Sex Criminals – Élvezz akkorát, hogy az idő is beletorpan

Mivel egy ideje eléggé le vagyunk hordva, hogy csak gonosz dolgokat vagyunk hajlandóak írni, plusz nem értékeljük azt amink van, blablubla, jöjjön egy olyan képregény ami olvasása után „állva” tapsoltam, hogy igen, ebben a műfajban még rengeteg kiaknázatlan terület van. Matt Fraction és Chip Zdarsky által jegyzet Sex Criminals az egyik legjobb new age képregény, amit valaha olvastam.

Fraction a Hawkeye-sorozattal alapvetően megvett kilóra. Gyönyörű, okos, és merész. Ez itt a lényeg, hogy a Hawkeye, bár szuperhős képregényként fut, gyakorlatilag köszönőviszonyban sincs sem a spandex ruhákkal, sem a nagyon gonosz Űroposszummal, aki el akarja lopni a világ összes IKEA húsgolyóját. Hanem azt a kérdést feszegeti, hogy mi van akkor, amikor a szupertapsihapsi épp nem világmegment. Nos, lényegében Adidas melegítős kelet-európaiakat ver, miközben vedeli a kávét, és a volt csajai elől bujkál.

A Sex Criminalsra viszont egészen más. Felejtsük el a szuperhősöket (hála az égnek), és kalandozzunk el Suzie és Jon világában! Először Suzie történetét ismerhetjük meg, amit nagyon okosan maga a csaj narrál és még egy-egy panelcameo erejéig meg is jelenik saját múltjában. Szóval adva van a GONOSZ BANK, aput lelövik, anya emiatt alkesz lesz és csak sír és üvölt a lányával, Suzie v1.0-nak egyetlen menedéke a fürdőkád, ahol kizárhatja a világon. Nos, egyszer véletlenül épp úgy helyezkedik ebben a kádban, hogy a csobogó víz pont a csúnyájára/suncusára (na szóval értitek) zuhog rá és hát… elélvez.

Nos ebben a pillanatban bizony megáll az idő. Vagyis Suzie-n kívül minden megáll. Gyönyörűen van ábrázolva ez a temporális időketrec, Zdarsky igen csak kitett magáért. Persze a lány nem érti, hogy mi történik vele. Először próbál kérdezősködni, de persze sehol sem értik, hogy mit is akar, így elmegy a suli ügyeletes rosszlánykájához, hogy tőle kérjen szexuális felvilágosítást, hiszen azt hiszi, hogy ez mindenkivel megtörténik orgazmus közben. Nos a csaj a felvilágosító órát, természetesen a női mosdó egyik fülkéjében tartja, szájából lógó cigarettával.

Azok a panelek, amiken szemléltetve van a Holland Kemence, és kb. az Urban Dictionary minden pozíciója, az valami fenomenális. Suzie rájön, hogy rajta kívül senkinek sincs hasonló tapasztalata az orgazmus kapcsán, így megpróbál vele együtt élni, egészen addig, amíg nem találkozik Jon-nal. Miután ágyba bújnak egymással és megidézik a gólya szellemét, kiderül, hogy biza a fiú is ugyanezt tapasztalja orgazmus után. Háh! Jön is a nagy lámúrtuzsúr, hogy nincsenek egyedül, örömbódottá’.

A fiú történetét is megismerhetjük, amiben persze sokkal több pornó-playboy stb. szerepel mint Suzie történetében, míg Suzie saját időfagyasztását The Quietnek (A Csendnek) nevezi, Jon Cum Worldnek (ezt meg szótárazza ki szépen mindenki). Jon egy kicsit máshogy kezeli ezt az időfagyasztós témát. Például elég nagy gyakorisággal ránt rá munkahelye mosdójában, és a megállított időt arra használja, hogy folyamatosan beleszarjon főnöke irodájában lévő növénybe. Hát igen, ezek a fiúkák!

Ez ugye szép és jó lenne, de mit ér egy történet bonyodalom nélkül? Szóval akkor legyen az, hogy Suzie egy könyvtárban dolgozik, amit a GONOSZ BANK fel akar vásárolni, míg Jon a GONOSZ BANK alkalmazottja, utálja a melóját és igazából színész szeretne lenni. Gyorsba kitervelik, hogyan is szerezzék meg a pénz, és mentsék meg Suzie könyvtárát: bankrablással. Hiszen meg tudják állítani az időt, és csak arra kell vigyázniuk, hogy egyikük se izguljon fel újra, mert akkor bizony az idő kereke megint elkezd csikorogni előre. Meg is tervezik szépen a rablást, de persze valami közbejön, ez pedig nem más, mint (most kicsit kapaszkodjunk meg):

Nos. erre már Szentmihályi Károly sem tudna mit mondani (ő volt a Bravo magazin Szex, szerelem, gyengédség-rovatának szerkesztője). Szóval jönnek ezek az emberkék dildókkal felszerelkezve és jól elkapják a koitális boogie-woogiet járó XXI. századi Boonie-t és Clyde-ot. Persze sikerül megszökniük, de így az egész időmegállítós „koitalitás” egész más aspektusba helyeződik. Tudják, hogy nincsenek egyedül, tudják, hogy figyelik őket. Mi ilyenkor a megoldás? Meglapulni. Hogyan? Nem szexelnek. Suzie még-még letudja foglalni magát a könyvár megmentésével, de Jon-nak gyógyszereket kell szednie, hogy ne érezzen semmit, kvázi késztetést sem az életre. Szép ábrázolása a lélek elfakulásának, hogy egyre szürkébben és szürkébben van megrajzolva a karakter. Ebből a katatón állapotból zökkenti ki őket a könyvtár pusztulása. És… elég ennyi, a maradékot olvassátok el.

A képregény okos. Az első pár füzet, mondhatni egy eléggé elbaszott coming of age movie is lehetne, aminek a címe az lenne: „Ismerd meg a tested, miközben akkorát élvezel, hogy az idő is beletorpan„. Alapvetően nem könnyű egy tininek szembenézni ezekkel a dolgokkal, pláne akkor, ha meg tudja állítani az időt. Ez teljesen elzárja őt a külvilágtól. Nem érti. Kétségbe esik, válaszokat keres, amiket nem talál. Néha az időtlen időben töltött idő ajándék, néha átok. Az emberi kapcsolatokról szól a képregény, arról, hogy mennyi és mennyi fajta párkapcsolat van, hogyan érezhetjük magunkat egyedül valaki mellett, hogyan távolodhatunk és közeledhetünk emberektől, emberekhez, úgy hogy az idő egy teljesen irracionális tényező.

Aki egy csöppet is szereti a képregényt és nem fél kimozdulni a komfortzónájából, az mindenféleképpen adjon egy esélyt ennek a cuccnak. Elég jó, és nem csak azért, mert eltér a szokványostól, hanem azért is, mert kicsavarva bár, de megmutatja azt, hogy ebben a médiumban még mennyi nafta van. Csak nem kell félni elhagyni a jól bejáratott sémákat.

Ha tetszett a poszt, lájkolj és kövess bennünket a facebookon is!