A Világvégi mesék 2016-os év végi felbukkanásával jelentkezett be a Kaméleonn Komix, erősítendő a hazai képregénykiadók táborát. Az A4-es méretű kiadvány két hosszabb és egy nagyon rövid képregényt tartalmaz, szerzői a szcénán belül is ismert és elismert művészek.
A sorozatszerkesztő, Szűcs Gyula (Café Postnucleár) előszavával indul a kötet, ahol lényegében a jelen gyűjtemény előtörténetét ismerteti, a Random című virtuális antológiától a Paneldzsungel ingyenes megjelenéséig és azt, hogy Magyarországon többnyire nagy igény van a Mad Max világát idéző képregény-történetekre.
Paneldzsungel
Wajzer Csaba író és a Gombalovas néven tevékenykedő testvérpár története, a Paneldzsungel, az 1986-os csernobili atomerőmű második robbanása után játszódik 10 évvel. Ez a második robbanás már akkora volt, hogy az első ehhez képest “csak jelentéktelen üzemi balesetnek tűnik” mellette. Európa nagy és kisvárosai eltűnnek a Föld színéről, ahol még élnek emberek, ott mindennapos harcot kell vívni a túlélésért. A klasszikus sémákból építkező alaptörténet egy házaspár bolyongásával folytatódik, akik valahova nagyon el akarnak jutni de istenigazából maguk sem tudják, hogy hova pontosan. Egy útonállókból álló banda viszont telibe kapja az autójukat, erőszakkal és halállal fenyegetik a házaspárt, de csak addig míg fel nem harsan valahol a város mélyéről egy dudaszó, ami elriasztja az útonállókat. Lilla, a feleség valami érthetetlen okból otthagyja a helyszínen a férjét Jencit, aki csak később tér magához, és a nő nyomába szegődik és összefut egy túlélő gyerekcsapattal.
A történet minden eleme ismerős lehet valahonnan, a karakterektől a látványig. Persze nehéz számon kérni az eredetiséget egy olyan képregényköteten, ami vállaltan a posztapokaliptikus Mad Max-filmek világát akarja meglovagolni. Mindenesetre a Paneldzsungel egy baromi jól szerkesztett, szépen megrajzolt képregény,erős pillanatoknak sincs híján és a helyenkénti naturalizmus kifejezetten jót is tesz a történetnek, aminek mégis az a legnagyobb hibája (ami általánosan igaz a magyar képregények zömére), hogy a történetírás sablonokból, panelekből és építkezik, az író Wajzer Csaba biztonsági játékot játszik, karakterei egydimenziós, ennélfogva üres figurák, akikkel az olvasó nehezen azonosul ha pozitív ha negatív az adott szereplő.
Speed Limit 50
Lakatos István képregénye (össz-vissz két oldal) az egyetlen olyan sztori a kötetben, ami a helyén tudja kezelni ezt az egész posztapokaliptikus lázálmot, nem lesz görcsösen realista, vagy túlzóan elszállt, sajátos humorú, tömör és lényegre törő képregény. És miért? Mert a Speed Limit 50 első darabja egy zombivadász nyúlról szól két oldalban, aki anyukamajszoló zombikisfiúkra vadászik.
Saltlands
Az utolsó történet a Saltlands nevű táblás társasjátékhoz készült pár oldalas képregény Csátvák Soma szerző és Lossonczy Bazsó grafikus munkája, ami azzal együtt egy letisztult és szép rajzi megoldásokkal készített bevezető, hogy itt minden korábbinál jobban visszaköszön a Mad Max-i életérzés és ennek a sztorinak még annyira sincs története mint Wajzerék csernobili meséjének. Kár érte mert szívesen nézegeti az ember ezt a letisztult, mégis rongyos/mocskos világot, ami össz-vissz hat oldal de talán nem véletlen, hogy a következő oldalon már a Saltlands egész oldalas reklámja van.
A Világvégi mesék egy erős koncepcióval dolgozó, tartalmilag mégis csak üres antológia-kiadvány marad. Persze azért látszik ezen a köteten, hogy ez egy kísérlet az alkotók részéről, a következő lépés pedig az lenne ha egy teljes képregényre valót összetudnának hozni akármelyik sztoriból.
A magyar képregényírás gyermekbetegségei ellenére van fantázia a Világvégi mesékben, akár ebben a formában, akár a fent áhított “egész estés” verzióban.
Már követed a Roboraptort, de mégis lemaradsz a legfrissebb kritikákról, hírekről? A Roboraptor hírlevél segít ebben! Hetente a postafiókodba küldi cikkeinket, hogy Te döntsd el, mit akarsz olvasni, ne a gépek.
