14 év várakozás után a mozikba kerül a Jurassic Park folytatása, a Jurassic World. E jeles alkalomból szerkesztőségünk visszaemlékezik az első film okozta totális sokkhatásra, mely egy életre meghatározta a dinoszauruszokhoz fűződő viszonyunkat!
Nemes András: „A Jurassic Park mozikba csörtetése előtt már hónapokkal legendák keringtek róla a lakótelepen (csak a Terminátor 2-t övező hisztéria vetekedhetett vele): soha eddig nem látott látványvilág, tökéletes effektek, és hát könyörgöm, DINOSZAURUSZOK, atyaisten. Jobb sorsra érdemes Cinema magazinok jártak kézről kézre (gyanúm szerint szét is lettek szabdalva csúnyán), minden lehetséges helyről gyűjtögettük a minimális infó-morzsákat (a JP Worldről persze már most harmincnál több videóanyag kering a neten), csorgott a nyálunk, kalapált a szívünk, eldobtuk az agyunkat. De, ami fontosabb: nem kellett csalódnunk, sőt, minden felfokozott várakozásunkat lazán túlteljesítette a film. A T-Rex szabadulása és őrjöngése a lebénult kocsiknál, a sutyerák Dennis Nedry vigyorogtatóan szemét halála, a Raptor-kergetőzés a konyhában, satöbbi, satöbbi, mit is mondhatnék. Az új film lehet bármennyire kurva jó (remélem, az lesz), ugyanezt az élményt garantáltan nem ismétli meg. És milyen jól van ez így.”
A Cinema Magazin 1993-as Jurassic Park Special – kiadása
Zsótér Indi Dániel: „Az egész dinó mizéria nagyjából 8-9 éves koromban kezdődött. Akkoriban volt egy dinós mesekönyvem, amiből anyukám minden este felolvasott. Könyvek, poszterek, dinófigiurák. Minden ami kell. Olyan voltam, mint azok a lóbuzi kislányok akik tinédzser korukban rájönnek, életük egyetlen értelme a lovak szeretete. A szüleimnek mázlija volt, mert én legalább nem akartam minden áron Brachiosaurust tartani a hátsó kertben. Egészen addig a pontig, amíg az RTL Klub le nem adta a Jurassic Parkot. Amikor az első előzetest láttam, egészen biztos voltam benne, hogy meg kell nézzem. Anyukám kivételesen megengedte, hogy egész éjszaka fenn maradjak, de csak úgy, ha ő is ott van mellettem, mert ez egy nagyon félelmetes film még egy olyan bátor kisfiúnak is mint én. A húgom erősködött, hogy ha nekem szabad dinós filmet néznem akkor neki is mert ő is szereti őket (na ja, egy balettos kislány, aki mindenhova magával cipeli a hülye Barbie-jait, és pörgős szoknyácskában nyomul már 7 évesen, totál leszarja a dinókat – A szerk.). Elkezdődött a film és tátott szájjal bámultam végig. Lenyűgöző volt látni az élő, lélegző dinókat, a Raptorokat, akik jó időre beköltöztek a rémálmaimba, a Barchiosaurusokat, amik nagyobbak mint a saját házunk volt! Minden pillanata varázslatos volt és a mai napig könny szökik a szemembe mikor Alan Granttel együtt felpillantunk az ágaskodó Brachiosaurusra.”
Kertész Zsanett: „Én nem voltam lóbuzi. Barbie-buzi se. De volt egy rakás apró kisdinóm, amit az öcsém nagydinói alkalmanként felfaltak… A dinók királyak, most mit ömlengjek még? 😀 Ez tény!”
Dani Áron: „Kétévesen igazából nem nagyon mozgatott meg a Jurassic Park. A második részt viszont már moziban láttam, és elég világosan megvan, ahogy beszarok a lakókocsis jeleneten. De sajnos ez kb. az összes emlékem róla, no meg, hogy anyukám nem vette meg a filmképregényt. Akkoriban persze nem igazán tudtam, hogy mi merre mennyi, és többnyire a filmes műveltségem is kifulladt a Disney-mesékben. Komolyan. Tetszett a Jurassic Park, de pont leszartam a Mulan és a Herkules mellett. A dínók iránti lelkesedés csak évekkel később, a tévés vetítések alkalmával kapott el, amikor kiderült, hogy a második rész nem is sokkal jobb, mint az első rész, hanem épp ellenkezőleg. VHS-en eléggé szarrá lettek nézve. Aztán jött a Dínó című Disney-mese (fogadjunk hogy senki sem emlékszik rá), ami eléggé elvette a kedvemet a Disneytől meg dínóktól is…”
Keresztesi Ferenc: „Jurassic Park? Dinoszauruszok? Nálam ezek a méltóságos Tyrannosaurus Rex szinonimái. Merthogy annál az állatnál királyabb (és menőbb hangon üvöltő) nem is létezik! Legalábbis én még filmen nem láttam. Személy szerint ennek a szériának is előbb abszolváltam a második részét – akárcsak a Star Wars esetében – és éppúgy, mint Vaderhez, a T-Rexhez való viszonyulásom is rajongás volt első blikkre. Pláne, hogy a JP2-ben ugyebár ketten vannak és amit az egyik a film vége felé a városban elszabadulva művel, az hatalmas kúlság. Persze aztán később megnéztem az alapfilmet is, amelyből ugyancsak a T-Rexes rész vált a számomra emlékezetessé (illetve Jeff Goldblum, hiszen ő a legjobb arc a filmekben). A harmadik felvonást azonban nem igazán komálom, mert nemcsak, hogy gyenge lett, de Tyrannosaurus csak minimálisan, Dr. Malcolm meg egyáltalán nincsen benne. Hogy aztán milyen lesz a JW T-Rex helyett I-Rexszel(!), illetve az új raptorokkal suttogó fasza csávót alakító – és amúgy haláli figura – Chris Pratt hősködésével? Remélem nem cseszik el.”
Muchichka László: „Emlékszem 1993-ban a tévés-szpotok annyira fölcsigáztak, hogy alig vártam, hogy megnézhessem a Jurassic Parkot. Egyik hétköznap reggel csak azért néztem a szervilis Nap-tévét az Magyar Televízión (és késtem el a suliból), mert nagyapám szólt, hogy levetítenek a filmből 2 percet, amit Aczél Endre amolyan vernegyulásan Jura Parknak címkézett. Mivel Ukrajnában nőttem fel, ahová 17 éves csúszással érkezett a Star Wars is, nem reménykedtem abban, hogy hamarosan megnézhetem. Szerencsére a sztori megjelent képregény formájában is a Semic Interprint gondozásában, így legalább ezzel enyhíthettem a dínók és a paleontológia iránt érzett olthatatlan vágyamat. Majd’ három évnek kellett eltelnie, mire végül az egyik osztálytársam megszerezte VHS-kazettán és megnézhettük, bár némiképp rontott a mű élvezetén, hogy a gumiletépő Rexes résznél véletlenül a szalagra került 7 perc egy aktuális Friderikusz Show epizódból. Emiatt csak újabb tíz év múltán jöttem rá, mekkora hülyeség, hogy a Rex kecskeevős snittjében a talaj egy szinten van a látogatótéri részekkel, míg a felborított kocsis epizódnál már hirtelen szakadék „keletkezik” a kettő között és 20-30 métert másznak-esnek lefelé hőseink. Ettől függetlenül imádtam minden percét, és néha még most is Ian Malcolm vagyok álmaimban.”
Dr. Hardlove nemcsak álmaiban szokott Ian Malcolm lenni.
Konkol Máté: „Az ezredforduló előtti utolsó és -utáni első években még nekem is kijutott az „átmegyünk VHS-ezni” korszakból: Star Wars, Bud Spencer, Forrest Gump, Hair, Gyalog galopp, Oroszlánkirály, stb. De hiába volt dínós matricásalbumom nekem is, a Jurassic Park valahogy kimaradt, így hát épp ideje volt kevesebb mint egy hete nekiülnöm a velem egyidős első résznek. És – habár erős fenntartásaim vannak Spielberg munkásságával kapcsolatban -, be kell valljam, hogy elég jól szórakoztam. Azaz a kötelező filmindító négerhaláltól a szellemes egysorosokon („Nem csoda, hogy kihaltál!”) és Jeff Goldblumon keresztül a végefőcímen levő pókháló-bakiig elég sokat nevettem, és törekedve arra, hogy a többiek első élményéhez hasonlóban legyen részem, magyarul néztem, nem kímélve magamat a „húsoszaurusz” és a „vegeszaurusz” csodálatos terminológiáitól. Meglepődve tapasztaltam egyébként, hogy Spielberg néha azt hitte, hogy az Alient vagy a Predatort rendezi (még mintha utalgatott is volna rájuk), ahogy már-már kínzásba hajló kíméletlenséggel túráztatta a folyamatosan sikító gyerekeket. Nem mondanám összességében, hogy a kedvencem lesz a film, de alapműveltség-volta miatt, és néhány igazán szép operatőri megoldás miatt abszolút megérte!”
„Kérlek ez a genderfluid gyerek/nő álljon az én soraimnál.- Johnny Rottenbiller”
Pálinkó Tibor: „Az első nyári gyerektáborban, ami pontosan akkor történt mint az özönvíz, tehát a strandolás nem volt opció, két filmet néztünk meg: A Birodalom Visszavágot, és a Jurassic Parkot. Akkor valami elkezdődött, amit talán úgy lehet definiálni, hogy minden kell ami dinós! Dinós baseball sapka, meg hátizsák, meg karúszó, meg randitanga. MINDEN. Aztán a kettőt csak képregényben olvastam (amit a film alapján csináltak), a háromról meg már csak halvány információim voltak. Amikor kijött az első trailer a Jurassic World-höz, elővettem mind a három filmet és egyszerre megnéztem őket. Mivel nekem a kettő meg a három is relatíve új volt, így annyira nem volt szar. Meg hát dínók. Ma este nézem meg és dinók. Másik dinoszauruszos élményem, hogy volt a 90-es évek elején ilyen G.I. Joe koppintás, amikor a dinókban bázisok voltak, meg tele voltak fegyverre. Nekem ilyen sosem volt. De remélhetőleg ma a moziban adnak játékot.”
Már követed a Roboraptort, de mégis lemaradsz a legfrissebb kritikákról, hírekről? A Roboraptor hírlevél segít ebben! Hetente a postafiókodba küldi cikkeinket, hogy Te döntsd el, mit akarsz olvasni, ne a gépek.
