztok! Lakatos István vagyok és egy jó chilis babot fogok főzni! Magamnak.
Lakatos akkor a legjobb, mikor kompromisszumok nélkül, már-már csak és kizárólag saját szórakoztatására készít képregényt. A Dobozváros című első regénye kapcsán egyszer azt mondta: „Magamnak írtam. Hogy nekem tetszen. Aztán az tök jó dolog, ha másnak is.” Ez a hozzáállás a köteten belül a BAB című képregényben érhető tetten a legjobban, ami eredetileg a 5PANELS főzős-tematikájú képregény kötetéhez készült. Humorában és kivitelezésében is ez az egyik végpontja Lakatos képregényszerző-személyiségének, a másik véglet pedig a 2013-as Lencsilány és Kisgömböc című történet. Míg a BAB sok helyen az öniróniával és a spontán humorral operál, addig a Lencsilány és Kisgömböc egy sokkal összetettebb de keserűbb történet is, ráadásul furcsamód kivitelezése is jobban emlékeztetheti az olvasót egy képregényre, mint a BAB.
Én vagyok Bodag. Troll, igen. Honnan tudta?
A kötet utolsó oldalain bemutatkozik a B.E.S.T.I.A című, egyik legfrissebb, 2016-os munkája, amit Szűcs Gyulával, a kötet szerkesztőjével közösen készítettek a PORT magazinba. A koncepció egyébként baromi szuper lenne, ha sokkal nagyobb energiát öltek volna bele a készítők a történet világának kitalálásába. Sajnos az érződik, hogy a kezdeti lelkesedés eltűnt az ötlethalomban, ami végül azt is jelentette, hogy a képregényből csak néhány rész készült el.
Hulladékágak, sarjak, hajtások…
A Mesék az ágy alól egyértelműen hiánypótló vállalkozás, főleg azért mert borzasztóan személyes. Mindig érdekes, hogy egy alkotó miként tekint saját műveire, pláne azokra, melyeket nem tart feltétlenül a legjobbaknak, esetleg befejezetlenek vagy kísérleti darabok. Ezekből a hulladékágakból, sarjakból és hajtásokból épít várat a hét képregényből álló kötet, ami nem csak egy antológia Lakatos István korai műveiből, hanem egy rövid utazás a szerző személyiségének egyes rétegeiben. Kötelező olvasmány mindenkinek, aki azt képzeli, hogy egy képregényrajzoló egész nap csak világfájdalomtól sújtva firkálgat. A világfájdalom persze helyenként megvan, de ez több mint puszta firkálgatás.
