A Little Big Adventure-sorozat a kilencvenes évek egyik legmeghatározóbb akció-kaland játéka: akit akkor megfogott, azt azóta sem ereszti.
Az Adeline 1994-ben jelentette meg az első részét – Észak-Amerikában Relentless: Twinsen’s Adventure név alatt – az Alone in the Dark grafikájára alapozva olyan látványvilágot és játékélményt nyújtva, mely egyedülálló volt akkor a játékpiacon. Az alapkoncepciót az állóképek közt mozgó animált karakterek adták: 1994-ben még szokatlan és izgalmas hangulatot teremtettek az izometrikus térben mozgó kezdetleges 3D-s karakterek. A Little Big Adventure nagy sikert hozott az Adeline-nak, így a fejlesztő csapat nem is várt sokat, hogy hozzákezdjen a második rész tervezéséhez.
Kétéveseknek sajnos még nem való
1997-ben hozták ki az LBA folytatását (Twinsen’s Odyssey), mely látványvilágában még mindig úttörőnek számított, és nagyobb sikert hozott az kiadónak, mint az első rész. Személyes kötődésem az LBA-játékokhoz is a második résszel kezdődött. Sok összetevője van, amiért így alakult: az egyik legnyomósabb talán, hogy még csak két éves voltam, amikor az első rész megjelent a piacon. Mikor az életkorom már nem jelentett akadályt, addigra megjelent a Windows 98, és miután telepítettük, nem volt visszaút: az LBA első része csak 95 alatt futott, így az XP-ig kellett várni, hogy PC-n játszani tudjunk vele. Ezért elsőként a második részt volt alkalmam megismerni és megszeretni, ami utólag visszagondolva jobb is volt így, mert abban az életkorban az első rész nehéz kezelhetősége sokat elvett volna a lelkesedésemből.
Bárki, akinek felkelti az érdeklődését a játék, és szívesen tenne egy utazást az akció-kalandjátékok múltjában, akkor azt tanácsolom, hogy kezdje a második résszel. Ennek a fő oka, hogy a grafikája sokkal barátságosabb, és rengeteg olyan bosszantó hibát kiküszöböltek a készítők, ami az első részben felbukkant. Mivel nem egy könnyű játékról van szó, a mentés is kardinális kérdés ilyen esetekben, azonban ezt 1994-ben még úgy oldották meg, hogy amikor a főhős karaktere átlép egyik játéktérből a másikba, a játék automatikusan elmentette az állást. Viszont ezáltal, ha nem vigyázunk magunkra, könnyen és sokszor meghalhatunk. A második részben már sokkal nagyobb biztonsággal mozoghatunk, mert a mentéseink sokkal kezelhetőbbek. Játékélmény szempontjából viszont nem tudnék sorrendet felállítani a két rész között, mindkettőnek megvannak az erősségei és a gyengéi (bár mivel én elfogult vagyok, a gyengéi miatt csak még inkább szeretem őket).
Sokszor azon múlik a játék menet, hogy mennyire naiv a főhősünk
A LBA játékok főhőse Twinsen, a fiatal és naiv quetch – a Twinsun bolygó egyik értelmes, humanoid életformája a gombóc alakú spherók, az antropomorf elefántoknak tűnő grobók, és nyúlánk rabbibunniek mellett – akinek a játék során meg kell mentenie az egész bolygóját, de főként a barátnőjét, Zoét. A karakter irányításának érdekessége, hogy képes megváltoztatni a viselkedésmódját: amikor normál módban irányítjuk, beszélni tud a többi karakterrel, fel tud venni dolgokat, keresgélni, karokat meghúzni, kapcsolókat megnyomni. Sportos módban tud futni, ugrani, agresszív módban pedig a leghatásosabban támadni. A diszkrét mód is hasznos tud lenni, amikor óvatosan kell megközelíteni egy ellenfelet, vagy helyet, illetve a mágikus labdánkat, ami az egyik leghatásosabb fegyver mindkét játékban, diszkrét módban ívelten tudjuk dobni, így fedezékből is tüzelhetünk. Azok a tárgyak, amelyeket összegyűjtünk a játék során az inventoryba kerülnek, és bizonyos tárgyak megszerzésével mágikus képességeink is egyre nőnek. Minél több próbatételen esünk túl a játékban, annál hatásosabb fegyverekre is van szükségünk. A játék varázsát szerintem elsősorban az adja, hogy részt veszünk egy kalandban, és ahogy a naiv hősünk, fokozatosan jutunk az információkhoz, amiből végül összeáll egy kép, egyre nehezebben legyőzhető ellenfelekkel találkozunk, és egyre több trükkös csapdát ismerünk ki. Emellett – gyakran a történetbe észrevétlenül beleolvadó – logikai feladványokat kell megoldanunk. A fő történetszál mellett pedig mindig adódnak mellékküldetések, amiket felfedezve még jobb a játékélmény, a rengeteg titkos kamráról, vagy trükkről nem is beszélve.
Amelyik játékban repülő dinó és mutánsgyár van, az rossz nem lehet
Maga a sztori banális mesének tűnik egy fiatal hősről, akit az istenek választottak ki a feladatra, hogy megmentse a világot és a barátnőjét, hű társával a repülő dínóval és barátjával Jerome Baldinoval, a feltaláló elefánttal. Furcsa utólag belegondolni, de az első rész sokkal inkább egy realisztikus történet fantasy elemekkel: ahol az ellenfelünk Dr. Funfrock, diktatúrát épített ki, amit nekünk meg kell döntenünk. Börtönökből kell kitörnünk, aztán betörnünk újra, kalózok kincsét felkutatni, könyvtárba menni, egy földalatti templomban csontvázakkal verekedni, mutánsgyárat porig rombolni, kivirágoztatni a sivatagot, és így tovább. Míg a második részben be kell iratkoznunk egy mágusiskolába, varázsgyöngyöt felkutatni egy vizes barlangban egy óriásteknős hátán, elutazni idegen bolygókra lopott űrhajóval, megmenteni a méhkirálynőt, betörni a császári palotába, mindenféle kulcsrészleteket kell felkutatni, megnyerni a jackpotot a félkarú rablón, átkelni egy lávatengeren, drágaköveket kutatni egy bányában, óriás tűzgolyóköpő csigával viaskodni, és még sok ellenfelet, szörnyet legyőzni, vagy csapdán túljutni.
Mindkét részben az ötletes történet és a változatos helyszínek sokat számítanak abban, hogy kedvünk legyen többször újrajátszani a játékot. Az első részben az alapkonfliktus szerint csak a barátnőnket szeretnénk megtalálni, de a keresése során felfedezzük, hogy kiválasztottak vagyunk, és Twinsen szeme előtt bármennyire is csak Zoé megtalálása lebeg, közben átverekszi magát egy egész csontvázhadseregen, mutáns óriásrovarok tömegén, a klónkatonákról nem is szólva, hogy megismerkedjen a próféciával, ami róla szól, és legyőzze Dr. Funfrockot.
A második rész kezdetén Twinsen társa, Dinofly megsérül, és hősünk elindul, hogy orvosságot szerezzen neki. Alapvetően ez egyszerű feladat lenne, mégis óriáspókokkal, és néhány pocokszerű szörnnyel kell megküzdeni ahhoz, hogy egyáltalán eljusson Desert Islandre, ahonnan be tudja szerezni azt. Arról nem is beszélve, hogy hiába mentettük meg a bolygót az első részben alig találunk segítőkész karaktert, még a mágusiskola vezetője is azt mondja, hogy miért is segítene meggyógyítani a dínót, mikor Twinsen maga is beiratkozhat, és elsajátíthatja ezt a képességet, mindössze 120 kashesért, amit nem is könnyű összegyűjteni. Néha tényleg felmerül a kérdés, emlékszik-e bárki a hőstetteinkre korábbról, de Twinsen túl jóhiszemű ahhoz, hogy panaszkodjon. Később pedig ahogy megjelennek az Esmer bolygóról jött idegenek Twinsun bolygón, fokozatosan elszabadul a pokol, ami a bolygó megszállásáig, és kevés híján a megsemmisítéséig terjed.
Mi jöhet még?
A rajongók már a második rész megjelenése óta reménykednek egy folytatásban, azonban ez nem valósulhatott meg idáig a kiadó és a készítők közti jogi viták miatt. Azonban a DotEmu, a retro játékokra szakosodott kiadó és fejlesztő cég jóvoltából a Little Big Adventure 2014 óta elérhető Androidra és iOS-re, és már néhány előnyös változtatással Steamen is játszható. Tavaly karácsonykor a DotEmu néhány tervet tett közzé a facebookon a készülő folytatásról. Lehetséges, hogy a rajongóknak csaknem 20 évvel a második rész megjelenése után végre van okuk reménykedni az LBA 3 megjelenésében?
Már követed a Roboraptort, de mégis lemaradsz a legfrissebb kritikákról, hírekről? A Roboraptor hírlevél segít ebben! Hetente a postafiókodba küldi cikkeinket, hogy Te döntsd el, mit akarsz olvasni, ne a gépek.
