Fantasztikus Négyes – Nem annyira fantasztikus

Hát én nagyon szerettem volna szeretni ezt a filmet. De ezt a filmet nem lehet szeretni. Mert igazából ez nem egy film, hanem egy film fele. Ugye volt arról szó, hogy több filmet szeretnének csinálni. Hát ne csináljanak. Már alapvetően az is gáz, hogy a plakáton csak annyi volt, hogy az X-Menes srácok csináltak még egy képregényes filmet, gyere nézzed meg!  Ne tedd, tényleg, menj el bébifókákkal úszni, vagy a Tescoba nézni az öreg néniket, akik összevesznek az utolsó patiszonon, vagy csinálj akármit, csak ne nézd meg a filmet! De miért ne, hát…

…ennek rengeteg oka van. Nézzük is egy párat. A négy főszereplő, lényegében tini. MIÉRT?! Mert így eladhatóbb, így jobban tud majd a néző azonosulni? Nem tudom, de nem is érdekel, de hogy a 16-17 éves Reed Richards feltalálja a transzportert egy másik világba és berúgva oda is utaznak, azért az eléggé meredek. Az is elég durva, hogy Sue Storm igazából nem Sue Storm, hanem valami koszovói csodalány, akit örökbe fogadtak… Hogy Johnny Storm, nos hát az ő karaktere nagyjából klappol, de annyira sekélyesen van megírva, hogy az már-már ijesztő. A karakterek között semmilyen kohéziós erő nincs, ők bizony négy papírmasé, akik csak úgy egymás mellé vannak rakva. Az egyetlen dolog amiben van egy kis nafta, az Reed és Ben kapcsolata, ami a film végére száznyolcvan fokos fordulatot vesz, és szembeköpi a felvezetett szitut. DE AMÚGY, MI AZ HOGY A THING AZ EMBEREKET ÖL?! MEG MI EZ AZ EGÉSZ HOGY AZ AMERIKAI KORMÁNY PÉNZELI A FANTASTIC FOURT?! Nemár.

Oké, oké, mostanában ez megy, lehetett ez egy gyenge próbálkozás, a Tél Katonájás korrupt Hidra állam leképezésére, de nem az volt. Ez csak a gonosz amerikai kormány vs. tudóspalánták, és ezen az sem segít, hogy kiválasztották a világ legantipatikusabb emberét, hogy képviselje a bürokráciát. Az meg végképp nem segít, hogy a csávó, annyira túljátssza a szerepét, hogy arra nincsenek szavak. Tényleg vártam, hogy mikor akad ki az állkapcsa a túlzásba vitt rágózástól.

És akkor most jön az igazán érdekes rész… Viktor „kacsintva kinyitom az ajtót” Von Doom. Egy depressziós hacker, aki sír mert elvették a játékát, de aztán tök jó pajtik lesznek Reeddel, meg a többiekkel. Majd gonosz lesz, mert mindig is gonosz volt, és olyan erőre tesz szert, hogy ránéz valakire és felrobbantja az agyát… Akkor most ezt még egyszer: FELROBBANTJA AZ AGYÁT. Hát, oké majd persze agyfaszt kap, mindenkit ki akar nyírni (meglepő), hogy egyedül lehessen egy kietlen bolygón. Hát ne már.

És a film vége. Öt perc az egész. Van benne öt perc csihi-puhi és kész. A film játékideje kb. száz perc, és ebből öt kibaszott perc szól a címről. Mert ezek drámát akartak csinálni, meg akarták mutatni, hogy ez nem egy csapat, hanem egy család. Kötelékekkel. Az apakarakter halálával, és hogy Reed veszi át a szerepet.

A CGI egyébként elég fasza lett, bár mondja meg nekem valaki, hogy Richards miért néz ki úgy mint egy elbaszott borg?! Meg, hogy a castingon nem látták, hogy Teller és Mara között  semmiféle kémia nem működik?! Egy Kasza Tibi számban több érzelem van, mint a két színész között. Az erőltetett poénokról meg ne is beszéljünk: a fekete srác fistbumpolni akar, de a fehér srác nem tudja mi az, és ez nagyon vicces.

Nem nem az. Annyira látszik, hogy a készítők ezt csak egy pettingfilmnek szánták, de jó lett volna, hogy azért ad is valamit. Adott is, csalódottságot. Hazamentem és elolvastam a Fantastic Four #600-at, ami a világ egyik legjobb képregénye. Inkább nézzétek meg a Steve Rogers és az egy maréknyi ezüstszörfdeszkáért c. filmet. Az legalább vicces, ez csak szomorú.