A Lego-kaland után megérkezett a játékgyár legújabb mozifilmje, a Lego Batman – A film aminek magasra tett lécet kellett megugrania. Jelentjük, a DC nem csupán a kőkemény és vérkomoly animációs univerzumában, de még a legókkal megspékelt sírva röhögős formájában is jobb produktumokat tesz le az asztalra, mint amilyenek az élőszereplős borzadályaik.
Miközben a Lego (fizikai formában is tapintható) játékainak ára lassan az egeket ostromolja, a vállalat egy pillanatra sem tétlenkedik, hogy a szórakoztató médiumok szinte minden területén kihasítsanak maguknak egy szeletet és így termeljék a profitot. Az elmúlt években a „kézi” játékok mellett a szoftveralapú játékok is megjelentek, kezdve a Star Wars-okkal, egészen korrekt tévéfilmek formájában szórakoztatták a gyerekeket, és még a képregényes bizniszbe is belevágtak, nem csupán a DC figurákkal, hanem rendesen megrajzolt és szövegbuborékokkal ellátott képregényekkel. Legutóbb pedig a 2014-es A Lego-kalanddal bebizonyították, hogy a mozikban is ott a helyük. A tétet tehát emelték, így a Lego Batman – A film elé már nem kis elvárásokkal ült be a mozinéző.
Essünk is túl a nehezén: a Batman-mozi nem ugorja meg az előző Lego-film színvonalát. Sajnos nincs benne olyan mennyiségű eredeti ötlet (értsd: agymenés) és olyan méretes csavarral sem számolhatunk a végén, de nyugalom, abból is kijut bőven. Itt sem csupán az eredeti karakterek szerepelnek, hanem tiszteletét teszi a geekoszféra csaknem összes főgonosza is, akiknek csak meg tudták szerezni a jogait. Ennek ellenére az elvárásokat, ami a humort, a hangulatosan megcsinált akciókat, a meglepően alapos karakterkidolgozást és a látványt illeti, maximálisan felülmúlja. Ismét kapunk valamit, amire jó beülni és amiről rekeszizomfájdalmakkal távozhatunk a végén.
A Lego ismét a Disney által kidolgozott, mára bevált receptet alkalmazta: egyszerű történetet írtak, amely a gyerekek számára érthető és tanulságos, viszont feldúsították rengeteg dologgal, amit kizárólag felnőttként érthet az ember. És itt nemcsak a felnőttes, szókimondó humorról van szó, hanem arról is, hogy számolatlanul kapjuk a kiváló önreflexiót. Konkrét és kevésbé konkrét utalásokat a korábbi DC-filmekre, sőt, még a képregények történelmére és még az olyan, karakterektől immár elválaszthatatlan rajongói elméletekre is, mint a közismert Batman-Robin meleg kapcsolat.
És ez az a pont, ami mentén a Lego Batman – A film úgy lenyomja a DC jelenleg is csak épülgető élőszereplős univerzumát, mint egy csótányt. Látszik, hogy az írók kőkeményen beleásták magukat az egyes karakterekbe. Batman nem csak egyszemélyes igazságosztó, akinek eleme az éjszaka, de olyan magányos, hogy az már egyenesen szívszaggató. Viszont ebből kifolyóan teljesen gyermetegen is képes viselkedni, hiszen magányát valamiféle értékként kezeli, ami borzasztó infantilis, de méretes egót szül neki. Ahogyan állandó nemezise, Joker sem pusztán az az ijesztően vicces, kaotikus pszichopata, akit megszoktunk, hanem egyenesen röhejes annak tükrében, ahogyan a Batmannel való viszonyát, mint kölcsönös gyűlöleten alapuló, de működőképes emberi kapcsolatot értékeli. De ugyanennyi rétegzettséget fel lehet húzni Batgirlre, Robinra és Alfrédra is, de kis híján még az olyan teljesen lényegtelen mellékszereplőkre is, mint a polgármester asszony vagy a közérthetően magyarázó geológus.
Tulajdonképpen erről is szól az egész film. Rém egyszerű, gyerekeknek szóló üzenetet kapunk, mint a család és az emberi viszonyok fontossága, valamint a magány kártékonysága. Ez pedig már bőven elég lenne ahhoz, hogy szórakozzunk egy jót a vászon előtt. Viszont a készítők nem érik be ennyivel, megjelenik a felnőtteknek szóló tanulság is. A magány képes torzítani az ember lelkiismeretén és erkölcsi érzékén, amelyet aztán a másoktól való tanulás révén szépen vissza lehet építeni.
Ez a kicsikkel és nagyokkal egyaránt törődő attitűd az, ami miatt a cég filmgyártása olyan szupi-szuper tud lenni. Ráadásul ha belegondolunk, voltaképpen az egész vállalatnak ez a filozófiája. A Lego minden formájában azért tud szórakoztató lenni már a kezdetektől fogva, mert úgy készül a gyerekeknek, hogy egyedül is élvezzék, de közben a szülőket is be lehet vonni, legyen szó a legújabb moziról vagy a legrégebbi, belelépésektől kissé eldeformálódott játékkockáról.
Már követed a Roboraptort, de mégis lemaradsz a legfrissebb kritikákról, hírekről? A Roboraptor hírlevél segít ebben! Hetente a postafiókodba küldi cikkeinket, hogy Te döntsd el, mit akarsz olvasni, ne a gépek.
