Ezek után senki nem mondhatja, hogy Tarantino nem feminista a szó legjobb értelmében.
Quentin Tarantino lassan negyed század alatt vált underground filmesből Hollywood egyik legönállóbb sztárrendezőjévé. Filmjeiben amellett, hogy elsősorban B-kategóriás műfajok stílusjegyeit használva emeli az amerikai külvárosi gagyit esztétikai minőséggé, a háttérben mindig komoly sors-drámákat épít fel. Rendkívül érzékeny a különböző társadalmi problémákra, különösen a rasszizmusról és nemi egyenjogúságról való gondolkodása határozza meg a szereplők közötti dinamikát, mindez mindig nyersen és persze hihetetlen humorral felturbózva.
A most mozikba kerülő Aljas nyolcas kapcsán – melyben mindegyik közül talán pont a Jennifer Jason Leigh által alakított Daisy Domergue a legaljasabb – összeszedtük a Tarantino-filmek legfontosabb női karaktereit, az 1994-es Ponyvaregénytől egészen az Aljas nyolcasig.
Ponyvaregény (1994)
Ahogy a Ponyvaregény története időben és térben is rettenetesen széttagolt, úgy azt is elég nehéz pontosan megállapítani, hogy ki is pontosan a főszereplője. Annyi biztos, hogy van három olyan, nem kicsit különböző női szereplő, akik nagyon nagyon megnehezítik a férfi főszereplők dolgát. Honey-bunny hirtelen dühkitörései majdnem meghiúsítják, hogy pasijával Pumpkinnal (Tim Roth) kirabolhassanak egy külvárosi éttermet. Meglehetősen butácska és agresszív, de mindenképp nehezen felejthető alakítás Amanda Plummertől.
Mrs. Wallace egy valódi femme fatale, ha úgy tetszik férfisors-rontó. Maffiafőnök férje mellett rengeteget unatkozik, igazi végletes karakter, aki konkrétan leszarja, hogy tetteinek milyen következményei lehetnek. A film talán legártatlanabb és legnaivabb szereplője Fabienne, a mérhetetlenül egyszerű bokszolófeleség. Feledékenységével és ostobaságával életveszélybe sodorja férjét, Butch-ot, amikor annak ugyan épp a maffia elől kéne menekülnie, de mégis felesége miatt kénytelen kitérőt tenni otthon felejtett családi örökségéért. Maria De Medeiros fület tépő hisztirohamai még sokáig az ember emlékezetébe vésődnek.
Jackie Brown (1997)
Tarantino első igazi nőközpontú filmje a Jackie Brown volt. Jackie stewardessként dolgozik egy kis mexikói légitársaságnál, ahol kis tételben segít drogot csempészni az államokba. Onnantól, hogy lebukik, elég komoly láncreakciót indít be a kisstílű bűnözök világában, de szerencséjén túl intelligenciájának is köszönheti, hogy a legkilátástalanabb helyzetekből is képes kimászni.
Melanie lényegében a színes bőrű Jackie ellentéte, egy szőke hajú buta sztóner, aki szépségén túl csak kiállhatatlanságával és rosszindulatával képes kitűnni a középszerből.
Kill Bill I-II. (2003)
A rendező második nagy “girl power” filmje, amelyben csak úgy tobzódnak a jobbnál jobb és persze gonosznál is gonoszabb női karakterek. A főszereplő menyasszony véres bosszút áll vőlegénye gyilkosain.
A sztorit csak bonyolítja, hogy merénylőinél, egykori kollégáinál csak ő a sokkal veszélyesebb. Uma Thurman gyönyörű és taktikus játékkal végzi ki sorjában ellenfeleit, akik között egy késharcos háziasszonyt (Vivica A. Fox), egy könyörtelen jakuza főnököt (Lucy Liu) és egy teljesen elmebeteg, korosodó, félszemű amazont (Daryl Hannah) is találni.
Halálbiztos (2007)
Sorban a harmadik film, ahol még mindig a nőké a főszerep, de ellentétben az előző két mozival, ezúttal a rengeteg női karakter egy furcsa, egynemű masszává olvad össze.
A történet szerint egy elmebeteg sorozatgyilkos vadászik fekete verdájával a déli államok legszebb nőire. Kaszkadőr Mike (Kurt Russel) még sosem hibázott, halálbiztos kocsijával autóbalesetnek álcázva szedi mit sem sejtő és sokszor elég könnyűvérű áldozatait. Arra azonban nem gondol, hogy három szintén kaszkadőrként dolgozó adrenalinőrült csaj képében őt magát is utol fogja érni a végzete.
Becstelen Brigantyk (2009)
Brad Pitt, Eli Roth, Michael Fassbender és Til Schweiger mellett két nőnek is igen komoly szerep jutott Adolf Hitler meggyilkolásában Tarantino jóindulatú történelem-újrázásában.
Diane Kruger egy gyönyörű és végzetes egykori német filmsztárt alakít, aki dezertőrként segíti a titkos amerikai-zsidó kommandó munkáját míg a zsidó származását titkoló Soshanna mozigépészként tengeti mindennapjait a náci uralmat nyögő Franciaországban. A titokzatos szőke lány, Shosanna, amikor megtudja, hogy a legújabb náci propagandafilm premierjét az ő mozijában fogják tartani, elhatározza, hogy véres és meglehetősen stílusos bosszút áll szülei gyilkosain.
Django elszabadul (2012)
Broomhilda alakja talán kevésbé fontos karakter, mint a fentebb már említettek, de a Django elszabadul történetének mégis fontos mozgatórugója. A felszabadult rabszolga Django eltűnt feleségét akarja kiszabadítani egy gonosz déli ültetvényes (Leonardo DiCaprio) karmai közül. Tarantinótól szinte távoli ennyire áldozati szerepben feltüntetni női karaktert, de persze Broomhildának is akadnak a filmben meglepő húzásai.
Aljas nyolcas (2015)
Daisy Domergue karaktere is kicsit kakukktojás Tarantino eddigi nőinek sorában. Nehéz eltitkolni, hogy a vadnyugat másik hét söpredéke valahogy mégis az ő kedvéért kénytelen egy hegy tetején lévő boltban megvárni a vihar végét. Domerguenél aljasabb és visszataszítóbb, de egyben élvhajhászóbb karaktert nehezen találhatnánk a filmtörténetben.
Már követed a Roboraptort, de mégis lemaradsz a legfrissebb kritikákról, hírekről? A Roboraptor hírlevél segít ebben! Hetente a postafiókodba küldi cikkeinket, hogy Te döntsd el, mit akarsz olvasni, ne a gépek.
