Elsőre furcsán hangzik, de a lista a kényelem, a kiszámíthatóság és a halálfélelem megtestesítője.
Nem egy cikk, könyv, blog szerzője, pszichológusok, sőt képzőművészek eredtek a válasz nyomába, hogy mi vonzza az embereket a listákban. Ráadásul, mióta a listák megszállták az internetet, nincs olyan nap, hogy ne gördülne elénk egy számozott listás cikk, amiknek van, hogy nehéz ellenállni. Mi az a titok a listák körül, amivel arra késztetik az embert, hogy rájuk kattintson, mégha a témájuk hidegen is hagyja őket? Legyen az egy 1001 könyv, amit el kell olvasnod mielőtt meghalsz lista, vagy egy 5 tuti tipp a korpa elűzésére típusú lista, vagy akár maga a fertő: a 26+ álmos kisállat-féle listaszörnyedények.
Nyilvánvalóan nem olvas mindenki mindenféle listákat válogatás nélkül, a 15+ macska, akinek rossz napja van listák egészen más közönséget céloznak meg mint a 50 legrosszabb horror, amit valaha láttál, vagy a 20 mérföldkő a kvantumfizikában-féle listák. Azonban maga a lista műfaja vonzza – és vonzotta mindig az írás feltalálása óta – az embereket. Ennek különböző, teljesen hétköznapi, gyakorlati okai vannak, illetve lehetnek mélyebben gyökerező, pszichológiai okai is.
A listák hálójában
Megszoktuk, hogy az információk listázva jutnak el hozzánk. A műfaj egyik nagy haszna, hogy az információkat rendszerezetten, összegyűjtve közli, és ebben a formában az agy is könnyebben dolgozza fel azokat, mint folyó szövegben. Az embert folyamatosan listák veszik körül!
- listázva látjuk az induló vonatokat, a söröket az itallapon, az előadások időpontjait egy színházi plakáton, vagy az összetevőket egy ketchupos flakon hátoldalán
- az internet (mindennapi életünk jelentős része) rendezett adathalmazokkal dolgozik, de nem csak a listás cikkekre esetében: az oldalak formája is egyre inkább listákhoz hasonlít, a találati listákat használunk, könyvjelzőket, watchlisteket, amelyeken keresztül egyre inkább hozzászokunk a listázott információbefogadáshoz.
- listákat sokszor a könnyebb feldolgozhatóság miatt kényelmesebbnek is érezzük elolvasni, mint egy klasszikus cikket ugyanarról a témáról. Egyébként is gyakran érzi úgy az ember, hogy nincs ideje egy hosszabb, analizáló, tömény cikkre, viszont egy 10+ legjobb DIY lakberendezési tipp listán hamar végig lehet szaladni.
- mindezek mellett ott a kellemetlen érzés, hogyha nem kattint az ember egy bizonyos listára, úgy érzi, elmulaszt valamit. Sokszor inkább a törekvés, nehogy lemaradjunk valami érdekesről, vagy fontosról, mint a valós érdeklődés miatt kattintunk. Az internetes listákban azt is szeretjük, hogy amikor rákattintunk egy „Az idei év legjobb filmjei” listás cikkre, akkor már eleve vannak feltevéseink, mi szerepel rajta. Ha önigazolást látunk benne, azért kedveljük, ha pedig kiegészítenénk, akkor azért, mert szeretünk kritizálni, főleg ha attól okosabbnak érezzük magunkat.
Minden lista kicsit belátása annak, hogy egyszer mind meghalunk
Umberto Eco sokkal mélyebben gyökerező okokra vezeti vissza a listák iránti vonzódást. A Louvre 2009-ben a lista téma köré szervezett kiállításának Eco volt a vendég kurátora, és A lista mámora című vaskos, gazdagon illusztrált kötetben össze is gyűjtötte a tapasztalatait a listákkal kapcsolatban. Maga a könyv is azt az üzenet hordozza, hogy a listák és kultúra elválaszthatatlanok egymástól, és az emberek azóta éreznek késztetést, hogy a világot listákba foglalják, mióta gondolkodnak. Eco főként képzőművészeti és irodalmi listák tömegét sorakoztatja fel, és végkövetkeztetésként megállapítja:
Az emberek saját végességük miatt kedvelik a listák kereteit, végességét; illetve hogy a haláltól és a végtelentől való szorongásuk miatt szeretnék számba venni a megszámlálhatatlant.
A Spiegelnek adott interjújában elmondta, hogy szerinte a kultúra célja az is, hogy a végtelent érthetővé tegye, és rendet teremtsen a káoszban. Mi más módon teremthetne az ember rendet, és nézhetne szembe a végtelennel, ha nem listákon keresztül. Eco kétfajta listát különböztet meg, az „és így tovább” és az „itt van minden” típusú listákat. Írásukkor és olvasásukkor találkozik az ember a végtelen lehetőséggel, amivel még ki lehetne egészíteni, de egy ponton túl le kell zárni őket („és így tovább”) vagy a megnyugtató végességgel találja szemben magát („itt van minden”), ami elégedettséggel tölti el.
Eco szerint a listák egyértelmű eszközei az ember számára a halál elől való menekülésre: mivel az ember megkerülhetetlen határa a halál, és a hallhatatlanság elérése sok stratégiát kitermelt már a kultúra, a listák is születhetnek hasonló céllal: végtelen számú dolgot (csillagokat, vegyületeket, hópelyheket, aranyos kiscicákat) próbálnak egybegyűjteni, felsorolni, sorrendbe tenni, egyszóval listákba szedni, hogy így küzdjenek meg saját végességükkel.
Természetesen nem arról van szó, hogy Eco egy egyszerű bevásárlólistát is az emberi végességgel való szembenézés dokumentumaként értelmezne. Azonban az Internetnek, „Minden Listák Nagy Anyjának” a végtelenségének mámorító hatására hívja fel a figyelmet, hogy a rendszerezetten hozzáférhető információk hatására az ember mindenhatóbbnak érezheti magát, mint valaha. Ennek a mindenhatóságnak a hétköznapi megtestesülései pedig – legyen akármilyen szomorú tény – az olyan számozott listás cikkek, mint például a 10 megdöbbentő történet háziállatokról, ami elárulja miért a legjobb barátaink.
Már követed a Roboraptort, de mégis lemaradsz a legfrissebb kritikákról, hírekről? A Roboraptor hírlevél segít ebben! Hetente a postafiókodba küldi cikkeinket, hogy Te döntsd el, mit akarsz olvasni, ne a gépek.
