Amikor kijön bármi, ami új és kémes, legyen szó akár egy regényről, akár a soron következő Bond-filmről, hiába vagyok rá kíváncsi, mindig ott motoszkál bennem a félelem és rettegés, hogy valami igazán nyugtalanítóan rossz közeleg.
Valakik videóra veszik, ahogyan megölnek egy vállalati jogászt, miután az orosz hatóságok orosz felségvizeken megállítottak egy orosz hajót. Szerencsétlen jogász pedig azzal sincs tisztában, miért. Oliver Single egykor apja, Tiger cégének dolgozott és igyekeztek minél többet üzletelni a keleti blokk oligarcháival, most viszont bűvészként keresi a kenyerét. Hirtelen megjelenik a kislánya vagyonalapjában ötmillió és harminc font, amiről semmit sem tud. Csakhogy a látszólag különálló események összefüggnek egymással és bosszúhadjáratba csöppenünk, mielőtt észbe kapnánk.
Habár elsőre zavarosnak és értelmetlennek tűnhet a sztori, ennél többet spoilerek nélkül lehetetlen írni, az író pedig könnyedén ki tudja bontani a kicsit több mint 300 oldalon. Tulajdonképpen a kilencvenes évek gazdaságtörténete elevenedik meg a szemünk előtt, és a könyvben teljesen jól látjuk azt, hogy a nyugati pénzemberek hogyan vonják be a világgazdaság vérkeringésébe a frissen demokratizálódó Keletet. Csakhogy az ő feladatuk egy nem kicsit vad, drogokkal és kiskirályokkal fűszerezett kapitalizmus kifehérítése, ami őket is korrumpálja. Ráadásul elkövetik azt a hibát, hogy a felbomló Szovjetunió nagykutyáit kisegerekként kezelik, holott mindenki tudja, hogy éppen az utóbbiaktól nem idegen az erőszak, mint megoldási formula.
A remekül felépített történet azonban nem lenne elég egy jó kémregényhez (szerintem sosem az, bár lehet, hogy e téren túllövök az igényeimmel). John le Carré aprólékosan felépített világa és szépirodalmi mondatai mindig szemet gyönyörködtetőek, a Single & Single viszont szerkezetében is figyelemre méltó. Az ügyvéd meggyilkolása kellően erős indítás ahhoz, hogy az utána következő lassú cammogáshoz megadja a kellő löketet. A közepén a főhős visszaemlékezése körül ismét felpörög a történet, a végéig pedig folyamatosan, több mint száz oldalon keresztül megy a feszültségépítés, egészen a végjátékig. A visszaemlékezések miatt pedig nagy piros pont jár a fordítónak, ugyanis a múltbéli szál jelen időben íródott. Emellett pedig le Carré erőssége, hogy nem tolja az arcunkba a magyarázatokat, igenis komoly agymunkát követel meg az olvasójától, hogy teljesen összeálljon a kép a végére.
Oliver Single karaktere szuperül sikerült. Apakomplexusa van, mivel a halott bátyja mindig mindent jobban csinált (legalábbis apu szerint), az életét a megfelelési kényszer teljesen tönkre vágta. Az iskoláit nem fejezte be és a családi cégtől is lelépett, hogy bűvész legyen. Ráadásul van egy kislánya, akit el-elvétve látogat, komoly kapcsolata viszont soha nem volt. Ennek ellenére megvan a magához való igazságérzete és képes konfrontálódni bűnözőkkel, hogy a családját biztonságban tudja. Apja, a beszédes nevű Tiger ezzel szemben korrupt üzletember, akit semmi nem érdekel a pénzen kívül, ugyanazon bűnözőkkel gond nélkül összebútorozik és nem érdekli, hogy ez a fagyi véresen visszanyalhat. Az író legnagyobb hibája általában az, hogy igazán erős és kidolgozott női karaktereket nem kapunk, holott a kémszakmában rengeteg nő dolgozott.
Csakhogy a Single & Single mindezekkel együtt sem igazán kémregény. Szó esik a hidegháború spionjainak utóéletéről és Oliver is kémmódszereket alkalmaz a regény során (itt most ne tessék lézeres atomsószóróra gondolni, csupán hazugságra és színészkedésre), viszont mégis kilóg a zsáner többi darabja közül és sokkal inkább korporatív thrillerként lehetne definiálni. Ennek ellenére John le Carré nem tud nem John le Carré-regényt írni, így most is biztosan megkapjuk ugyanazt a kőrealista kémesdit, amit megszoktunk az ötven évvel ezelőtt íródott könyveitől is.
Már követed a Roboraptort, de mégis lemaradsz a legfrissebb kritikákról, hírekről? A Roboraptor hírlevél segít ebben! Hetente a postafiókodba küldi cikkeinket, hogy Te döntsd el, mit akarsz olvasni, ne a gépek.
