Az alábbi filmek olyan alkotások melyek mind nagyon sajátosan, a zsánertől eltérő, nem szokványos módon mutatják be ember és ösztönlény közötti ellentétet, egy olyan világban ahol az embernek már nem lenne keresnivalója. Ezek a filmek túllépve a műfajon újraértelmezik a „zombi” -t. Az előző részben a 28 nappal későbbel foglalkoztunk. Most többek között a REC I és a REC II is terítékre kerül.
Az előző részekben megismerkedtünk a műfaj eredetével, egyéb értelmezési lehetőségekkel, valamint elővettünk néhány fontosabb címet, amelyeken keresztül bemutatható, mi is voltaképp ez az egész zombikultusz. Ebben a részben további két modern zombifilmet mutatunk be, melyek önmagukban voltak képesek megújítani a műfajt úgy, hogy mégis felhasználták a zsáner sajátosságait.
Legenda vagyok – (I Am Legend, Francis Lawrence, 2007)
Robert Neville a Földön az egyetlen emberi túlélő, akit nem fertőzött meg a gyilkos vírus. Mára ő New York utolsó lakója, s talán az egész világon sincs már rajta kívül ember. A pusztító járvány következtében azonban új faj jön létre. A mutánsok figyelik minden mozdulatát, éjjel vadásznak rá. Neville saját vérének felhasználásával próbálja előállítani a járvány ellenszerét lakása laboratóriumában. Sikerén az emberiség és saját jövője múlik. A film Richard Matheson 1954-es regényének, az I Am Legendnek a harmadik mozgóképes adaptációja, az 1964-es Az utolsó ember a Földönt (The Last Man on Earth r. Sidney Salkow, Ubaldo Ragona 1964) és az 1971-ben készült Az omega embert (The Omega Man r. Boris Sagal) követően.
A Legenda vagyok című filmet két szempontból érdemes megvizsgálni. Egyfelől szakít a korábbi szörnyképpel és egy új, a századforduló egyik klasszikus rémével mixeli az élőhalottat, a vámpírral. A lények ugyanis csakúgy, mint a vámpírok, nem állják a napot, és bőrük égni kezd, ha fény éri. Az eredeti regényben valóban vámpírok szerepelnek, akik primitív törzsi közösségekben élnek, a filmben azonban ez nem derül ki. Minthogy a fertőzés harapás útján való terjedését elsősorban a zombihoz és a vámpírhoz társítják, így bármelyik lehet, a film erre nem ad egyértelmű választ. Napközben a hős nyugodt szívvel lófrálhat a kihalt New Yorkban ahol a természet átvette az uralmat és benőtte a várost, ami mint a 28 nappal későbbben szinte idillinek mutatkozik az ember hiánya nélkül.
Vizsgáljuk meg a film nyitójelenetét: Robert egy menő sportkocsiban üldözi a szarvasokat New York utcáin keresztül, mígnem a szarvasok egy autóktól telezsúfolt útszakaszra érnek és ott eltűnnek. A következő képen Robertet látjuk egy távcsöves puskával amint hangtalanul követ egy szarvast. Már épp lőni készülne, mikor a szarvasra ráugrik egy anyaoroszlán, mögötte pedig megérkezik a hím és a két kölyök. Az oroszlánok egy pillanatra Robertre néznek, majd elvonszolják a szarvast. Ezúttal az új világrend értékei egy archaikus formában jelennek meg. Nem számít se kocsi, se fegyver, a vadon részévé válik az ember és nem elsősorban a szörnnyel, hanem más létformákkal is meg kell küzdjön.
Robert számára, nem is a természet elementáris ereje vagy a csak éjszaka kimerészkedő lények okozzák a legnagyobb veszélyt, hanem a magány. A hős olyan tulajdonságokkal rendelkezik, ami a hétköznapi emberek között is kiemeli. Erre utal az, amikor Robert kivesz valamit a hűtőből, a fridzsider ajtaján a Times magazin egy címlapja van ragasztva, amin ő áll elegáns díszegyenruhában. Később flashbackekből derül ki, hogy a kitörő járvány idején New Yorkban maradt, hogy felkutassa a vírus ellenszerét. Egyetlen társa a fiának ajándékozott német juhász, Sam, aki szintén a városban marad. Robert karaktere Jóbhoz hasonlítható, aki elveszítette gyermekeit, megélhetését és egészségét. Jób könyvéhez hasonlóan, a Legenda vagyok azt vizsgálja, hogy van-e értelme folytatnia az életét, vagy minden körülötte lévő élő dolog halála, számára is előbb-utóbb a halált hozza?
Robert legnagyobb ellensége tehát a magány, amely lassan felemészti. Napi rutinjai közé tartozik, egy térkép alapján a környező lakások átkutatása. Élelemgyűjtés a közeli kukoricaföldön, rádióüzenet sugárzása az esetleges túlélőknek és a helyi dvd-kölcsönző látogatása, ahol felállított próbababákkal társalog. Mikor visszaviszi az egyik filmet, eljátssza, hogy flörtöl az egyik babával, majd egy későbbi jelenetben Samnek megígéri, hogy másnap megszólítja a „nőt”.
Napközben különböző csapdákat is állít, hogy az éjszaka grasszáló lényeket kísérletezés céljából befogja. Így rabol el egy mutánst, akin kipróbálja az ellenszert, amit korábban patkányokon is tesztelt, és ami csökkentette az agresszivitást, a kísérlet azonban nem sikerül és a lény kómába esik. Robert őrületének tetőpontja az, amikor elhalad a feltehetően maga által felállított csapda mellett, ahol csalinak az egyik próbababa áll. Üvöltözni kezd vele, hogy miért hagyta el a boltot, hogy került ide, majd dühében szétlövi a bábut. Ahogy közelebb lép a bábuhoz, véletlenül belelép a csapdába és fél lábbal a levegőben lóg eszméletlenül. Az első nagy töréspont csak ezután következik, mikor az egyik lény kutyákat ereszt rá, miután kiszabadította magát. Samet megharapják, Robert mindegyikükkel végez. Hazaviszi Samet és önkezűleg megfojtja az állatot. Az egyetlen kapcsolata meghal, Robert számára úgy tűnik, most már tényleg teljesen egyedül marad.
REC I & REC II (Rec I-II, Jaume Balaquero & Paco Plaza)
Ritka az, amikor egy ennyire klasszikusan amerikainak nevezett műfajban készítenek európaiak filmet, ezért a Rec különlegességnek számít. A spanyol zombifilm kiválóan ötvöz olyan műfaji és stíluselemeket, amelyek a modern zombfilm kiemelkedő alkotásai közé tartoznak. A film egy helyszínen játszódik, egy társasházban, ahol a társadalom különböző tagjai laknak vegyes összetételben.
A film a found footage típusú filmek közé sorolható, amelyek azt a látszatot igyekeznek kelteni, hogy „talált tárgyak”. Dokumentarista módon beszélnek el egy nagyjátékfilmnyi történetet, így a kamera nem közvetítője, hanem aktív szereplője lesz az eseményeknek. A stílus leghatásosabban a horrorban érvényesül. A kusza, folyton mozgó kamera és az a tudat, hogy annak a szemén át látjuk az eseményeket, aki a kamerát kezeli, racionalizálja a történéseket. A műfaj első filmje az Ideglelés című horror, (The Blair Witch Project, r. Daniel Myrick, Eduardo Sánchez, 1999), amit a bemutatója idején úgy promóztak, mintha a három eltűnt fiatal után maradt egyetlen nyom lenne.
A Rec első és második része műfaját tekintve igen nagy változáson megy át, annak ellenére, hogy a második rész az elsőhöz képest csupán 2-3 perccel kezdődik később, ugyanazon a helyszínen. Az első részben egy éjszakai tv-stáb az „Amíg ön alszik” című éjszakai tv-műsort forgatja, elkísérnek két tűzoltót egy riasztáshoz, ahol egy idős hölgy magára zárta az ajtót, és furcsa hangokat hallat. A tűzoltók elmesélik, hogy gyakran hívják őket hasonló esetekhez, így ez egy elég szokványos dolognak számít.
Kiderül, hogy az idős hölgy valamilyen fertőzéstől viselkedik agresszívan és azért harap meg másokat is. Rövid idő leforgása alatt a klasszikus dramaturgia mentén a szereplők rájönnek, hogy honnan származik a vírus, ami ahogyan az lenni szokott, szedi is áldozatait. Eközben a ház köré karantént vonnak, így se ki-, se bejutni nem lehet az immár zombiktól hemzsegő társasházba. A riporternő és az operatőr a film utolsó 15 percében egy sötét szobában találnak menedéket, ahol mindenféle kegytárgyat, kísérletezésre alkalmas orvosi eszközt, naplójegyzeteket és számos ördögűzéssel kapcsolatos írást, hangfelvételt találnak. A szobában minden jel arra utal, hogy valamilyen magasabb természetfeletti erő indukálta a zombik létrejöttét. A második részben három kommandóst engednek be a társasházba, egy orvos vezetésével, aki vérmintát szeretne venni a fertőzést elindító lánytól. Hamarosan kiderül, hogy az orvos valójában egy pap, aki vallási szemszögből szeretne megoldást találni a problémára. A zombikról kiderül, hogy nem elsősorban a fertőzés miatt változnak át, hanem az Ördögtől való megszállás okán.
A Rec I és II amellett, hogy egy valóban feszült és félelmetes horrorfilm, visszaidézi a vudu hiedelemvilág zombikhoz való hozzáállását, miszerint egy feljebb való hatalom által életre hívott manipulálható emberek.
Már követed a Roboraptort, de mégis lemaradsz a legfrissebb kritikákról, hírekről? A Roboraptor hírlevél segít ebben! Hetente a postafiókodba küldi cikkeinket, hogy Te döntsd el, mit akarsz olvasni, ne a gépek.
