A BBC legendás időutazós sorozata, a borzasztó magyar című Ki vagy, doki? 9. évadának nyitóepizódja megint úgy ér véget, hogy a néző várja a következő részt.
Bár ehhez az is kellett, hogy egy To be continued inzerttel érjen véget a The Magician’s Apprentice (A varázsló tanítványa) alcímű első epizód, de valami azért változott az előző évadhoz képest. A tíz éve újraindított sorozatban nagy népszerűségre tett szert Matt Smith, akinek regenerációja után kardinális változást akart a széria showrunnere, Steven Moffat, így az eddig megszokott fiatal Doktorok után Peter Capaldira esett a választás, hogy a korábbi forrófejű szereplők helyett egy komolyabb következzen. A sorozat kedvelői viszonylag nehezen barátkoztak meg Capaldival, pláne, hogy az előző évad javarészt azzal ment el, hogy a Doktor és aktuális side-kickje, Clara Oswald összecsiszolódnak, amelyet egy háttérben húzódó konspiráció egészített ki. Az epizódok „hozták a kötelezőt”, míg a „nagy átverés” az utolsó két részben kulminálódott, egy-két fellángoláson és jó ötleten kívül a nyolcadik évad egészen sekélyesre sikeredett, ezért Peter Capaldi megkedvelése is nehézkesebb volt.
A mostani kilencedik évad első epizódja azonban úgy kezdődik, ahogyan kell, vannak rejtélyek, titkok, ármánykodás, ezen felül Moffat arra is rájött, a sorozatnak jól áll némi szerialitás, nem kell mindig az epizodikus történetmesélésben bízni, így ahogy jeleztem feljebb, a legelső rész egy folytatjukkal zárt.
Kis, még az élvezeti értéket nem befolyásoló spoiler: az epizód előzetes szinopszisának vezérproblémája (London ege felett valamilyen rejtélyes okból kifolyólag megállnak a levegőben repülők) nagyjából az első negyed órában megoldódik, onnantól pedig pörgős események sora veszi kezdetét időn és téren keresztül, nagyjából négy különböző bolygó és ugyanennyi idősík kerül elő, nem beszélve régebbről ismert karakterek visszatéréséről. Valószínűleg kevés olyan ember akad, aki a kilencedik szezonnál kezd nézni egy sorozatot, de az évadnyitó pont úgy indul, hogy egy új nézőt is simán beránthat, a régi rajongók pedig örülhetnek egy a Doctor Who-univerzum korábbi évtizedeiből átemelt karakter megidézésnek. Igazi win-win helyzet, azonban vannak árnyoldalak is. Steven Moffat egy másik korábbi karaktert megint úgy ránt vissza a sorozatba, hogy amaz így magyarázza a visszatértét:
Nem érdekes, miért vagyok életben!
Sokaknak a barokkos túlzsúfoltság juthat eszébe az epizódról (nekem is), emiatt pedig úgy röpül az idő, hogy az ember a stáblistánál azt hiszi, csak negyed órás volt a rész. Értem én, hogy az alkotók a rengeteg helyszín- és időváltással igazából hangulatot akarnak teremteni, de ez azzal jár, hogy tényleges történés alig van, a moralizálás a hangsúlyos, no meg az, hogy erre a szezonra az eddigieknél is több pénzt szórt el a BBC, így több a CGI, a dalek, meg úgy általában minden. Ennek ellenére biztató az idénykezdet, és ha végre megint olyan élvezetes évadot kapnánk, mint a harmadik, vagy az ötödik, ígérem meaculpázom egyet decemberben, hogy zavart a kivagyiság, ha majd az egész szezont értékelem. Végül is a korábbi doktorok is mindig második teljes szezonjukban teljesedtek ki igazán…
Doctor Who modoros-kisokos:
– A sorozat eredetileg 1963 és 1989 között volt műsoron, 1996-ban tévéfilmet készítettek belőle, 2005-ben pedig sikeresen újraindították, amely az újraszámozást követően a kilencedik évadnál tart.
– A széria főszereplője a Gallifrey bolygóról származó, önmagát Doktornak nevező időlord különböző problémákat old meg időben és térben – angol rendőrségi telefonfülke alakjára fixálódott – TARDIS nevű időgépével, illetve rendszerint csinos női kísérőkkel.
– A Doktor szerepét az eltelt fél évszázad alatt értelemszerűen több színész is játszotta már, ám a szereplőváltás problematikáját a BBC sohasem a James Bond filmek mintájára oldotta meg. Az új Doktor új fizimiskával akkor jelenik meg, ha egy majdnem halálos kimenetelű sérülést szenved, amelyből regenerációs folyamat segítségével épül fel.
– A metódus viszonylag gyors lefolyású, a regenerációt követő trauma következtében pedig külcsínében transzformálódik, és apróbb személyiségváltozáson is keresztülmegy. Emlékei persze mindig megmaradnak, de a különböző színészek különböző attitűdöket is formálnak, így a sorozatban eddig feltűnt 12 Doktor-inkarnáció között volt már mogorva, humoros, csendes, agresszív, komolytalan, arrogáns és szarkasztikus időlord is.
Már követed a Roboraptort, de mégis lemaradsz a legfrissebb kritikákról, hírekről? A Roboraptor hírlevél segít ebben! Hetente a postafiókodba küldi cikkeinket, hogy Te döntsd el, mit akarsz olvasni, ne a gépek.
